Kína borászata

2008-09-15 | Tóth Adrienn

Kína a modern borvilágban új hatalomnak számít, borkultúrájuknak azonban régre visszanyúló gyökerei vannak. Az ősi kínai dokumentumok szerint a szőlő a mai Üzbegisztán területéről érkezett az országban száz évvel Krisztus születése előtt, a Han dinasztia idején, az első ültetvények pedig Xi'anhoz köthetőek a legendás Selyemút keleti végpontjához.

A Dragon Seal nevű pincészet, bár kisebb volumenben, de régóta készít elismerten jó minőségű borokat. A Zhang Yu és a Great Wall két másik kínai bormárka, amelyek közül az első már 110 éve működik. E mellett vannak kínai-francia közös vállalkozások is, mint például a Dynasty. Ez utóbbi három cég teszi ki egyébként a helyi borkészítés 70%-át.

Az ország 2015 végén a világ 6. legnagyobb bortermelő országa, és várhatóan a jövőben még előrébb lép a rangsorban.

Jelenleg 400 pincészet működik Kínában, amelynek körülbelül a negyede foglalkozik minőségi borok készítésével. A közeljövőben ez a szám várhatóan a tízszeresére fog emelkedni. És miért ne történne így? Egy ilyen óriási országban mindig találnak majd olyan újabb földterületeket, amelyek talaja és klímája kitűnően alkalmas a magas minőség előállítására.

A legtöbb szőlőföld vagy az állam, vagy különböző szövetkezetek birtokában áll, amelyeket azonban apró, általánosan félhektárnyi területekre darabolva művelnek.

Shandong, Beijing városától dél-keletre fekvő területe a leglényegesebb a bortermelés vonatkozásában. Ez a táj körülbelül egy magasságban fekszik Kaliforniával, és itt találhatók a szőlészetre jelenleg legalkalmasabbnak tartott területek.

E mellett az északnyugaton fekvő Xinjiang tartomány is fontos, ahol azonban a gyakran nagyon kemény telek komoly gondot jelenthetnek.

Amíg egy átlagos kínai bor körülbelül 35 jüanért (a cikk írásakor 780 forint) kel el, addig a nemesebb palackokért akár 400 jüant (8 860 forint) is elkérhetnek. Összehasonlításképpen az import borok a piac alacsonyabb kategóriájában 100 jüannal (2 215 forint) indítanak, eljutva akár több ezer jüanig. És bár érezhető a különbség, helyi szakértők azt mondják, hogy az azonos kategóriába tartozó borok közötti árszakadék folyamatosan csökken a helyi erők javára.

Sőt összességében az is elmondható, hogy ez utóbbiak egyre népszerűbbek, köszönhetően az óriási költségvetéssel készített reklámkampányoknak. Persze más országok is, különösen a franciák, próbálnak lépéseket tenni a piac meghódítására, de messze nem képesek erre olyan mértékben, mint a kínaiak.

Ha a kínai borászatról beszélnek nekünk, talán csak könnyelműen intünk, hiszen szinte tegnap kezdtek az egészhez. Azonban érdemes meghallgatni egy, az országban dolgozó skót kereskedő véleményét, amely szerint, ha valami felkelti a kínaiak érdeklődését, senki sem tagadhatja, abban nagyon jók, hogy szisztematikusan dolgozva lemásolják azt.

Hosszú távon persze egy idő után nem lesz elég, hogy elkészítik a legjobb európai borok imitációját, találniuk kell valamit, ami egyedivé teheti őket, akár az argentinokat a malbec.

Címkék

Hasonló cikkek

Borban a közösség

Természetes édes borok a spanyol-francia határ mentén

„Alulról kell felépíteni a rendszereket, felülről csak segíteni tudjuk ezeket”

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!