Dűlőtörténelem: a rátkai Meggyes
Baráthszeg, Zoltán-szőlő, Gárdony
2016-06-18 | Nagy Kornél
Eredendően a rátkai Meggyes szőlőhegy Ondhoz tartozott. Voltaképpen a középkori múlttal rendelkező Ond szőlőhegy, vagy más néven Fekete-hegy promontórium részét képezte.
Az évszázadok folyamán a mai Meggyes szőlőterület több névváltoztatást is megért. Az írásos dokumentumok először 1349-ben tettek róla említést Ondzeuloshege néven. Legfőbb birtokosa az 1241. évi tatárjárás után a Bogát-Radvány nemzetség által alapított szerencsi Szent Péter és Pál Bencés Főapátság volt. Ekkor a monasztikus központ éppen a Golopy, a Monaky és az Ondy főúri családokkal keveredett birtokviszályba, melyek középpontjában az Ondi szőlőhegyen, és a tállyai Kővágó-hegyen (mons Kuuago) fekvő szőlők hovatartozása állt.
1484-ben az Ondi szőlőhegyen, és ekkor már néven nevezve Fekete-hegyen a tokaji Gyümölcsoltó Boldogasszony pálos kolostor kegyes adomány útján tett szert szőlőbirtokokra és legelőkre. A Doby nemesi család hagyta a kolostorra ondi birtokait, amelyet a kolostor tüstént bérletbe adott egy bizonyos Kércsy Miklós nevű helybéli nemesembernek. Ekkortól kezdték el használni a legelőre Baráthszeg, a szőlőterületre pedig a Baráth-szőlő (vinea Barath) kifejezést.
1540 körül
A tokaji pálosokat Szapolyai-pártiságuk miatt a Habsburgok elüldözték, és szőlőiket a tokaji váruradalomhoz csatolták. Ekkor a gazdái az uradalomnak a Habsburg-párti Serédy- (1557-ben történt kihalásukig), majd azt követően a protestáns Alaghy családok lettek. Azonban 1548−1549-ben a királyi udvarnál, illetve a pozsonyi káptalannál a pálos rend visszakövetelte a Serédy családtól elkobzott hegyaljai szőlőket, így az ondi Barátot (vinea Barathzewlew) is. Ugyan a szerzetesrend elérte a célját, jogi értelemben véve visszakapta korábban elkobzott szőlőit, de ennek gyakorlati megvalósítása a reformáció megerősödése miatt elsikkadt.
A Meggyes a hitújítást, vagy más néven a reformációt követően részben (vélhetően az Alaghy család adományaként) az ondi református prédikátorság birtoka lett. A Baráth szőlő egyébiránt 1676-ban még létezett, mint váruradalmi és prédikátori, illetve főúri elkobzott szőlőterület, viszont a 17. század végén ez a szőlőterület eltűnt a forrásokban. Nagy valószínűséggel beolvadt a Meggyes szőlőhegybe.
A protestantizmus hegyaljai elterjedését követően a reformációt támogató Némethy Ferenc tokaji várkapitány 1564-ben elüldözte a szerencsi főapátot és szerzeteseit. A főapátság birtokait, így a szőlőit is lefoglalta, és a tokaji váruradalomhoz csatolta. Az 1564. évi tokaji uradalmi összeíráskor az egykori bencés és tokaji pálos szőlőket már rátkai Zoltán-szőlőnek nevezték. Az elnevezés feltételezhetően a szőlőterületet felügyelő uradalmi vincellér keresztneve után kaphatta. A később készült összeírások alkalmával a Zoltán-szőlőt hol ondi, hol pedig rátkai szőlőhegyként írták össze a királyi udvar megbízásából a kamarai felügyelők. A Zoltán szőlőhegy nevével utoljára az 1604. évi tokaji uradalmi összeírás alkalmával találkoztunk.
A 17. század első harmadában az Alaghy család a Zoltán-szőlőt elvette a tokaji uradalomtól, és a regéci-tállyai uradalomhoz csatolta. Ennek az uradalomnak az urai az Alaghy család férfiágon történt kihalása után (1632) 1635-től a Rákócziak lettek.
A 17. század első harmadában
...a Zoltán-szőlő felaprózódott, a terület birtokszerkezetében jelentős változások mentek végbe. Az 1620-as években, vásárlás útján szőlőbirtokosként megjelent I. Rákóczi György későbbi erdélyi fejedelem, és újonnan szerzett szőlőjét a szerencsi uradalomhoz csatolta. Ez lett később a ma ismert Gárdony, vagy Gardon szőlő, melynek első konkrét említését az 1630. évre tették. Elnevezése szláv eredetű, jelentése határ, vagy birtokhatár, utalva arra, hogy a szőlő eredendően két település és két uradalmi terület határában terült el.
A Zoltán-szőlő másik része lett a Meggyes.
Elnevezését annak köszönhette, hogy a szőlőhegyet meggyfaligetek vették körül. De volt olyan nézet is, miszerint a zempléni nemes Megyesi család szőlőbirtoka helyezkedett el ott, jóllehet ez a teória mindmáig nem nyert megerősítést. A Meggyest párhuzamosan a nevezték Pallag-, vagy Parlag-szőlőnek is, mivel a szőlők az új tulajdonos érkezése előtt elhanyagolt állapotban voltak.
Első konkrét említése az 1644. évi nagy hegyaljai szőlőbirtok összeírás alkalmával történt. Ekkor legfőbb birtokosai a Thökölyek voltak, akik 1622-től kezdve igen jelentős hegyaljai szőlőbirtokokra tettek szert Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Szegi, Tarcal, Tokaj, Tállya és Rátka határában. A szőlőbirtokaikat a tokaji, illetve regéci-tállyai uradalomtól vásárolták meg.
Rátka felől (Forrás: Fortepan)
Úgyszintén ebben a korszakban jelentek meg a Meggyesen szőlőbirtokosokként a Zemplén vármegyei fő- és köznemesek, és a felvidéki (főleg eperjesi) módos szász eredetű kereskedő polgárok is, akik közül sokan nemességet is szereztek a királyi udvartól. Így a szőlőbirtokosok között találjuk a Barkóczy, a Budaházy, a Faygel, a Héczey, a Keczer, a Sárossy, a Veres és Veresmarthy nemesi és polgári famíliákat is. A Thököly család 1667 körül a Meggyesen lévő szőlőinek egy jelentős hányadát az eperjesi Evangélikus Kollégiumnak adományozta.
A Wesselényi-összeesküvés, az első hegyaljai felkelés (1670), és Thököly Imre fejedelem vezette kuruc mozgalom bukását (1685) követően a királyi udvar számos hegyaljai birtokot elkobzott. A fent említett családok – a Barkóczyak kivételével – elveszették szőlőbirtokaikat. Az udvar 1676-ban az Eperjesi Kollégium, illetve a Faygel, Keczer és a Thököly családok egykori birtokait a Meggyesen az eperjesi és a kassai jezsuita rendháznak, az egri római katolikus püspökségnek, valamint a jászói premontrei konventnek adományozta. Tekintélyes rész maradt kincstári tulajdonban. A Veresmarthy család is zavartalanul birtokolta ott szőlőit, sőt 1680-ban Zrínyi Ilona a Rákóczi família nevében felszabadította az adók alól az előbb említett család birtokát. Ugyanakkor a Keczer família 1690 körül visszaváltotta elkobzott szőlőit a Meggyesen az udvartól.
Az egri püspökség 1690-ben a Meggyesen lévő szőlőjét eladta a Habsburg-párti Waldestein grófi családnak. A Rákóczi-szabadságharc idején a jezsuitákat elkergették, de a szabadságharc után újból birtokolták szőlőiket a Meggyesen a rend 1773. évben történt feloszlatásig. Azt követően a szőlők kincstári tulajdonba kerültek. Ugyanakkor a Rákóczi-szabadságharc alatt készült 1707. évi szőlőbirtok összeírás − amelyet báró Klobusiczky Ferenc és Krucsay Márton, II. Rákóczi Ferenc fejedelem tiszttartói készítettek − során a Meggyesen ismét birtokosok voltak a fent említett családok. Ennek az volt az oka, hogy részben visszaváltották az udvartól a 17. század végén elkobzott szőlőiket, illetve részben II. Rákóczi Ferenc fejedelem szolgáltatta nekik vissza. A már említett 1707. évi birtokösszeírás szerint a rátkai Medgyesen a Barkóczy, a Budaházy, a Dessewffy, a Héczey/Heczey, a Jászay, a Keczer, a Kecskeméti, a Sárossy és Vahl nemesi családok voltak birtokosok. Az egykori Thököly szőlőket az udvartól a Csető nemesi család vásárolta meg, ők aztan a 20. századig birtokolták azt a birtokrészt a Meggyesen.
A Rákóczi-szabadságharcot követően
...a Meggyesen fekvő szőlők továbbra is nemesi és polgári tulajdonban állottak. De birtokvásárlások és örökség útján a Vay család 1736 körül is tekintélyes szőlőbirtokokhoz jutott. A Barkóczy, a Dessewffy és a Waldestein családok pedig zavartalanul birtokolták a 18. században is. A 18. században közepén a főúri szőlőket az Ondra és Rátkára a Trautson hercegek által betelepített svábok művelték, akik e munkák fejében kisebb szőlőparcellákat kaptak ott a főuraktól.
1738-ban a Meggyes tovább aprózódott, ugyanis az akkor készült összeírások már megkülönböztettek Kis- és Nagy Meggyest. Ennek köszönhető, hogy a megjelent a többes számú Meggyesek elnevezés is. Ekkor a főúri birtokosok mellett szerencsi, ondi, tállyai és rátkai lakosok is szép számmal rendelkeztek szőlőkkel a Meggyesen. A 20. század közepéig a szerencsi, az ondi és rátkai lakosokon kívül, az ondi és tállyai református prédikátorságnak, a rátkai római katolikus plébániának, valamint a Barkóczy, a Csető, a Dessewffy és Vay főnemesi családoknak voltak jelentős szőlőbirtokai a rátkai (ondi) Meggyesen.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!