A mi blogunk, étellel és itallal foglalkozik, egyszerűen fogalmazva a mindennapi táplálékunkkal. Kicsit bővebben: levessel, gyümölccsel, borral, zöldséggel, hússal, vízzel, fűszerrel, édességgel, kenyérrel és különböző étel kompozíciókkal… vagy máshogy megfogalmazva szakácsokkal, pékekkel, borászokkal, parasztokkal (ez nem negatív szó!), sommelierekkel, hentesekkel, cukrászokkal, pincérekkel, és boltosokkal.
Ha hiszel magadban, bennünk, de leginkább abban, hogy a furmint egy különleges nemzeti kincsünk, akkor gyere és csatlakozz hozzánk bátran! A fajta iránt érzett rajongásom már jó néhány éve egyre erősebb, ami persze nem kizárólag a furmint érdeme, hanem sokszor azoknak a különleges, és szenvedélyes borászoké, akik nem csak boraikkal, hanem személyiségükkel is utat mutattak nekem, és a mai napig folyamatosan inspirálnak. Már 2008-ban és 2009-ben is rendeztem „nagy furmint” kóstolót a barátaimnak. Most visszanézve azokat a borokat, nagyon komoly...
Jelszó: piacbővítés! A múlt hétvégi VinCE-n egy érdekes beszélgetésen (workshopon) vettem részt a magyar bormarketinggel kapcsolatban. Ahogy az egész program koordinátora és egyben moderátora, Ditz Edit is említette, jó lenne, ha erről a kérdésről további ötletelések lennének. Véleményem szerint kisebb létszámú, háttér műhelymunkák lennének a leghatékonyabbak, de az interneten való gondolkodás is jó irány. Ez a fajta véleményalkotás más internetes fórumokon már el is indult. Úgy gondoltam, hogy én is összefoglalom a véleményemet itt...
Furmint Budapestre érkezik, hogy meghódítsa a világot. Már régóta befészkelte magát a Furmint a gondolataimba. Tavaly év végére jutottam oda, hogy szükség van egy lépésre, egy határozott lépésre, ami elindíthat valamit. Elkezdtem végiggondolni egy jól bejáratott boros évet. Tavasszal kezdődnek a szokásos programok. Áprilistól-szeptemberig különböző fesztiválok, nyitott rendezvények, évjárat bemutatók…. Az év ezen szakaszában a rozé borok és a könnyedebb borok népszerűek. Ősszel jönnek a szüreti rendezvények, amikor már előtérbe...
Akik ismernek, tudják, nem vagyok Villány-fun… Igazából soha nem is voltam. Bár a családom férfi tagjai már a rendszerváltás óta villányi borokkal kényeztetik az ízlelőbimbójukat, én soha nem tartoztam igazán a tannin-pártiak közé. Ráadásul az utóbbi pár évben úgy érzem, határozott ízképem alakult ki arról, hogy mit is szeretek (szeretnék)… Nálam a dobogón Tokaj, Somló és Eger áll, persze a sorrend állandóan változik (és akkor a feltörekvő Sopronról vagy a kiaknázatlan Balatonról még nem is beszéltem). Villányban nagy borászok vannak...
Vörös helyett inkább fehér November 7. Az időpontválasztás azért történt így, mert szerettük volna egy 3 napos budapesti boros rendezvényhez igazítani a programot, hogy minél több borász barátunk tudjon eljönni. A rendezvény elmaradt, a Vinoport bulit viszont nem fújtuk le. Aki Márton napozott, azt kicsit irigyeljük, hiányoltuk és természetesen várjuk legközelebb! A nagy októberi szocialista forradalomra tekintettel (már Moszkvában sem ünneplik 2007. óta, hehe), vörösbort nem ittunk, csak fehéret. Mármint az este elején, amikor is a bulira való...
A következő témánk a soproni borvidék lesz, ezért csipet csapatunkkal Nyugat-Magyarország felé vettük az irányt. Sopron külső szemmel láthatólag is fejlődik: minden évben megnyit néhány új szálloda és szórakozóhely, így a kisvárosi hangulat megőrzése mellett egyfajta folyamatos dinamizmus is érezhető. Számos programmal bombázzák az ide látogatókat: kulturális rendezvények, koncertek, és persze a Kékfrankos Nyár, amelynek a sokszínűsége és programgazdagsága egyedülálló az országban, de talán még Európában is. A legtöbb embert vonzó...
Gyerekkorunk óta iszonyatos mennyiségű ketchupot (valakiknek kecsup, kecsap stb.) fogyasztunk a húgommal. Amióta ételre emlékszem, az étkezések fix kiegészítőjeként került az asztalra. Ráadásul én még 10 éve nem is ettem meg a paradicsomot, csak ketchupot, de azt minden mennyiségben. Azóta ez a tendencia megváltozott, és bár még mindig nagyon szeretem ezt a szószt, de már próbálom nem elnyomni vele az ízeket. Előtérbe kerültek nálam a különböző paradicsomfajták, bár az a probléma, hogy tapasztalatom szerint Magyarországon csak nagyon változó...
Budapesten vannak híres cukrászdák: a Szamos, a Ruszwurm, az Auguszt, a Gerbeaud. Mind régi nagy nevek, megbízható, különleges minőséggel. A Daubner viszonylag újnak számít a régi klasszikusokhoz képest, pedig Daubner Béla első üzletét 1901-ben nyitotta meg, csak éppen nem a fővárosban, hanem Orosházán. A mai tulajdonos Daubner György tehát több generációs cukrász családból származik, és ma is gyakran forgatja nagyapja és apja kézzel írott recept könyveit. Kedvence a tejszínhabos mogyoró torta és a kizárólag friss alapanyagokra esküszik! A legtöbb...
Először is ez nem az én blogom, hanem a miénk. Nekem az a feladatom, hogy elindítsam a beszélgetéseinket, azonban nélkületek nem ér semmit az egész rendszer! Igazából én jól el vagyok egyedül itthon, ráadásul a barátaimnak már eddig is folyamatosan osztottam az észt. Ezért az egésznek csak akkor van értelme, ha vannak közös céljaink, és azokért hajlandóak vagyunk tenni is (ez olyan mint egy cuvée, csak akkor érdemes csinálni, ha a végeredmény jobb lesz mint az alap borok voltak). Nem kell sok mindent tennünk, csak leírni rendszeresen a véleményünket és...
Első lépcsőfok - a család A családom folyamatosan kereste a jó bort. Mindig volt otthon 1-2 karton villányi vörös (Gere, Polgár, Bock… később Malatinszky, Vylyan), esetleg néhány palack tokaji, ünnepi alkalmakra, hogy legyen valami édes kontyalávaló is. A választék itt nagyjából ki is merült. Mindent megkóstoltam, amit lehetett - persze csak mértékkel -, és egy idő után elkezdtem én összeválogatni a családi, majd később a baráti borportfoliót is. Egyre többet jártunk bortúrákra, és egyre több barátságot kötöttünk (Robert Wenzel, Lőrincz...
