A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Csopaki kódex

A 2013-as borok kóstolója

2014-06-18 | Mészáros Gabriella


2014. május 21-én tartották a Szent Donát Pincében, Csopakon a második Csopaki Kódex-kóstolót. A válogatás lényege, hogy a csopaki olaszrizlingek legjava a "Csopaki Rizling" vagy a "Csopaki Kódex" kategóriában kerülhessen forgalomba. Mindkét esetben szigorú szabályokat kell betartaniuk a termelőknek ahhoz, hogy boraikkal indulhassanak a megmérettetésen.


Maga a szabályzat elérhető a www.csopaki.hu oldalon. 

Miért is kell a termelőknek ez a szigorú rendszer és válogatás? Egyáltalán, biztos, hogy a termelőknek van erre szüksége, és nem a fogyasztóknak? Kit is szolgál valójában a Csopaki Kódex és a köré épült – jobban mondva épülő – rendszer? Erre próbálunk választ adni, és egyúttal némi bepillantást is engedni a kóstolásra kerülő borok világába.

A kiindulás egy teljesen egyszerű és érthető kívánalom volt, mely a csopaki termelők java részéről indult el: csopakiként csak olaszrizlingből készült, csopaki minősített területről származó, minimum 12 v/v alkoholtartalommal rendelkező, érzékszervi vizsgálaton átesett és ott megfelelő minősítést kapott bort lehessen forgalomba hozni. Ez az alap, ami a Csopaki Rizling kategóriában induló borok kevésbé szigorú követelményrendszerének az alapját képezi.

A „Csopaki Kódex” meghatározott eredetvédelemre viszont csak csopaki meghatározott dűlőkből származó, dűlőszelektált bor pályázhat, melyek érlelésére és kötelező analitikai értékeire vonatkozóan is kitér a szabályzat.

Nyilván sokakban felmerül a kérdés, hogy mi indokolja egy-egy borvidék vagy más, szűkebb borvidéki terület pincészeteinek igényét arra, hogy a jelenleg hatályos, az EU-tagországokra vonatkozóan egységes szabályozás mellett, mintegy saját maguk sanyargatására, újabb szigorításokat vezessenek be. Egzakt és minden igényt kielégítő választ erre a kérdésre nyilván nem tudunk adni, de néhány alapvető tényt érdemes körüljárni.

Csopaki kódex

A jelenlegi szabályozás, melynek alapját képezi a tagországok egyes borvidékein megszületett termékleírások sokasága, túlságosan tágra lett szabva. Hazai termékleírásaink zöme egyszerre próbálja integrálni a minőségi borkészítés alapjául szolgáló termelők és az igénytelen tömegtermelés érdekeit is, ami érthetően csak egy kimondottan laza, túlságosan megengedő rendszerben működik. Az igényes, a minőséget és az egyediséget mindenek fölött számon tartó termelők számára ez a rendszer tehát érthetően nem megfelelő.

Nincs hát más megoldás, mint saját pozitív megkülönböztetésük érdekében olyan keretet alkotni saját maguk számára, ami egyértelművé teszi a minőség egyes szintjeit és az egyediség kifejeződésének lehetséges útjait. (Csak zárójelben, ez a megkülönböztetés egyáltalán nem a borvidék hivatalos másik felének, Balatonfürednek termelői vagy éppen borai ellen irányul, csupán szűkíti egy adott „márka” vonatkozásában a termőhelyet, ami az egyedi karakter elérése szempontjából elengedhetetlen.)

Ha visszatekintünk kissé a csopaki borok előéletére, egyértelmű, hogy mást látunk az 1850-es években, a XIX. század végén éppúgy, mint a XX. század elején, vagy éppen napjainkban. A filoxéravészt követően a fajtaszerkezet Csopakon is erősen átalakult, a fehér fajták szinte kizárólagossá váltak a borvidéken.

Az olaszrizling ugyan csak ekkoriban jelent meg a vidéken, de viszonylag jó művelhetőségével és borainak megbízhatóságával rövid idő alatt népszerű lett Csopak környékén. A terület ásványi anyagokban gazdag, változatos talaján gyorsan megmutatkozott az is, hogy érdemes az egyes dűlők borait külön iskolázva palackba tölteni. Magyarul, igenis van értelme a dűlőszelektált boroknak.

Igaz ugyan, hogy a korábban szintén nagy mennyiségben termesztett, kitűnő kvalitásokkal rendelkező furmint, akár rizlinggel házasítva is szintén emlékezetes borokat tud adni, de ennek csekély mennyisége a XXI. sz. elején már nem tette lehetővé azt, hogy a csopaki borok zászlóvivője legyen. Hogy a jövő mit hoz, az más kérdés.

Csopaki kódex

Sokan feszegetik azt a kérdést is, hogy egy ilyen kicsiny területről – hiszen nem több mint kb.40 hektár az a termőterület, mely érintett a kérdésben – miért kell önállóan palackba kerülő, egyedi borokkal foglalkozni. A magam részéről azt a véleményt osztom, ami a méreteket egyáltalán nem veszi figyelembe akkor, ha minőségi kérdésekről van szó.

Számos olyan komoly eredetvédelemmel rendelkező termőhely található Európában, melyek a csopakihoz hasonló vagy akár annál még kisebb méreteket mutat, és mégis mindenki ismerősként tekint rájuk. Csak Franciaország keleti oldalán tudunk számosat felsorolni Châteu Chalontól, Condrieu-n át Hermitage-ig, de gondolhatunk a mindössze 4 hektáros Châteu-Grillet-re vagy a La Romanée-ra a maga 0,84 hektáros nagyságával.

Ismertség és elismertség tekintetében tehát a méret biztosan nem számít, sokkal inkább a jól definiálható egyediség és terroirjelleg. Ez pedig jó esetben valóban sajátja lehet a csopaki boroknak, akár Rizling, akár Kódex kategóriában kerülnek forgalomba.

Ahhoz persze, hogy mindez a gyakorlatban működjön, szükség van egy olyan fogyasztói körre is, „akikbe nem kár”. Akik valóban tudják értékelni, ha egy-egy palack bor elkészítése az átlagosnál jóval nagyobb munka- és ezáltal költségigényű, kevés terem belőle, elérhetősége tehát korlátozott. Ez a borok értékét és egyben árát is növeli – nem kis kihívásról van tehát szó.

Ahhoz, hogy legyen egy olyan fogyasztói réteg, amely ezekért a borokért minden magyarázkodás nélkül kifizet 4-5.000 Ft-ot palackonként, még sokat kell dolgozni. Az irány jó, és ha bizonyos körökben „elitistának” is tűnik a kezdeményezés, hadd emlékeztessek arra minden kétkedőt, hogy középszerrel a világot nem lehet megváltani.

Csopaki kódex

     1.   Szent Donát Birtok – Csopak 2013

Palackozott tétel. Illatra tiszta, élénk és lendületes. Picit florális, szép és határozott karakterrel. Szájban kimondottan jó a szerkezete, szépek a savai. Ízében némi ásványosságot is mutat. Remek, jó ivású, határozott, könnyed bor, mely jóval több az ivóbor kategóriánál.

  1. Szent Donát Birtok – Nagykút 2013 (Csopak)

Nem annyira letisztult és határozott, de korrekt illattal. Zöld fűszeres, vegetális jegyek. Szép szerkezet, határozott savak, de az egyensúlya nem kifogástalan. Szájban vastagabb, ásványosabb karakter érezhető. Lehetne kicsivel hosszabb, az ízében középtájon egy minimális bizonytalanság érezhető.

  1. Szent Donát Birtok – Szitahegy 2013 (Csopak)

Levegő kell neki, illatában kimondottan zárkózott. Szerkezete nem rossz, de aromatikájában van némi bizonytalanság. Savai határozottak, koncentrációban nem ad túl sokat. Rövid is, viszonylag gyorsan vége van a szájban. Még biztosan időt kér, nem simult még össze.

  1. Szent Donát Birtok - Berekhát 2013 (Csopak)

Visszafogott illattal indít. Szájban jó arányok. Kicsit ugyan billen az alkohol felé, de valójában van eleje, közepe és vége is. Tiszta, határozott karakterű bor. Meleg tónusokkal, érezhető ásványossággal. Közepesnél hosszabb.

  1. Szent Donát Birtok – Kishegy 2013 (Csopak)

Illatában kissé fülledt. Savai élénkek, de rendezetlen a struktúrája. Lendületes savakkal indul, de koncentrációja hiányos. Nem is túl hosszú. Levegővel kitisztul, rendben jön az illata és az íze is. Szerkezete a savakra épül, nem túl koncentrált, de tiszta és határozott bor. Fiatal.

  1. Csiszár Pince – Szil 2013 (Paloznak)

Palackozott tétel. Az első palack nem tökéletesen tiszta. A második illatában enyhe hordós, kissé dohos karakter. Nem sok, de érezhető. Szerkezetre amúgy rendben, szépek a savai, jó a szerkezete. Elég hosszú is. Aromatikájában édeskés karakterű. Nem találom teljesen tisztának az ízét. Középtájon van egy bizonytalanság benne.

       7.  Tóth Pince – Berekhát 2013 (Csopak)

Hordóminta. Szép, tiszta megjelenés, zöldes árnyalással. Illata édeskés, leheletnyit túlérett, talán minimális botritisz is van benne. Nincs elég lendület az elején, kissé fád az indítása. Vége felé hajlik, túlérett és meleg karakter jellemzi. Nem rossz, de kódexbe nem gondolnám.

  1. Petrányi Pince – Szitahegy 2013 (Csopak)

Hordóminta. Izgalmas, ásványos illat. Vegetális jegyek, fanyarkás, sós. Picit pezseg a bor. Viszont nagyon szép a szerkezete, számottevő ásványossággal. Izgalmas, buja, elég hosszú és tartalmas is. Vélhetően még sokat kell fejlődnie.

  1. Homola Pince – Hajnóczy (Paloznak)

Illatában az újhordó még erősen érezhető. Mellette citrusok, élénk és tiszta karakterrel. A szerkezete nagyon jó a bornak. Szép és érezhető savak, ásványosság, komplex és koncentrált is. Tiszta és határozott bor. Fiatal.

  1. Koralevics Pince – Nagykút 2013 (Csopak)

Édeskés, meleg illat. Gyümölcsös, élénk és lendületes. Szájban határozott és tiszta szerkezet. Tiszta vonalak, kis alkoholtöbblet. Izgalmas, ásványos, nagyon tiszta és határozott bor.

  1. Hamvas Pince – Nagykút 2013 (Csopak)

Finom, visszafogott gyümölcsös illat, citrusokkal, almával. Kicsit pezseg. Szájban jó savak, még fiatalos cserzőanyag. Picit tapad, de jók az arányai. Almás, citrusos ízjegyekkel. Elég hosszú és tartalmas. Még érlelni kell.

  1. Hamvas Pince – Nagykút 2013 (Csopak)

Furcsa vegyi karakter eleinte az illatában. Levegővel szépen alakul. Vélhetően nagyon ásványos. Ízében is határozott, sós. Nagyon ásványos, kicsit tapad, de remek a szerkezete. Jó savszerkezet, gazdag, koncentrált. Nagyon finom bor.

  1. Hamvas Pince – Nagykút 2013 (Csopak)

Halvány. Illata kicsit hordós még, fiatalos, tele édeskés fűszerességgel. Szép a szerkezete, savai erőteljesek, talán kissé élesek. Nem túl változatos az aromatikája, viszont van egyénisége. Hosszú, tartalmas bor.

  1. Söptei Pince – Nagykút 2013 (Csopak)

Édeskés karakter. Almás, gyümölcsös illat. A szerkezete sajnos nem igazán szép, az egész bor kissé fád. Mintha leheletnyit oxidált lenne a tétel, bár lehet hogy csak kénezési probléma. Viszont a savai nagyon szelídek, nincs tartása a bornak. Nem szép, lelágyult az egész.

  1. Guden Birtok – Kertmög 2013 (Csopak)

Nagyon halvány, illata élénk, tiszta és gyümölcsös. Visszafogottabb karakter, gyümölcsössége számottevő, de nem igazán izgalmas. Kicsit zárkózott mindene, lehetne hosszabb és határozottabb. Alkohol zárja le a kortyot.

  1. Fekete Pince – Hegyalja 2013 (Csopak)

Vilmoskörtés, gyógyfüves illat, kakukkfű és más kerti füvek. Kissé szokatlan, de határozott. Szájban nagyon szép, kicsit fanyar a vége. Jó a bor szerkezete, aromatikájában is finom, gombás, gyógyfüves. Remek az egyensúlya, koncentrált és komplex, nagyon gazdag mindene.

  1. Fekete Pince – Hegyalja 2013 (Csopak)

Visszafogott illat, kicsit édeskés gyümölcsösséggel. Ásványos felhang. Szájban jók a savai, de nem eléggé kifinomult, savai kicsit élesek. Alapvetően nem rossz, hosszan tart a szájban. Izgalom nincs sok benne, de korrekt, szép és hosszú bor. Még alakul.

  1. Jásdi Pince – Lőczedomb 2013 (Csopak)

Édeskés illata van, szinte tömjén és buja keleti fűszerek. Mintha lenne is benne egy kis maradék cukor. Savai szépek, végig megtartottak. Tapad kicsit a cserzőanyag benne, de talán ez csak talaj. Jó szerkezet, hosszú, tartalmas. Kimondottan szerethető, de a cukor (?) furcsa benne.

  1. Jásdi Pince – Siralomvágó 2013 (Csopak)

Visszafogottabb illat, kicsit kénesnek érzem még. Illatában kevés gyümölcs, inkább sós, ásványos karakterrel érezzük. Szájban jól kifeszített szerkezet, remek savak, jó egyensúly. Kifogástalan, most még picit neutrális ízvilággal.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!