Összhangban apával, természettel, munkával 1.

Árvay Angelikánál jártunk

2008-11-08 | Vizi Csenge

Egy őszi estén látogattunk el hozzá, hogy boraikat megkóstoljuk. Kint éppen lebukóban volt a Nap, amikor megérkeztünk az Árvay és Társa Pincészet tokaji főhadiszállására. A régi Kaszinó patinás épülete fogadott minket, ahol egy rövid pincelátogatás és egy hosszabb borkóstoló után ültünk le Árvay Angelikával a régi pompát idéző kanapékra. Először életéről mesélt, aztán pedig munkájáról, amelynek jelenleg szerves része a Junibor elnöksége is a pincészetük marketing tevékenységének vezetése mellett.

Első ízben pont egy éve találkoztam Angelikával. Akkor még nem sokat tudtam róla, csupán annyit, hogy a WSET londoni iskolájában magabiztos léptekkel halad a diploma felé, így nemzetközi borakadémikus lesz nemsokára. Anno, mikor Tokajban jártunk, és ellátogattunk az Árvay és Társa Pincészethez, még nem sejtettem, hogy a jól hangzó név akkor és ott nem (csak) egy férfit takar. Egy fiatal, szőke nő várt minket az ajtóban. Széles mosollyal és hatalmas kedvességgel tessékelt be.

Most, október derekán sem változott a helyzet. Találkoztunk már fesztiválon, borkóstolón, buliban, de lelkesedése mindig töretlen volt, mintha sosem lenne fáradt. Pedig már kicsi korától a bor körül forog az élete, évek óta besegít a pincészetnél, sőt ma már a marketing munkákat teljes egészében ő vezeti. A szőlőnek, annak nedűjének és a pincészetnek él.

De hogy is kezdődött mindez?

„A szüleim mesélték, hogy egyszer, talán négy éves lehettem, vendégek voltak nálunk. Bennem nem maradtak emlékek erről a napról, de ennek nyomós oka van. Mialatt Apáék kikísérték a vendégeket, én gyorsan minden pohárból kiittam az édes italt. Mondanom sem kell, hogy a maradék aszú volt. Anyukám aggódni kezdett, mire Édesapám csak ennyit mondott: Kicsit berúgott a lányunk, de holnapra majd kialussza!” Talán sokunk mesélhetne hasonló esetről, mégsem maradtunk meg oly közel a szőlőhöz, mint Angelika.

„Arra viszont tisztán emlékszem, hogy már egész kislány korom óta mindig kijártunk a családdal a szőlőbe. Segítettem a kinti munkákban, kötöztem, fáját vágtam, szüreteltem. Sosem felejtem el, hogy gyerekként egyszer nagyon dühös voltam a szüleimre, mert a rossz idő miatt - éppen havazott - nem mehettem velük szüretelni, holott a pár évvel idősebb barátnőimet elvitték. Persze néhány év múlva meg én maradtam volna inkább a szoba melegében ahelyett, hogy ragadós, fázós kézzel dolgozzak kint egész nap. Aztán változott a világ, és benne én is, már egyáltalán nem éreztem tehernek, ha órákig a szőlőben kellett dolgozni.” – folytatta Angelika. Az évek során ez semmit sem változott benne, csupán tisztult a kép, lassan, de biztosan alakult ki, hogy a pincészetnél szeretne dolgozni.

Bár Miskolcon, a Földes Ferenc Gimnáziumban még a matematika körül forgott minden gondolata, állítja, hogy ma az ott megszerzett tudásnak hatalmas hasznát veszi. „Ahogy egy-egy egyenletet megtanultunk levezetni, úgy tanultam meg a szőlészetben is ezt alkalmazni. Rájöttem, hogy vannak törvényszerűségek, amik itt is használhatók, ahogyan a matematikában. Annak ellenére, hogy a számokkal és az adminisztrációval „játszom” naponta sok-sok órát, nem tudtam és nem is akarok elszakadni a természettől.”

Magas sarkú cipellő vagy gumicsizma?

Aznap is épp egy kinti terepszemle után érkezett meg Angelika, de mintha nem is látszott volna, hogy a szőlőtőkék között sétált még pár órája. „Az elmúlt évek alatt megtanultam, hogy sosem szabad otthon hagynom a gumicsizmámat. Mindig az autó csomagtartójában van. Párszor persze előfordult, hogy nem volt nálam, nincs is kellemetlenebb és kényelmetlenebb mint magas sarkú cipőben bemutatni a birtokot.

Sokszor kell elegánsan megjelennem, hozzá tartozik a minden napjaimhoz ez az öltözködési stílus. Sajnos az emberek hajlamosak is beskatulyázni egy nőt egy-egy ilyen találkozás után. Pedig az öcsémmel együtt mi is kivesszük részünket a munkából. Amit egy lány nem igazán tud megtenni, azt az öcsém csinálja. Egyszer például mentem megkeresni az öcsémet, aki egy tartályból pattant elő, ugyanis pont egy kiadós tisztogatás közepére érkeztem. Első kérdésem az volt, hogy ’Te ezen a kis lyukon beférsz?’ Jót nevetett rajtam…” Ebből is látszik, hogy a testvérek között nagy az egyetértés, segítik egymás munkáját. De van egy másik férfi is a családban: Árvay János, az apuka.

Harmónia különböző generációk között

Sok családban előfordul, hogy ha a gyermekek felnőnek, és hasonló szakmában tevékenykednek a szülőkkel, akkor egy idő után nehezen férnek meg a tradicionális elgondolások az újító, fiatalos ötletek mellett. Ilyenkor az új nemzedék általában saját vállalkozásba kezd. Azonban az Árvay családban ennek nyoma sincs. „Nem mondom, hogy sosincs véleménykülönbség közöttünk Apával, de alapjában véve nagyon jól együtt tudunk dolgozni. Belőlem is kibújik néha a lázadó és újítani szeretnék. Ekkor leülünk és megbeszéljük, hogy milyen változtatásokra gondoltam. Apa nem szokta figyelmen kívül hagyni az észrevételeimet, mondhatni nagy az összhang közöttünk.” Ezt mi is tanúsíthatjuk, hiszen látogatásunk alatt apa és lánya egymás mellett csepegtette nedűjét; ki szavaival, ki itallal: az apa egyre csak mesélt, a lánya pedig szép sorjában öntötte poharunkba a borokat: dűlőszelektált furmintok, hárslevelű, sauvignon blanc, chardonnay, fordítás, édes élet, majd aszú. Csendben hallgatta az apukáját ő is, ahogy mi. Az alkohol is megtette hatását, hisz mindannyian egyre oldottabban és jókedvre derülve hallgattuk az izgalmasabbnál izgalmasabb történeteket.

Saját ötletek a közgazdásztól

Azonban térjünk vissza Angelikához, aki elmesélte, hogy előző évben apukájával megbeszélték, hogy az ő ötlete alapján megpróbálkoznak egy új, száraz sárgamuskotállyal. „Eddig ’csak’ az Édes Élet Cuvée egyik lényeges összetevője készült ebből a fajtából, azonban Apa nem kedveli túlságosan ezt a fajtát. Ellenben én folyton azt duruzsoltam a fülébe, hogy ha neki nem is tetszik ez a bor, más azért még szeretheti. Nagyon sok barátom ugyanis rajongója a muskotálynak. Most viszont úgy gondolom, mind a ketten boldogok vagyunk ezzel a borral, hiszen friss, üde, zamatos, és mégis minerális, sós, ami Apának nagyon fontos. Persze mind a ketten tele vagyunk új ötletekkel, 2008-ben is készül majd egy közös meglepetés, de ez még titok…”

Egyetem kontra pincészet

Mielőtt az Árvay lány belemélyedt volna a pincészet marketing tevékenységének vezetésébe, a középiskola elvégzése után a Miskolci Egyetemen folytatta tanulmányait. A matematika iránti érdeklődéséből egyenes ágon következett, hogy közgazdásági szakra jelentkezett. Angelika 2003-ban végzett menedzsment szakirányon. „Ezután az egyetem doktorandusz hallgatója lettem. Pár évig ingáztam a pincészetünk és az iskola között. Számtalan előadást tartottam, tanítottam. Azonban annyira sűrűn kellett a pincészet dolgaival foglalkoznom, hogy egy idő után döntés előtt álltam, szükségét láttam a választásnak. Ahogy az minden családban lenni szokott, nálunk sem fogadták szüleim kitörő örömmel, hogy ha nem is véglegesen, de szüneteltem doktori tanulmányaimat. De hogy mikor fejezem be, azt még nem tudom. Közben elkezdtem a londoni székhelyű Wine and Spirit Education Trust iskola nemzetközi borakadémikus képzését. Azt gondolom, ez a tanulmányi lehetőség volt az, ami az elmúlt években igazán magával ragadott és minden tekintetben otthon is érzem magam a tananyag szerteágazó világában.”

A távoktatás két éve alatt a kóstolási technika mellett sok elméleti ismeretet is el kell sajátítania az embernek, ez utóbbit gyakran nem tartják fontosnak, pedig alapvető lenne azok számára, akik el akarnak mélyülni a bor világában. Ráadásul Angelika nagyon gyakran utazik külföldre, hogy hírét vigye az Árvay boroknak, így nagy segítség számára a nemzetközi borokról magába szívott ismeret. „Végül visszaköltöztem Rátkára, és teljes időben a boroknak szentelem magam. Amikor több időt töltöttem az ország nagyvárosaiban (Budapest, Miskolc), rá kellett jönnöm, hogy az igazi otthonom itt van, Tokaj-Hegyalján, bárhová kell utaznom, az utam innen indul ki, és ide vezet vissza.”

- folytatjuk -

Címkék

Hasonló cikkek

Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon

Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!