Létezik egy lösz adta tokaji stílus
Kovács Tibor válaszolt 1. rész
2012-07-27 | Tóth AdriennA Tokaj-Hétszőlő egyike a Tokajban a rendszerváltás után megjelent első nagyobb birtokoknak. Kovács Tibor a kezdetektől vezeti ezt az immár húszéves pincészetet. A Hétszőlő egyediségét többek között az adja, hogy a borvidéken szokásos elszórt ültetvényszerkezettel szemben ők egy tagban művelik szőlőiket, méghozzá egy meghatározó talajtípuson: a löszön. Ma interjúnkban az így felhalmozódó tapasztalatokról beszélgettünk.
Mi lehet az oka annak, hogy korábban a lösz mint a tokaji borok szempontjából fontos talajtípus alig került említésre?
Az ok részben az, hogy Tokaj két részből áll, ebből a löszös terület a kisebb, körülbelül a borvidék 10%-át jelenti, a többi kötött agyagtalaj. Ehhez hozzájárul még, hogy hiába vannak löszös dűlők, tisztán ilyen talajról származó borok korábban ritkán kerültek forgalomba.
A Tokaj és Tarcal településeihez kapcsolódó löszös területeket sokáig nem művelték, a nagy meredekség ugyanis lehetetlenné tette a gépi művelést és a „nagyüzemi” szőlőtermesztést. Tulajdonképpen a Hétszőlő megjelenése előttről nem is ismerünk tisztán löszös tokaji bort. Ez a műfaj az 1993-as, 1994-es és 1995-ös aszúinkkal indult.
Mennyiben mások ezek, mint a borvidék többi bora?
Nem csak a talajösszetétel adja a különbséget; a dűlők fekvéséből és borvidéken belüli elhelyezkedéséből adódóan itt általában melegebb a klíma. E talajtípus kapcsán csak a Tokaji-heggyel kell számolnunk, kizárólag ezt borítja ugyanis lösz a borvidéken.
Milyen visszhangot váltottak ki ezek az első aszúk?
1999-ben az aszúízvitát egy Hétszőlő-aszú robbantotta ki. Ilyen ízvilággal ugyanis nem találkoztak még sem a borvidéken, sem a borral foglalkozó hivatalokban. És itt nemcsak a feldolgozás adta különbségre gondolok – hiszen az más, újonnan alapított pincészetnél is adott volt –, hanem a gyümölcsaromákban gazdagabb, lágyabb savszerkezettel bíró alapanyagra is.
Erre egyébként annak idején én sem számítottam: az első Hétszőlő-aszúknál figyeltem fel először a jelenségre. Azóta persze sokat változott e borok ismertsége, és mára a fogyasztókon túl a borvidéken belül is megkülönböztetett szerepet élveznek e tételek, a hozzáértők felismerik a löszös borokra jellemző egyedi vonásokat.
Mivel ebből a szempontból meghatározóak vagyunk a borvidéken, a löszös borok jelentette stílust nekünk kell megértetni a fogyasztókkal. Ebbe a munkába természetesen igyekszünk bevonni más termelőket is, akik birtokszerkezetében található löszös dűlő.
Fontosnak tartom, hogy ezt a kategóriát megismertessük és megkülönböztessük. Ez a differenciálás megfeleltethető Bordeaux-nak: a fogyasztók egy része Medocot szereti, míg a többiek St. Emilionért rajonganak. Az embereknek meg kell kóstolniuk, és el kell dönteniük, melyik esik nekik jobban. Ez egy új megközelítés, de fontosnak tartom Tokaj minél teljesebb megértése érdekében.
A lösztalajt hajlamosabbak vagyunk mineralitás szempontjából alacsonyabb rendűként kezelni. Van ennek alapja?
A lösz nem homok, ásványianyag-tartalma magas. Ennek a bor karakterét befolyásoló szerepe azonban még mindig nem teljesen világos. Egy francia szaklapban a közelmúltban azt olvastam, a talaj ásványianyag-tartalmának gazdagságából nem következtethetünk egyértelműen bizonyos, a borokban megjelenő nehéz ízekre.
Tulajdonképpen valóban nehezen definiálható, hogy pontosan mit is nevezünk ásványosságnak. A francia szerző szerint például nem a legásványosabb talajok adják a legmarkánsabban minerális borokat.
Úgy vélem, a Hétszőlő borkarakteréről az emberekben élő képhez még jelentősen hozzájárul az is, hogy számunkra a hárslevelű a kedvenc. Ezt a furmintnál aromatikusabb szőlőfajtát pedig elsősorban késői szüretként és aszúként palackozzunk. A fajtával azonban egyáltalán nincs könnyű dolgunk, hiszen a hárslevelű nem viseli jól az aszályt, ami pedig a mi, borvidéki átlagnál melegebb fekvésű dűlőinkben gyakran jelenthet problémát.
Hogyan jellemezné a lösz talajról származó hárslevelűket?
Ha Demeter Zoltán, Berecz Stephanie (Tokaj Kikelet) boraira vagy a mi hárslevelűinkre gondolok, egy szép virágos vonal, kifejező aromavilág, az illat és az íz közötti párhuzam jut az eszembe. Nekem a kötött talajról származó borokból hiányzik is ez a hárslevelű-karakter: azok a borok tulajdonképpen jobban emlékeztetnek egy furmintra.
Fontos átgondolni a szőlőfajta és az adott terroir viszonyát; lehet, hogy egy markáns furmintnak jobban is áll egy kötött talaj. A mi lösztalajunkon a furmintboroknak is virágillata lesz. Azért tartom fontosnak a hárslevelűt a lösztalaj vonatkozásában, mert egy könnyen felismerhető, valóban egyedi stílust eredményez.
Cikkünket holnap folytatjuk.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!