A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Buschenschank

2008-09-15 | Vizi Csenge



Soproni jellegzetesség, több évszázados hagyományokkal. Talán már többen hallották ezt a nevet, de nem nagyon tudtak társítani hozzá semmit. Nos, hulljon le a lepel: a borosgazda a saját borát, a saját házánál, meghatározott időszakban, jellemzően évente egy-két alkalommal, két-három héten át kimérhette. Ekkor általában kedvezőbb adózási feltételek mellett adagolhatta a nedűt. Jó üzlet volt, hiszen így háznál el tudta adni borát, nem kellett kocsmába vagy borozóba vinnie. Azonban 1946-ban megszűnt a rendszer és ilyen kedvezményes bor azóta már nem kapható a városban. Tegyük hozzá, hogy Ausztriában még a mai napig is létezik, és tökéletesen működik ez a rendszer.

A kimérésben a családtagok dolgoztak. A vendégeket az egyik kiürített szobába fogadták, ahová padokat, és asztalokat raktak. Jó időben az udvaron ihattak a betérők. Azt, hogy melyik háznál milyen bor kapható, egy trükkös jelrendszerrel hozták a vásárlók tudtára: a ház bejárata fölé kiakasztottak néhány fenyőágat (Busch = bokor, köteg), amelyhez hozzátűztek egy fehérszalagot (mely a fehérbort jelképezte), vagy egy vörös szalagot (ami a vörösborra utalt), illetve volt, hogy mindkettő kint függőt. Ha még palack is lógott e kompozícióban, akkor üveges kimérésre is számíthatott a leendő fogyasztó. Az sem volt ritka, hogy egy-egy kereszt is feltűnt a fenyőágak között, akkor az óbor sem hiányzott a gazda kollekciójából.

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!