Három intenzív nap a Prowein-on
25. évforduló, 64 ország, 6900 kiállító
2019-04-04 | Bognár Attila
Március 17-19. között rendezték Düsseldorfban a Proweint, a világ talán legnagyobb borokkal és párlatokkal foglalkozó kiállítását és szakvásárát. Helyszíni beszámoló.
Idén ünnepelte a Prowein történetének 25. évfordulóját, és kijelenthető, a kezdetekhez képest mind minőségben, mind mennyiségben óriási fejlődésen ment keresztül. Méltán tekinthető ma a legfontosabb viszonyítási pontnak a borvilágban. A látogatók és a kiállítók részéről rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, üzleti szempontból szinte mindenki nagyon pozitív összképről számolt be. Hogy érzékeltessük a rendezvény nagyságát érdemes kicsit a számok mögé néznünk. A szervezők összesítése szerint nagyjából 64 országból 6900 kiállító mutatta be termékeit tíz csarnokban tematikusan, országok, régiók, borvidékek szerinti bontásban.
Országokat tekintve a legtöbb kiállító Olaszországból (1654), Franciaországból (1576), Németországból (978), Spanyolországból (661), Portugáliából (378) és Ausztriából (335) érkezett, míg az Újvilág 600 kiállítóval képviseltette magát, és a párlat szekció is igen erős volt a maga 400 résztvevőjével. Idén hivatalosan 61500 fő, a tavalyihoz képest mintegy 1000 fővel több, látogatta meg a rendezvényt, ők összesen 142 országból érkeztek (az előző évi 133-hoz után). Országonkénti bontásban a házigazda németek után a legtöbben a Benelux államokból, Franciaországból, Olaszországból és Nagy-Britanniából érkeztek.
A legnagyobb érdeklődés természetesen a nagy számmal jelenlévő kiállítók (német, francia, spanyol, olasz) iránt mutatkozott. Hogy mennyire szakmai jellegű a rendezvény, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy évről-évre nő azon szakmai résztvevők aránya, akik a beszerzési-vásárlási folyamatokban döntéshozói minőségben vannak jelen. idén ez az arány elérte a 80%-ot. Az egyes országok, régiók standjain rengeteg mesterkurzusra, kóstolóra, szemináriumra ülhettek be az érdeklődők, amelyeket számos esetben Master of Wine előadók erősítettek. Nagyjából 300 kiállítóval külön részt kaptak az egyik csarnokban az organikus borok, valamint szintén külön területen volt a „same but different” névre hallgató szekció, sörökkel, párlatokkal, koktélokkal, ciderrel, és minden mással. Nagy sikerrel és sok látogatóval üzemelt a három nap alatt a Mundus Vini borverseny díjnyertes borainak kóstolórészlege is.
Ekkora kiállítói létszámot áttekinteni is nehéz, ezért a három nap programját ajánlatos jó előre megtervezni, akár órára és percre lebontva is. Ez persze simán borulhat, hiszen ad hoc jelleggel mindig talál az ember valami izgalmasat, amit nem szabad kihagyni. De legalább irányadóként működhet a látogatás során. Az alábbiak voltak a tapasztalataim, kiemelkedő kóstoló élményeim a három nap során.
Magyar stand
Kezdjük mindjárt a magyarokkal. Idén a Magyar Turisztikai Ügynökség közreműködésével sikerült egy elég pofás standot kialakítani, ahol az új logónak és szlogennek megfelelően a borokat készítő borászok kerültek a középpontba. A standot a kiállító borászok nagyméretű arcképei díszítették, amik előtt Master of Wine-ok tartottak nagy sikerű, telt házas előadásokat különböző magyar borokat, régiókat a középpontba állítva. A borászokkal és a közönséggel beszélgetve az volt a tapasztalat, hogy idén végre volt valami egységes megjelenés, üzenet, ami pozitív visszhangot kapott. A kiállító borászok nagy része a három nap forgalmával, eredményeivel is elégedett lehet. Reméljük jövőre még több magyar pincét láthatunk ezen a standon.
Champagne
A franciáktól érdemes ezt a régiót külön is megemlíteni, hisz a Champagne iránti kereslet megállíthatatlanul nő, mondhatni végtelen a világpiacon. Nem tudnak a termelők annyi palackot évente előállítani, amit a piac ne venne fel, sőt még kevés is. Az idei Prowein-on is az egyik legnépszerűbb témának bizonyult, nagyjából 180 champagne brandet kóstolhatott a közönség. Közülük ötvenet az elkülönített Champagne Lounge részen, ahol a sommelier-k a három napig folyamatosan töltötték a poharakat az ismert és kevésbé ismert termelők habzóival. Aki pedig bővebb szortimentet szeretett volna megnézni, az az egyes kiállítói standokon megtehette.
A jól ismert nevek mellett (Pol Roger, Palmer, Ayala, Taittinger) sikerült felfedezni néhány számomra kevésbé ismert termelőt is. Közülük a Petit&Bajan, a Cattier és az A. Robert teljesen újdonság volt, míg a Gamet pezsgőit korábban már kóstoltam, most viszont a teljes szortimentjük lenyűgöző volt. Ők döntően pinot noirt és pinot meunier-t használnak, extra brut és rozé pezsgőjük pedig nagyon jó ár-érték arányú tétel. Nagyon tetszett a Philipponnat Royal Réserve Non Dosé pezsgője, valamint a Le Brun De Neuville Grande selection Brut-je. Természetesen a nagyágyúk most is jól teljesítettek: Pol Roger 2012-es Blanc de Blancs-ja és 2008-as Sir Winston Churchill-je, az Ayala 2006-os Millésime Brut-je, a Palmer 2012-ese. A másik nagy meglepetés Pierre Gimonnet volt, összes tétele nagy és komplex, a legjobb természetesen itt is az 2012-es évjáratos.
Franciaország
Még mindig a borvilág vezető termelője, bár egy friss felmérés szerint az amerikai piacon az olaszok letaszították őket trónról és a spanyolok is erősen rájuk jöttek. Most a második legtöbb kiállítóval jelentek meg, régiónként külön standokkal, elképesztő marketinggel, és az összes nagy névvel, akivel foglalkozni érdemes. Csak kevesebb időt tudtam szánni rájuk, néhány chardonnay-t Chablis-ból, ill. pár elzászi termelőt néztem meg. Amit mindenképp érdemes kiemelni, az a második nap rendezett 2016-os Bordeaux évjáratbemutató. Külön terem, sétálókóstoló, nagyjából 100 top chateau borai, mellé francia sajtok. Kóstolás rohamtempóban, tömeg a terem közepén lévő köpőedények környékén, cserébe nagyszerű vörösek és édes fehérek Sauternes-ből. A különböző Bordeaux apellációk közti különbségek erősen kijöttek, azon túl, hogy ezek a borok még nagyon fiatalok, számomra például a Margaux és a Pessac-Leognan borai még ebben a mezőnyben is erősen nyersek és tanninosak voltak, ezekhez még idő kell. Saint-Emilion és Pomerol sokkal fogyaszthatóbb volt már most is, míg Pauillac-ból és Saint-Julien-ből akad néhány pozitív meglepetés. A szervezés itt is nagyon rendben volt, külön kóstolófüzet az összes borral, egy könyv igényességével összeállított komoly kiadvány az összes kiállító borászatról stb.
Spanyolország
Szintén régiókra és azon belül alrégiókra bontott megjelenés, régiónkénti arculat és marketing, kóstolózónák és előadások. A habzó borok itt is kiemelt helyet kaptak, tapasztalatom szerint a cava-k iránti érdeklődés óriási. Megjelent már az új kategória is, kilenc magasabb minőség iránt elkötelezett cava termelő ugyanis idén év elején létrehozta a corpinnat kategóriát, amely szigorúbb előállítási követelményeknek kell megfeleljen, mint a cava. Tovább kell érlelni őket (minimum 18 hónap), ökológiai termesztésű saját alapanyag, kézi szüret. Sikerült is kóstolni és pár szót beszélgetni az egyik corpinnat-termelőnél, a LLopart-nál.
Egy másik kedvencem a cava pincészetektől a Pere Ventura, ők éppen magyar importőr partnert keresnek (javaslom, csapjon is le rájuk valaki, érdemes). A cava mellett kiemelkedő borokat is készítenek Prioratban valamint Penedes-ben. A három birtok két fiatal borászával sikerült pár szót váltanom, illetve meg tudtam kóstolni a Penedes-i birtokuk, a Can Bas egy cabernet sauvignonját, amely szerintem a legjobb spanyolok közé és a világ élvonalába tartozik. Mivel május 3-án jön a nagyszabású spanyol kóstoló, a Fiesta de Vino Budapesten, sok-sok spanyol borásszal, így most kevesebb időt szántam az országra. A fehérborok közül az albarino iránt szintén nagy a kereslet, és Rueda fehérei is kapósak. Új felfedezésem Penedes-ből a Castel Pujades pincészet, egy tökéletes habzóborral, amely árban a cava-k szintje alatt van, minőségben viszont eléri őket.
Nem lehetett kihagyni a Barcelona futball ikonjának, Andres Iniestának a pincészetét sem. Nem véletlen volt a standjuknál állandó tömeg. Egy kevésbé ismert borvidékről, Manchuela-ból származnak az amúgy kiváló borai, a francia fajták és a tempranillo mellett igazi különlegesség nála a bobal szőlőfajta. A pincészet borai egyébként itthon is kaphatók. Amúgy egyre nagyobb teret hódít a spanyoloknál is az organikus művelés, a Bodegas Volvernél például igencsak zamatos organikus borokat kóstoltam a monastrell szőlőfajtából.
Portugália
Szembetűnő volt a portugálok előkelő helye a Prowein-on: nagyszámú pincészet, rengeteg érdeklődő és egyre jobb minőségű borok. Az egyik legjobban összerakott koncepciójú országos és borvidéki marketing volt az övék. Régiónként külön standok, prospektusok, információs anyagok a borvidékekről és azok jellemző szőlőfajtáiról, minden kiállító borászat összes kóstolható tételét tartalmazó vaskos jegyzetfüzet, 80 tételes tasting zone, előadások. Csak itt egy napot el lehetett volna időzni. Fehérboraik egyre népszerűbbek és minőségben is javulnak. A portói iránt ismét nő az érdeklődés, míg a vörösboraik a sokféle helyi szőlőfajta miatt lassan, de biztosan egyre szélesebb ismertséget és rajongótábort szereznek. Érdemes a jövőben sokkal több időt szánni ezen borok mélyebb megismerésére.
Olaszország
Az angolszász piacokon az olaszok váltak a franciák legfőbb vetélytársaivá. Hasonló vagy jobb minőségben, de kedvezőbb áron kaphatók boraik. Ennek megfelelően a Prowein-on a legnagyobb létszámú termelő tőlük érkezett, az általam kérdezett borászok pedig arról számoltak be, hogy ez a rendezvény üzletkötési szempontból sokkal fontosabb már számukra, mint a főképp olasz borokra koncentráló veronai Vinitaly. Nem csoda, hogy minden borrégió képviseltette magát most is, a nagy nevektől a kis pincészetekig. A prosecco sikere töretlen, csakúgy, mint toszkánai és piemonti boroké. Egyre inkább előtérbe kerülnek viszont az olyan régiók, mint Puglia, Szicília, Marche vagy Abruzzo. Számomra kiemelkedő volt a piemonti Vajra pincészet elképesztően magas színvonalú barolo sora, a nagy nevek közül pedig a Gaja Brunello-ja és Barolo-ja. És ha már Brunello di Montalcino: rohamtempóban megkóstoltam jó néhányat a 2014-es évjáratból, ami valóban a gyengébbek közé tartozott itt is, különösen, ha a 2013-as riservákat tesszük melléjük. Új felfedezés volt számomra közvetlenül Firenze mellől, a Chianti régióból egy kis pince, a Poggiopiano, ami nem csak izgalmas vöröseivel tűnt ki, de különlegességszámba ment náluk a trebbiano toscano-ból és verdicchio-ból készült narancsbor is.
Németország
A harmadik legnépesebb kiállítói csapattal a házigazda németek jelentkeztek, két teljes csarnokot megtöltöttek. A legkiválóbb minőséget képviselő tételek a VDP szövetséghez tartozó mintegy 200 termelő gigantikus standjánál voltak megtalálhatók, borvidékek szerinti bontásban. A legnagyobb érdeklődés természetesen itt is a húzneveknél alakult ki. Idei két kedvencem a Nahe borvidékről a Dönnhoff és a Moseli Heymann- Löwenstein. Új felfedezettem pedig a würzburgi (Franken régió) Weingut Julisspital, amelyikről kiderült, hogy a maga 180 hektárjával Németország második legnagyobb pincészete. A borvidék és egyben a pince különlegessége a Sylvaner (szilváni) szőlőfajta, amelyet jellegzetes helyi palackba (Bocksbeutel) töltenek. Nem mellesleg a rizlingjük és a pinot noir-juk is elismerésre méltó. A VDP standon kívül a pfalzi Winzerverein Deidesheim jelentett kellemes meglepetést, náluk a rizling a fő szőlőfajta, a pincészet pedig pezsgőt is készít belőle nemcsak száraz és kései szüretelésű édes borokat.
Dél-Afrika
A Prowein egyik legpéldaértékűbb kiállítói megjelenését Dél-Afrika mutatta. Roppant informatív kiadvány, kóstoló zóna, borászok egyedi standokkal, egységes imázs és marketing. Az ország jelenleg a világ tizedik legnagyobb bortermelője a maga 3,4%-os piaci részesedésével. Fő fajtájuk fehérben a chenin blanc, ez kiemelt szerepet kapott most is, mellette sok a chardonnay és a sauvignon blanc. Vörösben a pinotage a helyi unikális szőlőfajta, bár cabernet sauvignon-ból és syrah-ból nagyobb mennyiséget termelnek. Sok izgalmas projekt fut náluk, ebből számomra legérdekesebb az „öreg tőkék projekt”, ami a 35 évnél idősebb tőkék megmentését, felkarolását, kiemelt kezelését és azokról történő borkészítést célozza. Mindezt mélyebben egy mesterkurzus keretében is megismerhették az érdeklődők.
A másik vonal, amit erősítenek, a tradicionális palackos erjesztésű pezsgőkészítés, amit ők Methode Cap Classique-nek hívnak. Chardonnay, pinot noir és pinot meunier fajtákból készül főleg itt is, de engedélyezett a chenin blanc, sauvignon blanc és a pinotage használata is. A lényeg a palackos erjesztés és a minimum 9 hónap élesztőn tartás. A „free tasting zone-t” is ezekre a témákra építették fel, egyrészt a chenin blanc került a középpontba, amit öt féle csoportban lehetett kóstolni: a friss, gyümölcsös, könnyű; a testes, hordós érlelést kapott borok; a régi évjáratok; az „öreg tőkék” projektben szereplő tételek; végül pedig az ebből a fajtából készült édes borok. Mindegyik csoportba igazán komoly borokat sikerült összeválogatniuk. A másik kóstolóblokk három részre oszlott, az elsőben a Cap Classique pezsgők, a másodikban a díjnyertes fehérek, a harmadikban pedig a díjnyertes vörösek. Ez utóbbi jelentette számomra a nagy pozitív meglepetést. Egyrészt a borosüvegek alakja és súlya brutális és tekintélyparancsoló volt, másrészt a bennük lévő nedűk igazi nagyágyuk, ráadásul ezekből szerintem hozzánk még alig jutott el valami. Még annyit érdemes megemlíteni, hogy a kiadványuk rengeteg oldalon felsorolva tartalmazz egy tetemes listát, hogy melyik pincék a világ hány országába exportálnának. Kíváncsiságképp megnéztem Magyarországot, e szerint hozzánk 15 pince szállítana tőlük, és ami érdekes, hogy kb. felét nem is ismertem, nem találkoztam velük még eddig.
Chile
Chile borai olyan népszerűséget vívtak ki már maguknak, hogy nem szorulnak bemutatásra. Igyekeztem néhány nagy nevű pincét meglátogatni, olyanokat, akiknek a borai nálunk is kaphatóak (Montes, Errazuriz). Mindkettő a világ élvonalába tartozik, a Montes-nél ráadásul kóstolhattuk az Andok argentin oldalán lévő boraikat is, a Kaiken sorozatot, sőt, mindegyiknek olyan tételeit is, amelyek nálunk nincsenek.
Az Errazuriz minden bora hibátlan, a csúcsok pedig lenyűgözőek (Kai, La Cumbre, Don Maximiano, Sena). Rajtuk kívül kíváncsi voltam a Maipo Valley-ben található Tarapaca pincészetre, mivel boraik kaphatók voltak egy ideig hazánkban is. A borászat nagyobb, mint gondoltam, több brand alatt is futnak boraik. A kóstoló és a pince képviselőivel folytatott beszélgetés meglehetősen hosszúra nyúlt, de ezt nem bánta egyikünk sem. Szó esett sok mindenről a borok mellett: a fenntartható gazdálkodásról egy ekkora birtokon, a megújuló energia használatról, világpiaci trendekről, exportról. Ők egyébként a világ 50 országába exportálnak mintegy 11 millió palack bort, a cseheknél például piacvezetők a super prémium szegmensben. A borok hihetetlen intenzívek és gyümölcsösek mind illatban, mind ízben, koncentráltak, selymesek, hosszúak. Cabernet sauvignon-ban a legerősebbek, de a syrah-k és a carmenere-k is példásak.
Érdmes volt a kisebb pincéknél is körülnézni, hiszen itt is kincsekbe botolhatott az ember. Ilyen például a La Ronciere pincészet a Curico Valley-ből, amelyről utóbb kiderült, hogy csak ott kisebb, a mi mércénkkel mérve inkább nagynak számít. Két érdekesség velük kapcsolatban: a termőtalaj a birtokaikon nagyjából ugyanaz az egyedi llicorella, mint a spanyolországi Prioratban, illetve olyan területről (Licanten) is készítenek bort, amely tavaly kapta meg a DO (Denominaciones de Origen) besorolást, új önálló elismert alrégióként. Ez a terület közelebb fekszik az óceánhoz, így más klimatikus viszonyokkal rendelkezik, mint a beljebb lévő területek, az óceán közelsége nem engedi a szőlő túlérését és a savak is szebbek maradnak. Nem mellesleg az innét kikerülő borok egészen kiválóak, jó lenne, ha valaki ráharapna, és hozzánk is megérkeznének.
Argentína
Náluk elsősorban nem az ismert nagy borászatokra (pl. Catena, Alta Vista, Achaval Ferrer, Vistalba, Terrazas stb.) voltam kíváncsi, inkább a számtalan kisebb termelőt próbáltam felfedezni. Sikerült is a kb. 5-15 euro közti ársávban egészen hihetetlen magas minőségű borokra bukkannom. Fehérek közül természetesen a torrontes fajta érdekelt, meglehetősen sokat sikerült közülük megismernem. Vörösben pedig a malbec, mint Argentína „saját szőlőfajtája” mutatott egészen széles spektrumot, a reduktív tételektől a hordósig, a dűlő- és parcella- valamint hordóválogatott borokig. Csak malbec-ből 77 ezer hektár terem az országban, ami több mint az összes magyar termőterület. A fő régió Mendoza, de Salta, San Juan és Cafayate is fontos terület. Az argentin borok népszerűsége a világban egyre növekszik, lassan a főbb fogyasztói piacokon utolérik és meg is előzik a nagy rivális szomszédot, Chilét.
Az említett fajtákon kívül foglalkoznak még szinte mindenhol chardonnay-val, syrah-val, bonarda-val, merlot-val, tannat-tal és cabernet-vel is, de az igazán nagy dobás a malbec. A számtalan ígéretes kisebb pince közül, amit felfedeztem, ha csak egyet kéne kiemelnem, az biztosan a Bodega El Porvenir lenne Cafayate régióból. A szőlőültetvényeik a világon a legmagasabban fekvő termőterületekhez tartoznak az 1700-2500 méter közötti tengerszint feletti magasságukkal. A talaj elképesztően sziklás, a borok pedig frissek, gyümölcsösek és jól érlelhetőek. A malbec boraikon kívül a bonarda, a tannat és a petit verdot is nagyon izgalmas.
Különlegességek
Mivel az Újvilágból még számtalan ország kimaradt, pl. a Kaliforniai borokat csak futtában néztem meg, előzetes terveim ellenére nem kóstoltam kanadai jégbort sem, és Új-Zélandról is csak alig valamit, így néhány különlegességet még igyekeztem útba ejteni. Az egyik a „maradék Dél-Amerika”. Uruguay-ból természetesen az ottani fő fajtából a tannat-ból teszteltem párat, míg az igazi különlegességet Bolívia jelentette a marselan szőlőből (cabernet sauvignon és grenache keresztezésből létrejött fajta) készült testes zamatos boraival. Totál újdonságként hatottak Moldávia borai. Termőterületük majdnem duplája a miénknek, a franciákon kívül vannak itt kaukázusi (pl. saperavi, rkatsiteli) fajták, de fekete leányka is, és ezek mindenféle házasításából készülnek tételek. Néhány borászatnál hihetetlen hosszú pincerendszer található a föld belsejében, hosszuk a több száz kilométert is eléri, ez a világ legnagyobb pincerendszere. Elképesztő mennyiségű bort tárolnak ezekben (kb. 300 ezer hektoliter), sőt még maratoni távú futóversenyeket is tartanak itt. Néhány pincészetben spanyol és francia borászok dolgoznak, és kóstolhattam pár egészen kiváló tételt, főleg az érettebb vörösekből.
Görögországból nagyon megfogtak a Santorini szigetéről származó assyrtiko szőlőből készült vulkanikus talajról származó fehérek ásványosságukkal és sokrétűségükkel.
Ha valaki szeretné bejárni a Proweint, akkor arra nemhogy három nap, de három hét is kevés lenne. A konklúzió tehát az, hogy menni kell jövőre is, mert itt tényleg rengeteg érdekességet, kincset és a világ legjobb borait találja az ember. Aki kiállít vagy bort akar beszerezni, annak pedig valóban ez a rendezvény az első számú üzletkötési helyszín.
A szerző a cikket saját fotóival illusztrálta.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!