Az első találkozásról

Kenéz Barna | 2008-08-26 13:43

"… és az Úr megteremté a nyolcadik napon a bort. És látá, hogy minden, amit teremtett vala, íme igen jó." A borral való csapodár kapcsolatom tizenévesen kezdődött, de nem úgy, ahogy most azt az olvasó gondolná. Egy kora őszi napon egy Ecseri úti iskolában, ahol sok más mellett krémlevesek és mártások receptjeit magoltuk, kirándulást tettünk a Földszinti É.K.T laborban a Borok Ismeretlen Savas bolygóján. Először ott mutatták be Őt nekünk. Természetesen ez a találkozás nem végződött halálos szerelemmel: tinézserként, foltos iskolaköpenyben és muszájból nem lehet igazán megszeretni a bort.

Azonban - mint a „hiszek egyet” - belénk verték az összes magyar borvidék nevét és nemes borainak jellegét, színét és szagát. Akkor számomra a bor még nem úgy jelent meg, mint egy tüzes, leopárdmintás bikiniben futkosó, ősnői csáberő, aki akár egyenesen a Flinstone családból ugorhatna rám. Sokáig csak mint „tananyag” feküdt a táskámban a Felszolgálási ismeretek munkafüzetem mellett. Majd később, az iskola befejezése után újra találkoztunk újra a nagybetűs „Élet" különböző szintű bugyraiban ezzel az opálosan ragyogó, sárga, keserű mézzel. Szállodai éttermek hosszú, terített asztalain szolgáltam fel a világ legkülönbözőbb V.I.P. vendégeinek a magyarok csodálatos folyékony aranyát.

Ritka volt az a vendég, aki egy teljes üveggel megivott volna a vacsorához, tehát sok fél üveg bor várt ránk esténként záróra után. Ennek a felét általában megittuk, a másik felét pedig másnap újra eladtuk... Ekkor kezdtem a Bőrözők és füstös kiskocsmák dohszagú világa felé sodródni. Azonban - az akkori divat szerint - az erő velem volt, és én bátran egy új, egészségesebb utat választottam. Ez volt az első alkalom ismeretségünk óta, hogy megcsaltam Őt. Ennek a másik világnak a neve whisky-cola volt. Évek teltek el, de csak egy-két finom vacsoránál választottam Őt, főképp akkor, ha kocsival akartam még haza menni a parti végén.

Később ismét összefutottam vele az utcán egy csípős, tavaszi hajnalon. Kócos, vöröses hajába kapaszkodtam, és néma szavakkal kértem a megbocsátását.
Ő a fűszeres kadarkák és cuvée-ktől átázott hosszú, vékony ujjait a számba dugta, amitől azonnal elaludtam a karjaiban. Felkapott, s mint rongybabát a kissé (nemes)penészes vállaira dobott. Hosszú alagutakon és évjáratokon repültünk át, mire megérkeztünk bacchusi stílusban berendezett otthonába.

Pincéje falát savas és fanyar csatákat megvívott hercegek és borvitézek hatalmas képei borították, s az egész inkább egy Guillermo Del Toro filmre kezdett hasonlítani...
Mikor felébredtem, és egy pohár Kékfrankossal fogat mostam, rögtön éreztem, hogy kapcsolatunk a régi, és friss erővel fogok új terülteket meghódítani, s ahogy Aragorn herceg, pörölyömmel újabb pinceajtókat fogok bezúzni és feltörni! Így is történt, kalandos és portyázó évek következtek.
Végig raboltunk fél Európát, útvonalunkat csak összetört borosüvegek és hosszú, fekete fékcsíkok jelezték a mediterrán vidékek kanyargó sztrádáin.

Kapcsolatunk azóta is - igazodva a világban futó trendhez -, csak élettársi viszony. Tehát: ha azt mondod, hogy ma 6 óra után jössz haza, akkor kérlek, ne állíts be 4-kor, oké?! Így, kisebb-nagyobb kicsapongással, de erősen ragaszkodva népünk történeti és kóstolási élményeihez - egyre szorosabb viszonyban vagyok a borral. Sőt! Talán koromnál fogva - hogy ellen tudjak állni társadalmunk liberális nyomásának - olyan barátokat küldenek az égiek, akik a borismeret és fogyasztás nemesebb régióiban élnek és közlekednek. Ezért tanácsaikat követve, mint laikus műlesikló próbálok végig szlalomozni ebben az új és ismeretlen világban, hisz annyi az új név és márka, mint egy amerikai fagylaltboltban, ahol csak a csillárkapcsolóról nem neveztek el még fagylaltot...

Túl sokféle van belőlük, és mi, laikusok nem tudunk választani, vagy legalábbis nehezen. Azonban én szeretném elkerülni a kés- és tányérdobálos veszekedéseket Vele, nehogy egy rosszul palackozott pofon után örökre elköltözzek tőle és valaki másnak a friss, mentaleveles, hideg leheletében keressek menedéket...