A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Tokaji furmintok: az érlelési potenciál

Több évjárat tanulságai

2017-05-30 | Gonda György


Tokaji furmintok: az érlelési potenciál

Miközben május 23-án Budapestet elöntötte az özönvíz és apokaliptikus állapotok uralkodtak mindenhol, 12 kóstolni vágyó gyűlt össze a Borkollégium dr. Mészáros Gabriella vezette mesterkurzusán. Ilyen elszánt az egyszeri furmintrajongó, aki vágya tárgyáért átkel folyón, szélviharon, jégen és bőrig ázva, fűtésért könyörögve – megkaptuk – várja, hogy újabb 13 tokaji furmintot kóstolhasson meg és emelje az égbe, vagy törjön pálcát felette.


 

Itt, a kétrészes mesterkurzus második körében már a potenciál kérdése volt fontosabb, hiszen ha a furmint - és egyben Tokaj-Hegyalja - is be akarja bizonyítani vezető helyét a világban, akkor be kell tudnia mutatni az eltarthatóságát, érlelhetőségét is. Ezért megnéztünk egy-két régebbi tételt, néhányat gyengébb évjáratokból, és jó sokat 2013-ból.

 

Úgy gondolom, sok más komoly szakértővel egyetértésben, hogy a 2013-as év volt az, amikor egy jó évjárat találkozhatott hosszú évek tapasztalatával, és készülhetett tudatos, nagy bor Tokaj-Hegyalján és az ország más borvidékén is. A 2015-ös év is esélyes erre a lehetőségre, de arról az évről már megemlékeztem. Kicsit karakteresebben, szimplán kifejezve: aki 2013-ban és 2015-ben nem tudott jó bort készíteni, az ne is erőltesse tovább borászati karrierjét. Az elmúlt 10 évből ezek azok az évjáratok, amelyekben volt esély kiváló minőségű, érett szőlőt szüretelni. Véleményem szerint a mai szőlészetben ezek az évek mindenképpen a kiválók közé tartoznak; ennél kiegyensúlyozottabbra, probléma-mentesebbre felesleges várni, nem valószínű, hogy lesz.

 

A 2013-as évjárat kóstolt borai egyértelműen igazolták az elvárásokat. Amennyiben valamilyen tárolási, vagy dugóhiba nem merül fel, a legtöbbjükben legalább 10-15 éves potenciál van, és kimagasló borok lesznek, 5 csillag határán vagy felette. Kivételt képez talán a Béres Lőcse Furmint, amelynek 15 %-os alkoholtartalma nem teszi lehetővé, hogy hasonlóan kiegyensúlyozott színvonalról beszéljünk. Persze jó bor ez is, szívesen ajánlom fogyasztásra annak, aki a magasabb alkoholfokú, masszívabb borokat szereti. Kilógott még a sorból a Csite Családi Pince Toplec dűlőből való furmintja, magasabb cukortartalma miatt. A bor nem az évtizedeknek készült, sokkal inkább kedvesnek, barátságosnak, gyümölcsösnek, ami igazolja, hogy a furmintnak nem csak visszafogott, savban gazdag, terroirt mutató arca van. Sőt! A Barta-féle Öreg Király, a Zsirai Pince bora és az Árvay Család Padi-hegy Furmintja fogyasztásra kész, de még nem illendő és szükséges, messze van még mindhárom a maximális élvezeti pontjától. A két Szepsy pedig még el sem indult a kiteljesedés útján. Mindkettő nagyon fiatal, nagyon energikus, jó szerkezettel, de még le kell csillapodniuk. 5-6 év múlva érdemes tesztelni.

 

2013 egyértelműen a furmint éve lehet, ahogyan az egész magyar borászaté is, ha tudunk élni a lehetőséggel, és meg tudjuk mutatni kellő számú hazai és külföldi fogyasztónak a borokat. Magyarázni talán nem is kell, hogy miért jók ezek a borok, szerintem kóstolás után a válasz adja magát. A 2014-es évjárat nem tartozik a jók közé, ezt mutatta Áts Károly bora is - akinek van, igya meg most. Jól fog esni, mert rendben van, de nem lesz nagy, csak élmény.

 

2012 sem a fontos évjáratok között emlegetett: meleg volt és száraz, de azért itt is lehet jó és eltartható borokat találni. A Szent Tamás Szent Tamásában szerencsésen találkozott egy jó területről származó szőlő, a felkészült borász és a megfelelő borászati háttér -  az együttállásból egy nagy minőségű, megbízható, tiszta, elegáns bor született, amit már bátran lehet kortyolni.

 

 

A két öregebb tétel közül Demeter Zoltán bora sajnos nem volt fogyasztható állapotban, ami egyértelműen dugóhibának volt köszönhető. Sajnos nem először tapasztaltuk már a borász 2007-es tételeinél, hogy megfelelő tárolás mellett is porrá ment a dugó az évek alatt. Lenkey Géza bora viszont egyértelműen állt a talpán. A bor azoknak ajánlott, akik szeretik az igazán fajsúlyos mádi borokat, és szeretik Géza egyedi stílusát. A bor egyértelműen bizonyította, hogy

megfelelő kezekben a furmint még közepes évjáratból szüretelve is 7-8 évet simán kibír. 

Az, hogy ennek a bornak az aromatikája nem mindenkinek tetszik, az egy más kérdés. Ebben is sokat mozdult a borvidék, egy picit közeledtek egymás felé a borok, de nem vesztették el a pincék, dűlők, területek az egyediségüket. 2013-ra sokkal jobbak lettek az egyensúlyok, árnyaltabbak lettek a savak, szépen használják a borászok a hordót, és jól bánnak a maradékcukorral is. A kóstolt borok bizakodásra adnak okot, elfogultság nélkül. Persze mindig vannak gyengébb megoldások, ezen a napon is voltak... azok, amelyek a részletes felsorolásból kimaradtak.

 

Látszik a közösségi munka a borok elkészítésében; ideje lenne, hogy ez látszódjon a megjelenésben is, hiszen ezen az estén hat különböző fajta palackot is láttunk a sorban. Volt tokaji palack, klasszikus burgundi és rajnai - és ezek különböző mutációi. Kicsit káoszos volt a kép. A borokban szerencsére nem.

 

Remélem sikerült mindenkit meggyőzni, hogy érdemes 2013-ból is bekészletezni tokaji bort, de azt gondolom, hogy a legtöbb magyar bor ebből az évjáratból nagy dolgokra lesz képes.

 


Kóstolt tétek, mind Tokaj-Hegyaljáról:


Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!