Abgang…
Nagy Tokaji Borárverés 2015
2015-05-26 | Mészáros Gabriella
Lecsengés: a bor lenyelését követő érzet a szájban mely az utóízt éppúgy tartalmazza, mint mindazokat a benyomásokat, amit a bor szerkezete és textúrája hagy kóstolójában. Abgang. Több mint az utóíz, jó esetben hordozza annak a kívánságát is, hogy újra érezzem a tapintást, a krémes textúrát, az elegáns, hosszan elnyúló ízeket és illatokat.
Elmúlt ez az árverés is, de bizonyos borok lenyomata még mindig ott él a számban. Annak az örömével, hogy jövőre újra végigélhetjük a „sohatöbbénemkóstolhatlak” borok sorát, és mindazokat az élményeket, izgalmakat, ami az árverésig vezet.
Számomra feltétlenül annak megerősítését jelentette ez az év, hogy ne írjunk le egyetlen évjáratot sem. A termett mennyiség oldaláról persze a termelők egész másként látják 2014-et, de az önző fogyasztók – köztük én is – csak arra tudnak koncentrálni, hogy megint sikerült a tokaji termőhelyek egy újabb szeletét bemutatni.
Ahhoz, hogy ez mind gyakrabban fordulhasson elő, olyan évjáratokra van szükség, ahol a túlérett alapanyag nem nyomja el a terroir karakterét. Jó egyensúly, határozott savszerkezet kell hogy jelentse azt a keretet, ami egyértelműen képes a talajban megtalálható, igencsak markáns különbségeket megmutatni.
Az idei árverés bővelkedett ilyen borokban. Kiegyensúlyozott karakter, élénk savszerkezet, jó arányok. A licitálásra kerülő 2014-es borok közül egyik sem volt híjával a komplexitásnak és a koncentrációnak sem.
Samuel Tinon Szent Tamása, a Szent Benedek Pincészet Köveshegye, a Füleky Pince Sajgója éppúgy a kedvenceim közé tartozott, mint Szepsy István Úrágya 91-es furmintja és a Zsirai Pince 2014-es, Betsekről származó bora. Mind megannyi apró finom részlet és egyedi aromavilág. Finom hordóhasználat, primer aromák érvényesültek ezekben a tételekben.
Már-már arra is gondolhatunk, hogy végre kialakulóban van egy követhető száraz boros stílus Hegyalja-szerte. Érdemes borvidéki szinten végiggondolni az optimális hordóméretet és égetést, nem beszélve a tölgy eredetéről… Ami ezeknél a boroknál egyáltalán nem jelentett problémát, de a jövőre nézve érdemes továbblépni.
A szárazak mellett idén az édesekből is szép volt a kínálat, hála a 2013-as évnek. Hosszas kihagyás után ebben az évjáratban végre megjött a botritisz is. A borok alapvetően kifogástalan egyensúlya jó alapozást jelentett. Izgalmas aromavilág, jó szerkezet, hosszú, tartós utóíz jellemezte a legszebb édes borokat.
Öröm volt szép szamorodnikat kóstolni, elsősorban a Barta Pince és a Szent Tamás Pincészet Nyúlászó 1-es hordója jóvoltából. Két termőhely, két önálló karakter. A Barta-bor a Király-dűlőből valamivel ásványosabb, szikárabb karaktert mutatott – iskolapéldája a nem cukorról szóló, remek egyensúlyú, helyüket borként is megálló tételeknek. Édes gyümölcsök és florális jegyek mellett érezhető visszafogottan matt karakter – a Király letagadhatatlan jegyeivel.
A Szent Tamás Pincészet édes szamorodnija magasabb cukortartalommal a megtestesült bujaság. Hosszú, bódítóan fűszeres, remek savakkal és finom botritiszjátékkal az aromáiban.
Az aszúk között kiemelkedően szépnek találtam a Disznókő és Samuel Tinon tételeit. Mindkettő kifogástalan arányokkal volt kóstolható. A Disznókő 2012-es Dorgó aszúja mint egy méhkaptár, úgy vonzotta magához kóstolóit, a viasz és a túlérett gyümölcsök karaktere az első pillanatoktól kezdve végigkíséri a bort. Samuel bora leheletnyit könnyedebb vonulatú, szép savú, buja tétel, közel 200 gramm cukorral.
A „szinte” új oldaláról bemutatkozók között a rég várt kereskedőházi remek 2014-es száraz Kővágó válogatás reménnyel tölti el a Hegyaljáért aggódókat: a pincében, úgy tűnik, már elindult a rendrakás… Hosszú volt, kifogástalan egyensúllyal, igazi egyéniséggel.
Samuel Tinon száraz szamorodnija komoly pozitív meglepetést keltett, azért némi siratói hangulatot is előidézve, hiszen az ő borai mellett szinte alig találunk a borvidéken kóstolásra érdemes tételeket ebből a kategóriából. Épp ezért van komoly jelentősége annak, hogy Samuel nem adja fel, sőt! Érdekes játék a Demetervin és a Mádi Borház érleltebb borain elgondolkodni. Más karakter, más egyéniség – önálló élettel, önálló jellemrajzzal, érdekes, izgalmas borok voltak.
Valójában az összes bor tudott mutatni olyan egyedi jegyeket, amit örömmel kóstolnék vissza bármikor – ami persze nem lehetséges. Az új indulók – Kvaszinger Pince, Bodnár Pince – és a jól ismertek – Tokaj-Hétszőlő, Pajzos, Füleky Pince, Béresék – szintén gyönyörű borokat küldtek, de ehhez már hozzászoktunk. Nem helyes hozzáállás, de sok hegyaljai termelő borával kapcsolatban – akik évek óta folyamatosan töltenek nagy minőségű borokat palackba – már csak akkor kapjuk föl a fejünket, ha valami nincs rendben. De most rendben volt minden, köszönet érte a termelőknek és a szervezőknek egyaránt.
Külön köszönet a Gelencsér házaspárnak, akik a kezdetektől fogva komoly anyagi és erkölcsi támogatást nyújtanak a Lovagrend munkájához. Sőt. Mintha ők kicsit jobban átéreznék, mi lehet Tokaj életében a jelentősége magának az árverésnek. Hiába terem nálunk nemzetközi mértékkel mérve is egyedi és utánozhatatlan, nagy értékű bor, ha eddig nem gyakorolt módszerekkel – mint például az árverés maga – nem csalogatjuk ide a potenciális vásárlókat, nem fogják elhinni, mit rejt a hegy.
Dédelgethetjük, simogathatjuk, örülhetünk neki – egy ideig. Aztán esetleg ugyanúgy befordulunk a saját elszigetelt kis világunkba, ahogy ez történt évtizedeken keresztül. És joggal kezdhetik el újra mondogatni a ma már közhelyszámba menő kritikát a magyar bor hazai világhírével kapcsolatban.
Ha a tokaji borok egy meghatározható része luxuscikk – márpedig az szárazban és édesben egyaránt –, akkor azt úgy is kell kezelni. Felemelni, és térdet hajtani előtte.
A vásári komédiák ideje lejárt. Tudatos, kifogástalanul felépített pillérekre kell végre tennünk azt, ami oda illik.
Nos, dióhéjban ennyi volt a 2015. évi Tokaji Nagy Borárverés – és marad az örökös kíváncsiság: hogy lesz jövőre? Mit hoz a 2015-ös év? Lesz-e ilyen kellemes együttállása a száraz és az édes boroknak, mint idén? Kérdés kérdés hátán, de egyelőre nincs más dolgunk, mint elmélyedni az idei év tapasztalataiban és ízeiben. Várni, reménykedni, és kóstolni a borokat. Mint abszolút jóindulatú, objektív kívülálló – Tokaj elkötelezett híve.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!