Lisztharmat
2012-07-02 | VinoportSok gondot okoz a szőlősgazdáknak, hiszen a tőke bármely részét képes megtámadni, ráadásul minden szőlőfajtánk hajlamos a fertőzésre.
Sok gondot okoz a szőlősgazdáknak, hiszen a tőke bármely részét képes megtámadni, ráadásul minden szőlőfajtánk hajlamos a fertőzésre.
Kórokozó: Oncinula necator
Kórkép: Gomba, amely a Tömlősgombák osztályából kerül ki. Szaporodása során a növény levelét, fürtjét vagy akár a vesszőt is károsíthatja. Kezdetben nehéz felismerni, de aztán lisztszerű, hintőporra emlékeztető megjelenésével már biztosak lehetünk a fertőzésben. A hajtások növekedését gátolja, a vesszőn pedig vöröses-barnás foltokat képez. A bogyók végső stádiumban felrepedhetnek, ami további fertőzéseket okozhat, a levelek pedig bepödrődnek, majd lehullanak. A lisztharmat megjelenésére júniusban lehet leginkább számítani, hiszen ekkor ideális számára a hőmérséklet (15-28 C, amikor a nappalok forrók, az éjszakák pedig hidegek), a páratartalom (mérsékelt), és a csapadék mennyisége.
Védekezés: Új telepítés során figyeljünk arra, hogy a tőkék szellősek legyenek, ezzel gyorsan szárad majd az ültetvény esőzés után, a kisebb páratartalom pedig megakadályozza a lisztharmat terjedését. Megfelelő metszés is szükséges, ha előző évben volt fertőzésünk, ugyanis a fertőző ágensek áttelelhetnek a hajtásokon. Egyébiránt kontakt és regeneráló hatású növényvédő szerekkel meggátolható a kórokozó elterjedése.
V.Cs.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!