Összhangban apával, természettel, munkával 2.

Árvay Angelikánál jártunk

2008-11-10 | Vizi Csenge

Előző cikkünkben megismerkedhettünk Árvay Angelika minden napjaival, bepillantást nyerhettünk e fiatal nő gyermekkorába és megláthattuk azt is, hogy az egyetemi karrier helyett (vagy akár mellett, ez a jövő titka) miért is választotta a borász szakmát. Amilyen hű az Árvay és Társa Pincészethez, a természet ajándékához, a szőlőhöz, ugyanolyan hűségesen szolgálja ötleteivel és vezetésével a fiatal generációt is. A Junibor Egyesületről folyt diskurzusunk második fele...

Beszélgetésünk következő és egyben záró vonulata olyan volt, mint amikor az ember először jár e vidéken. Teljesen mindegy melyik évszakban látogatja meg Hegyalját, a látvány, majd az ízek egy valódi mesét elevenítenek meg. Elindul a hegy alján autóval, és napokig csak barangol, szép lassan kezdi megérteni azokat, akik a viszonylagos szegénység ellenére sem akarnak elköltözni e környékről, hanem teljes erőbedobással küzdenek a jobb napokért. Angelika egy nemrég alakult szervezet elnökeként ugyanezt az erőt testesíti meg. Azonban míg Tokaj környékén a mai napig nem valósult meg a pincészetek közötti összefogás, addig mind az elnöknő, mind a tagok együtt küzdenek az ország borainak promócióján.

De kezdjük az elején. Egy nap elindult három borász Brüsszelbe: Jásdi István, Heimann Zoltán és Árvay János, ez utóbbit lánya is elkísérte. A Vindependent ülésére érkeztek, esténként pedig megvitatták (hol bor, hol sör mellett) az élet nagy kérdéseit, többek között, hogy milyen nagy szükség lenne a következő borász generációt tömörítő szövetség létrehozására, Angelika pedig szorgosan készítette a jegyzeteket. Azonban ez egy ideig még csak terv maradt, aztán később új lendületet kapott.

Történt ugyanis, hogy Jásdi István egy magyar borkóstolóra utazott ki Hollandiába egy autóban Konyári Danival és ifj. Figula Misivel. Nagyon megdöbbent, amikor kiderült, hogy a két fiú azelőtt sosem találkozott, holott szüleik egyetemi csoporttársak voltak, és mind a ketten a Balaton mellett tevékenykednek. Angelika is részt vett a rendezvényen, így az egyesület ötlete újra felmerült, előkerültek a brüsszeli feljegyzések és Angelika nekilátott egy tervezet előkészítésének, illetve egy találkozó megszervezésének. Természetesen a helyszín és az időpont kitalálása nem volt egyszerű, hiszen ebben az ágazatban dolgozók meglehetősen elfoglaltak. Végül egy nagyon szomorú esemény után ült le egy kisebb csapat Balatonfüreden, Figula Mihály temetése után.

„Egy ideig még minden újabb találkozó bemutatkozással kezdődött, hiszen ajánlásokkal alakítottuk ki az alapító tagok körét, így mindig volt új arc. Ez is előrevetítette annak szükségességét, hogy gyakoriak legyenek az összejövetelek, mind a tagok között, mind a borászok és az arra nyitott közönség között.” Nem titkolt céljuk saját generációjuk megszólítása, sokan ugyanis még csak nem is hallottak a fiatal nemzedék tagjairól, pedig már komoly munka és tudás áll mögöttünk. A szülők részéről is támogatásra talált az ötlet, a Pannon Bormíves Céh is mögéjük állt.

Az egyesület elnöke pedig a kezdeményező lett. Nem volt előre fondorlatosan kitalálva, hogy kit kellene e szervezet vezetőjének választani, egyszerűen az alkalom és az adott helyzet szülte ezt.

Ekkor még nem tudták, hogyan fogják magukat nevezni, de aztán felmerült a „junibor”. „Kiderült, hogy ifj. Gál Tibor már használta ezt a szóösszetételt. Sokunknak tetszett, hiszen benne van a junior, az „uni” szó utalhat a „university”-re, hiszen szeretnénk egy gyakorlati rendszert is kialakítani, és természetesen a bor sem maradhatott ki. Próbálkoztunk mással is, de egyik sem volt olyan frappáns mint Tibi ötlete. Így végülis emellett döntöttünk.” Akkor 27 taggal indult el az egyesület, amelynek a már említett fiatal borászok ismertté tételén és az összefogáson kívül volt egy másik, igen fontos célja is: segítségnyújtás. Azoknak a kezdő borászoknak szeretnének támogatást adni, akik mögött nem áll egy pince, de szeretnének jó helyen gyakorlatot szerezni, vagy tanulmányaik befejezte után saját erőből, saját kútfőből szeretnének egy birtokot létrehozni, vagy egy már meglévő, ismertebb pincészet borászi állását igyekeznek betölteni.

Ösztöndíj lehetőségekkel, gyakorlati helyekkel és tanácsadással próbálnak nyitni a jelentkezők felé. Ebben milyen szerep jut Angelikának? „Nagyrészt a szervezés a feladatom. Néha azonban tyúkanyónak érzem magam, amikor a nálam pár évvel fiatalabb, nagyon tehetséges, újító, vagány fiatalok már az egész világ meghódításán gondolkoznak és szeretnék, ha a mi boraink határoznák meg a nemzetközi trendeket, nos ilyenkor le kell húznom őket a földre. Ugyanis mindenképp a saját boraink megismertetése a cél, de első körben hazánkban, persze nem zárjuk ki, hogy esetleg egy-egy külföldi rendezvényen is képviseljük majd ezt az egyesületet.”

Bár a határokon innen tevékenykednek egyelőre a juniorok, hírük már tovaszállt az országon túlra is. Carolyne Gilby (MW) egy kóstolón már arról számolt be, hogy Angliában hallott róla, hogy milyen jó kezdeményezés indult kis hazánkban. Úgy tűnik, az eddig példátlan összefogásra felfigyelt a világ. És hogy mi jöhet még? „Amellett, hogy valóban szeretnénk a nemzetközi boros élettel is megismertetni magunkat, folyamatosan nyitott ajtókkal fogadjuk az újonnan csatlakozni kívánó tagokat. Több fiatal borászhoz nem jutottunk el az alapítás előtt, ami talán így utólag nézve nem is baj, hiszen így egy kisebb, átláthatóbb csapattal tudtunk nekilátni a munkának, és lerakni az alapokat, hogy aztán fogadhassuk a többieket.” Tehát tárt karokkal várnak mind a Juniborban, mind az Árvay Pincészetnél bárkit, aki mélyebben szeretne megismerkedni a borokkal és készítőik életével.

És hogyan is végződhetne másképp egy kellemes beszélgetés a boros szakmában, mint pár korty nedűvel. Zárásképp bódító csemegéket ízleltünk meg, aszúkat, amik eszünkbe juttatják, hogy hol is járunk. Azonban mielőtt kinyitnánk a szemünket, és újra rácsodálkoznánk a Kaszinó modernnel vegyülő 1800-as évekbeli berendezésére, gyorsan eltároljuk az emlékeket memóriánkban, hogy egy évvel később is édes mámorként jelenjen meg a tokaji táj képe és íze…

Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!

Címkék

Hasonló cikkek

Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő

Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!