A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Disznókő: egy több mint 600 éves ikonikus szőlőbirtok Mezőzombor határában

2015-04-09 | Nagy Kornél



A Disznókő maga a magyar történelem esszenciája. Birtokolták királyok, fejedelmek, arisztokraták, egyházi emberek és rebellis „kutyabőrös” kurta nemesek. Ugyanakkor a mezőzombori szőlőhegy neve gazdag múltja ellenére az írott dokumentumokból ritkán bukkant elő. Elnevezését a hegyen található, vaddisznóra emlékeztető sziklának köszönhette. De van olyan nézet is, miszerint maga a szőlőhegy alakja Tarcal felől nézve egy vaddisznóra hasonlít, és innen kapta a nevét.

 

Disznókő szőlőhegyként egy 1413. évi örökösödés per kapcsán jelenik meg a dokumentumokban, miszerint Garay Miklós nádor Luxemburgi Zsigmond király nevében a Fügedy és a Zombory családok között kirobbant örökösödési per kapcsán az előbbinek adott igazat. A per végére pontot tevő dokumentumban a felsorolt szőlőterületek között szerepelt a Disznókő szőlőhegy vineae in monte Gyznokew formában.

 

Azt viszont tudjuk, hogy korábban Debrey István kincstartó tulajdonát képezte ez a terület, több más hegyaljai birtokkal együtt. Azonban a nevezett főúr összeesküvést szőtt Zsigmond király ellen, ami miatt a király 1402-ben szabályosan kiostromolta a pártütő családját és katonáságát. Ezért a Debrey család hűtlenség miatt kegyvesztett lett, és elvesztette birtokait.

 

A pártütő főúr családi birtokait előbb a Garayak, majd utóbb a szerb Lazarevicsek és Brankovicsok szerezték meg, akik a tokaji uradalomhoz csatolták a Disznókőt. Tőlük az uradalom 1451-ben a szőlőkkel együtt Hunyadiak tulajdonába került, majd I. Mátyás király uralkodása kezdetén, 1459-ben a Szapolyai családnak zálogosította el.

 

A 16. században a Disznókő történetét mély csend vette körül. De ennek a hallgatásnak a legfőbb oka az volt, hogy a 16. század politikai viszontagságai közepette rengeteg írott forrás megsemmisült. Ugyanakkor jól kivehető, hogy a 16. század elején még a tokaji váruradalom egyik szőlőhegye volt a Disznókő, amelynek gazdája ekkor a már fent említett Szapolyai család volt.

 

Az 1526. évi mohácsi vészt követő kaotikus történelmi időkben a Szapolyai család gyakorlatilag elveszette hegyaljai birtokainak nagy hányadát. Ekkor a Habsburg-házból való I. Ferdinánd király lett az uradalom új ura, aki 1541-ben az ő hűségén álló Serédy főnemesi családnak adományozta a Disznókő szőlőheggyel együtt, a Serédyek pedig csakhamar a Disznókő egy tekintélyes hányadát a mezőzombori plébániának adományozták.

 

Disznókő: egy több mint 600 éves ikonikus szőlőbirtok Mezőzombor határában

 

Azonban a 16. század közepén a kálvini reformáció hegyaljai gyors térnyerésének eredményeképpen a plébánia Disznókőn fekvő szőlői már a református prédikátorság tulajdonába kerültek. Ezt erősítette meg a mádi falukönyv is, miszerint 1628-ban a Disznókő már a mezőzombori prédikátorság egyik szőlője volt. Ugyanis az ott fekvő szőlőket az ottani református gyülekezet számára egy bizonyos Inczédi Mihály mezőzombori kisnemes és presbiter felügyelte.

 

Ugyanakkor a Serédy család 1557-ben férfiágon történt kihalása után az uradalom birtokosa Némethy Ferenc tokaji várkaptány lett, majd halálát kővetően, 1564-ben az Alaghy család. 1635-ben ez a család is kihalt férfiágon, és így örökösei a Rákócziak lettek. A Disznókő szőlőhegy ekkor gróf Rákóczi Pál országbíró tulajdonába került.

 

A Disznókő szőlőhegy ezen részét 1711-ig a Rákóczi család gyakorlatilag zavartalanul birtokolta. Azonban a 17. század első évtizedeiben részben kisbirtokostól történő vásárlás, és részben örökösödés útján a Szepessy, valamint a Bónis és a Kátay nemesi családok is jelentős szőlőbirtokokhoz jutottak. Míg a nemes Fügedy család 1413 óta továbbra is birtokos maradt a Disznókőn.

 

1670-ben a Wesselényi-összeesküvés bukását követően jelentős változások történetek a hegyaljai, így a disznókői szőlőbirtokokon is. A Bónis, a Fügedy, a Kátay és a Szepessy családok tevőlegesen is részt vettek az összeesküvésben, illetve az azt követő felkelésben, és ezért a bécsi Habsburg-udvar a nevezett nemesi családok hegyaljai szőlőit elkobozta, és kincstári tulajdonba vette.

 

Az összeesküvés felgöngyölítése egyidejűleg erőteljesebb ellenreformációs tevékenységet is vont maga után Hegyalján. Számos protestáns egyházi kézben álló szőlőt koboztak el, és adományoztak római katolikus plébániáknak vagy szerzetesrendeknek, mint pl. a jezsuitáknak vagy a pálosoknak.

 

Ennek folytán az udvar a mezőzombori prédikátorság Disznókőn lévő szőlőjét elkobozta, és az újjászerveződő római katolikus plébániának adományozta. A prédikátorság csak a 18. század utolsó évtizedeiben, II. József császár és király uralkodásának ideje alatt szerzett vissza néhány szőlőparcellát a plébániától a Disznókőn. A mezőzombori plébánia és református prédikátorság gyakorlatilag a 20. század közepéig szőlőbirtokos maradt a Disznókőn.

 

A Rákóczi-szabadságharcot követően az egykori fejedelmi szőlőbirtokot a Disznókőn az udvar elkobozta. 1711 után az egykori Rákóczi-szőlőbirtokok a Disznókőn az Erdődy, az Orczy és az Illésházy főúri családok birtokába kerültek. Ez utóbbi família 1838-ban férfiágon történt kihalásáig volt jelentős szőlőbirtokos a Disznókőn.

 

A 18−19. század fordulóján a Disznókőn szőlőbirtokosként jelent meg a Lónyay család, amely a ma is ismert klasszicista Sárga Borházat is építette a 19. század közepén. Az Illésházy család kihalása után a Lónyayak szerezték meg a Disznókő egykori Illésházy-részét. Sőt, a 19. század első felében a Degenfeld család is jelentős szőlőbirtokokra tett szert. A nevezett családok egészen a II. világháború végéig birtokosok maradtak ott, de ezek a szőlőbirtokok a Disznókőn a világégést követő államosítások folyományaiként állami tulajdonba kerültek.