Mosoly

Kézdy Dániel | 2008-07-01 14:07

A következő témánk a soproni borvidék lesz, ezért csipet csapatunkkal Nyugat-Magyarország felé vettük az irányt. Sopron külső szemmel láthatólag is fejlődik: minden évben megnyit néhány új szálloda és szórakozóhely, így a kisvárosi hangulat megőrzése mellett egyfajta folyamatos dinamizmus is érezhető.

Számos programmal bombázzák az ide látogatókat: kulturális rendezvények, koncertek, és persze a Kékfrankos Nyár, amelynek a sokszínűsége és programgazdagsága egyedülálló az országban, de talán még Európában is.

A legtöbb embert vonzó attrakció idén is a Volt Fesztivál (16.) lesz, amely szokásos, színvonalas programjaival és persze saját borudvarral várja a fiatalokat és idősebbeket. Ha valaki már unja egy kicsit a sárdagasztást a helyszínen (mert ugye a Volt három állandó, visszatérő sztárvendégeként az előzenekar a vihar, a sztárvendég a zivatar és a chill out pedig dj sár&latyak), vagy csak egy kis nyugalomra vágyik, akkor két jó helyet ajánlok a fesztivál területén kívül.

Az első a Vadászkürt étterem (Sopron, Udvarnoki út 6.), ha röviden akarjuk összefoglalni, korrekt árak, jó ételek. Ha kicsit bővebben: hangulatos kerthelység, profi kiszolgálás, kiváló vadételek, különleges és igényes választék soproni borokból, összességében egy kedves családi étterem.

Ha itt végeztünk vagy nem ételre, hanem inkább lazulásra vágyunk, akkor irány a Buddha Café (Sopron, Béke u. 10.), amit én inkább a „Mosolyország”-nak neveznék. Nekünk két mosolygós hölgy javasolta ezt a helyet (köszönet érte), és a felszolgáló lányok is mosoly-hadjáratot indítottak a vendégek ellen. Először rosszindulattal azt gondoltuk, hogy esetleg ők is a kékfrankosoktól lazultak el, később a tulajdonossal való beszélgetésből kiderült, hogy ő maga meditációt oktat, és az itt dolgozó kollégák az ő tanítványai. Így már mindjárt máshogy értékeltük a mosoly-dömpinget! Úgy gondoltuk, hogy a guru nagyon jó munkát végzett, már csak a bornyitást kell elsajátítani a lányoknak.

Ezúton kérjük a mestert, hogy tartson egy gyorstalpaló kurzust a budapesti kallereknek és biztonsági őröknek, hiszen ha ők is elsajátítanák ezt a mosoly-technikát, egész szépek lennének a mindennapjaink!

Visszatérve a helyre. A kerthelység nagyon hangulatos, középen egy használható úszómedencével, elszórtan elhelyezkedő asztalokkal és egy függőággyal. Széles koktél választék, és mellette elfogadható borkínálat (a Taschner pincétől többféle bor van, kár, hogy pont a chardonnay pezsgő maradt ki a sorból, pedig menne a hely stílusához, de a választékbővítésre lennének még egyéb ötleteink is: Pfneiszl Sparkelina, Ferenczy Irsai Olivér stb.). Az Illy kávé kifogástalan és ingyenes wifi is van. A kert végében két elszeparálható pagoda áll, ahol párnákon ülve, vízipipák segítségével végezhetjük egyéni meditációnkat vagy extrém mosoly-gyakorlatainkat.

Sopronból Szombathely felé vettük az irányt, ahol a hétvégén a Lamantin Jazz Fesztivál töltötte be a város főterét. A remek fellépők mellett barátságos, szinte családias hangulat fogadta a nagyszámú érdeklődőt. Az egyedüli fekete pontot a büfének osztottuk ki, ahol a bor minősége olyan „finom” volt, hogy még fröccsnek sem tudtuk meginni. Szombathely környékén még két programot ajánlunk jó szívvel: Kőszeget és Vaskeresztest. Kőszegen sétálni jó, mert nyugis, hangulatos és olcsó az utcára kirakott becsületkasszás (!) málna. Ha elfáradtunk, térjünk be a Taverna étterembe, ami már inkább drága, mint olcsó, de többszöri tesztelésünk alapján Nyugat-Magyarország egyik legjobb étterme.

Persze ha nem vágyunk fenséges falatokra, több más helyen is lehet kőszegi borokat kóstolni, amelyek többsége szerintünk még nem annyira jó, mint ahogy a legtöbb helyi gondolja. Mi mégis úgy véljük, hogy ha másért nem, legalább az itt élők miatt, van még mit csiszolgatni a borokon!

Vaskeresztes 350 fős határfalu, rengeteg picével a hegyoldalban. Ajánlom mindenki figyelmébe a Judit Borosházat (06-94-703006) vagy más néven Judit Buschenschank-ot. Az italokról annyit, hogy a bodza szörpöt nyugodtabb lelki ismerettel javaslom bárkinek, mint a kétféle folyóbort, de a hangulat és az ételek mindenért kárpótolják az elfáradt vándort. Érdemes napos időben menni, mert bár a ház belseje és pincéje is kiválóan alkalmas a vendégfogadásra, mégis az idilli környezetet a hátsó, szőlők között elhelyezkedő terasz jelenti. Elsősorban hideg ételek vannak: pástétomok, krémek, házi húsok és pecsenyezsír. A ház specialitása a sült csülök (amit akár melegen is tálalnak), friss tormával és ízes toronyi kenyérrel verhetetlen.

(A kenyérről jut eszembe, hogy a következő nagy alapélelmiszer témánk a kenyér lesz, ezért ha valaki találkozik még jó kenyérrel Magyarországon, ami napjainkba szinte lehetetlen, az jelezze nekünk a lelőhely nevét és címét).

Szóval az ételek jók, nagyok és igényesek. Ez az a színvonal, amit mindenkinek el kellene lesni az osztrák barátainktól. A hely legnagyobb attrakciója maga Judit (néni), aki megjelenésével, közvetlen stílusával és néha még gitárjátékával is elkápráztatja a vendégeket.

A vasárnapra már elvileg csak az alkoholmentes (lehetséges asszociáció: Mentes, ami a Pfneiszl Pincészet egyik új érdekessége, olyan cabernet sauvignonból készült szőlőlé, ami alkohol, cukor, tartósítószer, színezék és szénsavmentes is egyben, tehát összefoglaló nevén: MENTES) italok fogyasztása és a hazajutás volt a cél, bár a csapat egyik része még ellátogatott Kapuvárra, a Cserpes Sajtműhelybe.

De akik jól ismernek, tudják, hogy az én szívem csücske Somló. Ha a közelébe járok, elfog az érzés, hogy akár egy kerülőút árán is, de meg kell, hogy közelítsem, legalább egy pillantás erejéig. A Somló hegye a magyar borisszának olyan, mint a mohamedánoknak Mekka vagy a kereszténynek Róma. Szent hely, ahová minden magyar bort szerető embernek minimum életébe egyszer el kell zarándokolnia. A Somlón várják! Nem csak a híresebb pincék, hanem a névtelen, kicsik is. Az útbaigazítás mellé egy pohár korrekt fehérbor és néhány jó szó is jár. Köszönet ezért a somlói (és környéki, például zirci) embereknek.

Még csak néhány éve fedeztem fel a hegyet, de azóta folyamatos késztetést érzek arra, hogy visszatérjek. Mindig más arcát mutatja. Olyan, mint a tökéletes szerető. Folyamatosan megismersz belőle egy új részt, de teljesen soha nem ismerheted ki. Pontosan ezért fogsz visszatérni kíváncsian újra és újra.

Egy nagy tartozásomat rendeztem most Somlón. Bár a borász borait már évek óta rendszeresen kóstolom, és vele is többször találkoztam személyesen, a pincéjében még nem jártam soha, és ez nagy hiba volt részemről. Bormisszionárius barátommal meglátogattuk Fekete Béla bácsit (a helyieknek csak Béla bácsi), Somló nagy öregjét, sok borász példaképét.
82 éves kora ellenére folyamatosan dolgozik a szőlőben, és viszi hátán a pincészetét. Jóban, rosszban. Béla bácsi a hosszú érlelésnek a híve, ezért mind a 2006-os, mind a 2007-es borai még nagy fahordókban várakoznak, érnek és fejlődnek. A hordóminták nagyon szépek és ígéretesek, mind a két évjáratban van egy-egy kirobbanóan nagy bor (de azt sajnos csak személyesen árulhatom el, hogy micsoda).

Az egész kóstoló és beszélgetés fantasztikus volt. Béla bácsinak és a családjának jó egészséget kívánok, nektek meg azt javaslom, hogy nagyon gyorsan zarándokoljatok el Somlóra, látogassátok meg őt, utána másszatok fel a hegyre, feküdjetek le a kereszt tövében a fűbe, és gondolkozzatok el azon, hogy minden nehézség ellenére az élet szép! Ha ezen túl vagytok, akkor hazáig biztosan mosolyogni fogtok. Én egész hétvégén mosolyogtam Ausztriától egészen Budapestig.  : )