Miért pont Csopak?
Jó gazdákat érdemelnek az ország legértékesebb szőlőterületei
2017-07-20 | Jásdi IstvánOrszágos borász-találkozókon, nagyobb borvidékekről érkező kollegáink gyakran kérdezik, hogy miért pont ezen az apró bortelepülésen jöhetett létre a legszigorúbb, legkövetkezetesebb és mára a leginkább elismert eredetvédelmi és minőségbiztosítási rendszer: a Csopaki Kódex?
A válasz részben éppen a borvidék méretében rejlik. A Csopak, Paloznak és Lovas községek területén fekvő szőlők területe máshol egy közép-nagy birtoknak felelne meg. Az elmúlt évtizedekben a gazdasági épületeknek álcázott nyaralók építési dömpingjében
megfeleződött a Balatonra néző szőlők területe.
Mostanra felismerték a táj megváltozásának veszélyét az érintett önkormányzatok és az itt gazdálkodó szőlő- és bortermelők is.
Az önkormányzatok az északi Balaton-part más községei számára is mintát adva, védetté nyilvánították a megmaradt szőlőket. Egy ekkora borvidéknek esélye sincs arra, hogy ipari módon termelt ausztrál, chilei vagy magyar borokkal versenyezzen a piacon. Önálló, felismerhető borkarakterre, az alap-bor – a Csopaki – esetében az országos piacon is észlelhető kritikus tömegre van szükség a túléléshez. A dűlő-válogatások az itteni átlagból is kiemelkedő adottságú területeken arra alkalmasak, hogy messzire vigyék a borvidék hírét.
A miértre, a válasz második, talán fontosabb része az, hogy az itteni néhány termelő - a paloznaki Homola és Csiszár, a csopaki Szent Donát, Söptei vagy éppen a legkisebbek: Fekete, Koralevics vagy Hamvas - ráébredt arra, hogy összefogás, folyamatos együttműködés kell ahhoz, hogy a csopaki bor fennmaradjon. A sokszor a termelők részéről is túl szigorúnak vélt eredetvédelmi, minőségbiztosítási rendszer, a „Csopaki Kódex” az érintett szőlészek-borászok és a csopaki önkormányzat együttműködésével jött létre. A Kódex igényes szőlészeti tevékenységet, bor-stílust, ellenőrizhető analitikai értékeket, szabályokat ír elő. A rendszert a gazdák működtetik egymást kölcsönösen ellenőrizve, egyúttal a saját szőlőiket, pincéiket egymás előtt megnyitva.
Miközben versenyzünk is egymással, természetes módon kisegítjük egymást a szőlőművelő gépekkel, borászati eszközökkel. Örülünk egymás sikereinek, eljárunk egymás éttermeibe, a Söpteihez, Homola Sáfránkertjébe, a Szent Donát Márgájába vagy éppen hozzánk a Borteraszra. Mindannyian részt veszünk olyan rendezvényeken mint az „Olaszrizling szerintünk” a „Vörös Balaton”-on vagy Homoláék Jazz-piknikjén.
Mi segíthetne a továbblépésben?
Az, ha hasonló gondolkodásmóddal rendelkező vállalkozók települnének a borvidék más településeire, Alsó- és Felsőörsre, és kézbe vennék, újratelepítenék az ottani elhanyagolt szőlőterületeket, 5-10 hektáronként modern pincét, éttermet, panziót építenének ott is. Ha hasonló minőségbiztosítási rendszert építenének föl a füredi Rizling Generáció fiataljai és kicsit távolabb a badacsonyiak vagy a Káli-medence-beliek. Az ország legértékesebb, legmagasabb kataszteri pontértékű szőlőterületei
jó gazdákat érdemelnek,
hogy a Balaton egész évben célpontja lehessen a minőségi borok és a helyi értékeket felmutató gasztronómia szerelmeseinek és az itteni borok az őket megillető helyre kerüljenek a polcokon.