A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

A rozé nem csak egyféle stílus, a rozé nagyon sokféle lehet

Interjú Elizabeth Gabay Master of Wine-nal a magyarországi rozé-helyzetről

2022-08-31 | Kókai-Nagy Tímea


A rozé nem csak egyféle stílus, a rozé nagyon sokféle lehet

A Winelovers Wine Awards borverseny erőssége volt, hogy a nemzetközi borvilág legnagyobb neveit, magas képesítésű szakembereit kérte fel a bírálatra, akik a szakmai tudásuk mellett véleményvezérek is a borpiacon. A zsűriben - több másik Master of Wine mellett - Elizabeth Gabay is ott volt, aki a rozé specialist szerepét látta el. A bírálat után kérdeztük többek között arról, mi a véleménye a hazai rozékról.


A Winelovers Wine Awards zsűrijében természetesen rozékat bírált, és ebben több évtizedes tapasztalata van. Érte valamilyen meglepetés a verseny alatt? Találkozott kiemelkedő tételekkel?

Őszintén szólva arra számítottam, hogy a szekcióban gyenge minőségű tételekkel találkozom majd. Azt hittem, hogy sokan úgy nevezik be az egyébként nem is igazán jó rozéjukat, hogy maga a verseny egyáltalán nem is fontos számukra. Ehhez képest óriási meglepetés számomra, amit itt tapasztaltam, kiváló rozékat kóstolhattunk, a vörös és fehér tételeknél is jobbakat. Ki tudja, talán ennek az az oka, hogy június van. Az olcsóbb, gyengébb minőségű rozék ilyenkorra már elkelnek, és többnyire már csak a magasabb kategória elérhető a piacon. Itt, a versenyen a rozé tételek legalább 50-60%-a igazán komoly tétel volt. Szóval nagyon boldog vagyok a szekció borai miatt.

 

Érdekel, hogy melyik hazai rozék szerepeltek legjobban? A Winelovers 100 magazinban a Top 20 kategóriagyőztesek között ezeket is megtalálod. A 100 legjobb magyar bor listáját itt tudod megrendelni.

 

Fontos volt, hogy jó minőségű rozékkal találkozzon a versenyen?

Igen, ez nagyon fontos nekem. Sok éve találkozok remek rozékkal Magyarországon, ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy a magyar fogyasztókban a mai napig is óriási az ellenállás a rozékkal szemben. Éppen ezért a borászok sem akarnak költeni a rozék promóciójára, mert tudják, hogy a fogyasztó szemében a rozé olcsó, gyenge minőségű. Magyarország klímája ugyanakkor kiválóan alkalmas arra, hogy jó minőségű rozék készüljenek, nem is beszélve arról, hogy sok olyan helyi fajta terem az országban, ami remek rozé-alapanyag. A kékfrankos és a kadarka gyönyörű rozékat ad, miért ne készülhetnének belőlük prémium minőségű borok a nemzetközi piacra?

 

Hallottam az online előadását, amelyet tavaly tartott a rozé és a klímaváltozás kapcsolatáról. Ebben elmondta, hogy a rozé az elmúlt években egyre divatosabb: az étkezési trendek is mellette szólnak, és még a COVID is a rozéeladást segítette.

Igen, ez szerencsére így van. Sokat étkeztünk otthon, és ehhez a rozé sokkal jobban illik, mivel sokkal több ételhez fogyasztható, mint a vörösbor, ami inkább csak a húsokhoz passzol. Egyre több zöldséget és halat fogyasztunk, ehhez pedig kiváló párosítás a rozé. Az igazán jó rozék egy meleg napon, jól behűtve is nagyszerűek, de hűvösebb napokon, is érdemes őket inni. A verseny külön érdekessége volt számomra az a néhány sillerbor, ami csak megerősíti, amit eddig is gondoltam: a rozé nem csak egyféle stílus, a rozé nagyon sokféle lehet.

 

Van kedvenc szőlőfajája, ami kiváló rozé alapanyag?

A kékfrankos nagyszerű rosé-k alapja, egyrészt, mert szépen megőrzi a savait, és azért is, mert friss, ropogós karaktere van. Sokáig nem szerettem a syrah-ból készült rozékat, de egy idő után rájöttem, hogy csak azért, mert addig csak az olcsóbb, gyengébb minőségű rozéit kóstoltam. Azóta már tudom, hogy nagyon koncentrált, komoly tételek készülnek syrahból is. A melegebb klímáról származó őshonos fajták, amelyek megtanulták megőrizni savaikat, szintén kiemelkedő tételeket adnak – ilyen például az olaszoknál a Negroamaro, de a Nebbioloból készült rozék is fantasztikusak. A Merlot alapú rozékkal viszont a mai napig küzdök, nem igazán tudtam megszeretni őket. A legfontosabb tanulság, hogy nem feltétlenül a legnagyobb világfajták adják a legszebb tételeket. A kékfrankos rozékon például még Provance-ban is meglepődnek. 

És azt se felejtsük el, hogy egy rozé nem feltétlenül fajtabor, sok házasított tétel van közöttük, sokan tesznek például fehér fajtát is a házasításba. Hát ezek miatt érdekesek szerintem a rozék.

 

A rozé nem csak egyféle stílus, a rozé nagyon sokféle lehet

 

Magyarországon mennyire követjük a rozé trendeket? Meg tudunk felelni ezeknek? Kell egyáltalán, hogy megfeleljünk?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, hiszen Magyarországon a helyi fajták és a terroir sajátos stílusú rozékat adnak. Egy nemzetközi versenyen ez hátrány lehet, mert ezek a borok nem olyanok lesznek, mint amilyenekkel a bírálók nemzetközi környezetben jellemzően találkoznak. Ugyanakkor azt gondolom, a magyar rozéknak helyük van a nemzetközi palettán, de ehhez a bírálók és az újságírók részéről is kellene egyfajta nyitottság, hogy arra bátorítsák a fogyasztókat, hogy ne csak a Provance-i vagy bordói stílusú borokhoz ragaszkodjanak, hanem legyenek nyitottak más stílusú rozékra is. Ezért is szerettem volna, ha a versenyre nevezett tételek stílusából kiderül, honnan is származnak. Nem igazán lehet úgy értékelni a borokat, ha nem tudjuk, milyen stílust szeretnének képviselni.   

 

A rozé stílusok sokszínűségéről is írunk a Winelovers 100 magazinban. Jegyezz elő a 100 legjobb hazai bort bemutató kiadványra itt!

 

Azt mondhatjuk, családi vállalkozásban foglalkoznak a borokkal, hiszen a férjével és a fiával együtt dolgozik, és a bormarketing is az egyik szakterületük. Mi lenne a tanácsa a magyar borászok számára?

Hogy bízzanak a terroirban, ne akarjanak mást csinálni, mint amit a terroir lehetővé tesz. Ugyanakkor az is fontos, hogy úgy tekintsenek a borukra, úgy próbálják eladni azt, hogy nemzetközi kontextusba helyezik. Ha például egy New York-i borversenyen valaki megkóstolja valamelyik tételüket, azt tudja mondani: igen, ez a bor magyar. 

 

Hogyan került kapcsolatba Magyarországgal? 

A férjemnek vannak magyar gyökerei, így vele együtt jöttem először Magyarországra, hogy megismerjem a családját. Később már diákokkal együtt tértem vissza, aztán a Decanter révén találkoztam Németh Ágnessel, aki megkérdezte, hogy nem írnék-e a magyar borokról. Azóta évente néhányszor visszatérek ide.

 

Az edukációt is nagyon fontosnak tartja a szakmájában. Mit gondol, ez segít abban, hogy a fiatalabb generációk tudatos borfogyasztókká váljanak?

Egy ideje a 26 éves fiammal dolgozom, és ez egy nagyon érdekes tapasztalat a számomra, mert egy adott ponton rájöttem, hogy régimódi vagyok, én még nagyon „old school” képzést kaptam. A fiam is megtanulta ezeket a dolgokat, ugyanakkor sokkal több kíváncsiság és energia van benne, mint az én generációmban volt. Azt gondolom, hogy az idősebb generációknak oda kell figyelni a fiatalabbakra, akik sokkal jobban elfogadják a legőrültebb dolgokat is, sokkal többet utaznak, nincs bennük semmilyen törekvés arra, hogy öregkorukra gazdagok és kiváltságosak legyenek, és még a borfogyasztási szokásaik is teljesen mások. Azt gondolom, egy párbeszédnek kellene kialakulni az idősebbek és a fiatalok között: nekik is oda kell figyelni ránk, de nekünk is rájuk. Egyre többfelé látom azt a trendet, hogy a szülők után a gyerekek is bekapcsolódnak egy borászat munkájába, izgalmas látni, hogy a különböző szemléletmódok hogyan férnek meg egymás mellett, hogyan tudnak együtt létrehozni valamit. 

 

A borszakma sok területén nagyon sikeres, ennek ellenére mégis új kihívást keres, és tavaly elkészítette a saját borát is, méghozzá Szlovákiában, egy ottani borászattal közösen. Hogyan jött az ötlet?

Nagyon sokat foglalkozom borokkal, sokat írok róluk, és egy idő után elkezdett nagyon zavarni az, hogy a legtöbb borász ugyanolyan stílusban akar rozét készíteni. Így elkezdtem azon gondolkodni, milyen lenne az én saját stílusú borom, és rájöttem, szívesen el is készíteném azt. Sokat beszélgettem erről borászokkal, és tudtam, hogy kicsit őrült ötlet, de mindenképp szerettem volna megpróbálni. A borászok többsége nem lelkesedett, túl kockázatosnak gondolták, bizonytalanok voltak, de aztán találkoztam Vladimir Magulával. Sokat beszélgettünk arról, mit gondol a borokról. A fiam éppen Budapesten nyaralt a barátjával, így megkérdeztem tőle: miért nem ültök vonatra, és jöttök át Pozsonyba? Miután megérkeztek, megkértem egy ottani barátomat, hogy vigye körbe őket a helyi borbárokban, és az egyikben ők is összetalálkoztak ezzel a borásszal, aki éppen a francia-kanadai importőrjével beszélgetett. A fiam jól beszél franciául, így elkezdett tolmácsolni, és nagyon érezték magukat. A fiam később elmesélte, kivel találkozott, és egy idő után már azon gondolkodtunk, vajon a borásszal együtt el tudnánk-e készíteni a saját rozénkat. Felhívtuk, és örömmel mondott igent. Azt kérdezte: mit veszíthetünk? Nemrég mutattuk be a bort Angliában, Koreában, és néhány Michelin csillagos szlovák étteremben. Szóval most nagyon boldogok vagyunk. 

 

Mi a következő kihívás, ami Önre vár?

Éppen most készítünk egy új weboldalt, a pink.wine-t, és a rozé könyvem bővített változata is most készül el, ami a weboldalon keresztül lesz elérhető. Holnap pedig Szicíliára utazok, hogy az ottani rozékat kapcsán végezzek kutatásokat. Vannak más terveim is, például szeretnék Provance-ban is rozét készíteni. De azt hiszem, először szeretném kicsit kiszellőztetni a fejem, és a következő két hónapban nem szeretnék utazni, csak otthon lenni és kipihenni magam. Aztán pedig kitalálom, hogyan tovább. Sok ötletem van, egyszerűen csak át kell gondolnom, melyik legyen a következő lépés. Izgalmas dolgok jönnek az életembe, csak azt nem tudom még, mi fog ezek közül a leghamarabb megvalósulni. Ezért izgalmasak számomra a rozék, ezért foglalkozom szívesen velük. A vörös- és fehérboroknak már biztos alapjuk van, de a rozé még bármi lehet. 

 

Elizabeth Gabay 1986 óta van jelen a borkereskedelemben, ekkor alapította az Elizabeth Gabay & Partners céget. 2002-ben költözött Délkelet-Franciaországba, munkája jelenleg Provence-hoz, Rhone/Languedochoz, Liguriához és Piemonthoz köti. A világ legjelentősebb rozé szakértője. Az Understanding the Pink Wine Revolution, Guide to the Rosés of Southern France szerzője (jelenleg a 2022-es kiadást írja), ezen kívül a Decanter, a The Drinks Business, a The Buyer, a SevenFiftyDaily, a Meiningers és más lapok rozéval foglalkozó cikkeit írja.

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!