Kezdetek, avagy a három lépcsőfok

Kézdy Dániel | 2007-12-27 17:46

Első lépcsőfok - a család
A családom folyamatosan kereste a jó bort. Mindig volt otthon 1-2 karton villányi vörös (Gere, Polgár, Bock… később Malatinszky, Vylyan), esetleg néhány palack tokaji, ünnepi alkalmakra, hogy legyen valami édes kontyalávaló is. A választék itt nagyjából ki is merült. Mindent megkóstoltam, amit lehetett - persze csak mértékkel -, és egy idő után elkezdtem én összeválogatni a családi, majd később a baráti borportfoliót is.
Egyre többet jártunk bortúrákra, és egyre több barátságot kötöttünk (Robert Wenzel, Lőrincz Gyuri, Kaló Imre). Egyre nagyobb bortartókat szereltünk össze, és a családom hölgytagjai egyre nehezebben tűrték a mindent ellepő boros kupacokat. Szerencsére ma már ők is rendszeres borfogyasztók, szóval ez a történet jól végződött.

Második lépcsőfok - a barátok
Az egyik barátom családjának volt egy kellemes kis borozójuk Óbudán, amelyet egy másik barátommal „kölcsönkaptunk” üzletvezetés céljából (akkor ő 20, én pedig 19 éves voltam).. Kicsit átalakítottuk a helyet, feljavítottuk a választékot, eltüntettük az igen nagy veszteséget és volt egy pár egész komoly rendezvényünk is. Nagymamám főzte a bablevest csülökkel, de a libamájat is otthon nyomtuk. Egész komoly borokat árultunk (Vincze, Szőke Mátyás, Thummerer, Tiffán, stb.), a ház top bora – hisz minden itallapra kell egy nagyon drága bor, amelyet tuti, hogy valamelyik sznob elvisz - a Disznókő 1993-as világbajnok 6 puttonyos aszúja volt, ami egyébként még most is fantasztikus formába van. 1 évig dolgoztam itt, óriási tanulság volt. Rengeteget fejlődtem, és persze mindent kóstoltam is, amihez hozzáfértem.

Harmadik lépcsőfok - az iskola és a munka
Iskolába általában tanulni jár az ember, de kiegészítő programként néha a kultúrált italfogyasztás is előtérbe kerül. Gimnázium alatt még csak száraz és édes szamorodnival, esetleg nagyfröccsel oltottuk szomjunkat az általunk mélyen tisztelt T.P. Tanár Úr által szervezett vándortáborokban.
A Vendéglátó Főiskolán viszont már az igazi bőség és változatosság került előtérbe. Egy átlagos diák ilyenkor a sör, bor, pálinka, koktél, pezsgő világába merül el, én és még néhány megszállott sorstársam a változatosságot inkább a különböző fajták, évjáratok, borvidékek között leltük meg. Itt kell külön köszönetet mondanom Cs. A. Tanár Úrnak (gasztrofilozófus), aki megadta a kezdő lökést, és egyben a kulcsot a tudatos kóstolás, ízlelés világába. Nem csak nekem, hanem évente úgy 50 diákjának.
Kíváncsi típusú ember vagyok és nem hiszek az egyetlen igazság (minden fekete vagy fehér) ideológiájában, ezért tovább kutattam, és bortanulás szintjén végig próbáltam mindent amit lehetett (Bakator 1-2, Magyar Borok Háza 1-3, WSET, stb.). Így viszonylag átfogó képet szereztem. Azért, hogy az itt megszerzett ismereteimet egy kicsit más irányból is kibővítsem, az utóbbi 5 évben különböző boros cégeknél dolgozgattam. Persze az állandó kóstolók, bortúrák, borfesztiválok sem hiányozhattak!
Összességében úgy gondolom jó úton járok, de még rengeteg kóstolni való áll előttem (előttünk)! Ezért gyerünk, kóstoljunk együtt és osszuk meg a tapasztalatunkat egymással, nehogy lemaradjunk valami csodálatos tételről!