A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Ferenc pápa favoritja

A grignolinót mindenkinek meg kell ismernie

2017-11-16 | Furka Dávid


Ferenc pápa favoritja

Abban a szerencsében részesültem, hogy idén részt vehettem a Barolo városkában megrendezésre kerülő, Ian D’Agata nevével fémjelzett Collisioni Fesztivál Wine Project nevű programján, ahol kiválóbbnál kiválóbb és különlegesebbnél különlegesebb őshonos olasz szőlőfajtákkal sikerült a résztvevő sommelier-knek, szakújságíróknak és borszakértőknek megismerkedniük, vagy a tapasztalataikat bővíteniük.


 

Természetesen, mint ahogy sokan mások is, hatalmas rajongója vagyok a piemonti régió ikonikus borainak – Barolo, Barbaresco, Gavi, hogy csak a legismertebbeket említsem – , amelyek nem szorulnak bemutatásra. A bemutatón viszont sikerült olyan, általam kevésbé, illetve egyáltalán nem ismert fajtákkal megismerkednem, amelyek több mint lenyűgözőek voltak. Ilyen a fehérborok közül méltatlanul kevéssé ismert favorita, amely nagyszerű szerkezetével, neutrális aromaprofiljával, az egyszerűbben fogyasztható reduktív eljárással készülttől egészen a nagyobb fahordóban érlelt változatokig alkalmas lehet kiváló borok készítésére.

 

A vörösborok közül pedig a számomra teljesen ismeretlen, ám kiváló adottságokkal rendelkező, sötét héjú, Piemontban őshonos pelaverga szőlőfajtából készült Verduno Pelaverga DOC borok mellett a grignolino [ejtsd: grinyolínó] gyakorolta rám a legkomolyabb hatást.

 

A grignolino megnevezésének kialakulására két hipotézis is fellelhető a szakirodalomban, de mindkettő egyazon tulajdonságára, a rendkívüli magas tanninjára mutat rá. Az egyik szerint régi piemonti nyelven a fajtát először kóstoló ember – tanninok hatására kiváltott – grimaszát jelenti, a másik pedig a szőlőmagra utal, hiszen a fajta minden egyes bogyójában a jól megszokott kettő mag helyett három is helyet kap.

 

A grignolino kékszőlő ültetvények Piemont régióban, a Monferrato hegyoldalain, Asti és Casalese városok között találhatóak. Évszázadokkal ezelőtt számottevően nagyobb teret foglalt el, viszont mára már csak egyetlen százalékát teszi ki a piemonti szőlőterületeknek.

 

Méltatlanul szorult háttérbe

 

A grignolino népszerűsége nagyon érdekes utat járt be a történelem során. Néhány évszázaddal ezelőtt a nemesek italaként rendkívül közkedvelt fajtának számított, és a legjobb Barolókkal azonos áron volt elérhető. A fajtából készülő pezsgők is kirobbanó népszerűségnek örvendtek (ilyet manapság csak elvétve, kísérleti jelleggel készítenek). Később a barbera – illetve a nebbiolo erősödő – népszerűsödésével elvesztette korábbi közkedveltségét. Egyre kevesebben fogyasztották, és kifejezetten a szegényebb rétegek italává vált, majd területben is jelentősen visszaszorult a mai fajták mellett.

 

Népszerűségének nem kedveztek az utóbbi idők vörösbor-divathullámai sem, ahol is az igény a nagy testű, túlérett gyümölcsökkel bíró, sötét, legtöbbször túlhordózott, alkoholédes borok iránt nőtt leginkább. Az idők viszont változnak, a borfogyasztók egyre inkább nyitottak a szofisztikált, ritka, ősi, helyi fajták irányába, amely trend kedvezhet a grignolinónak is.

 

A grignolino legismertebb rajongója Ferenc pápa, akinek beiktatása óta – egyes borászok beszámolói szerint – valamelyest megnőtt az igény a fajta és annak bora iránt. A termelők reményei szerint ez a fellendülés tovább folytatódhat.

 

Meghálálja az odafigyelést

 

A szőlőnövények sok napsugárzást, valamint a tömör fürtök miatt megfelelően széljárta területet igényelnének; a legjobban mészkő és homokkő talajon érzik jól magukat, de a legjobb dűlőket ma már a nebbiolo ültetvények foglalják el. Figyelemreméltó, hogy a jelenlegi, nem mindig tökéletes körülmények között is lélegzetelállítóan különleges élmény nyújtására képesek.

 

Pillanatnyilag a legkiválóbb borok Grignolino d’Asti, valamint Grignolino del Monferrato Casalese eredetvédelmi körzetben (DOC) készülnek, de természetesen Piemonte Grignolino DOC megnevezés alatt a teljes régióból származhatnak elsőrangú borok (a szabályozás szerint 10%-os mértékig freisával és/vagy barberával házasíthatóak).

 

 

A fürtök egyenetlenül érnek, ezért komoly odafigyelés szükséges, hogy elérjék a teljes érettséget. Ezen kívül kihívást jelent a megfelelő ideig történő héjon tartás, ahol is az elsődleges feladat a vékony héjakból nehezen oldódó megfelelő mennyiségű aromaanyag kinyerése, de a keserűvé válás elkerülése kulcsfontosságú. Folyamatos a kísérletezés a legjobb eredmény elérése érdekében. A legritkábban kerül új illetve kis hordóba, hisz tanninra a meglévőnél semmiképpen sincs többre szüksége, valamint a törékeny aromavilágra sem lennének jó hatással az új fából kinyert aromák. Általában acéltartályban, vagy nagy, sokadtöltésű hordóban érlelődik. Szüret után legkorábban egy évvel kerül forgalomba, de a komolyabb termelők ragaszkodnak az évjárati adottságoktól függő (10-30 hónap acéltartályban vagy nagyhordóban eltöltött időt követő) 6-24 hónap palackos érleléshez is. A szerkezete miatt kiváló érlelési potenciállal rendelkezik.

 

Lenyűgöző karakter

 

A bemutatón kóstolt borok egyaránt kristálytiszták, világos, áttetsző rubin színűek voltak, melyből a kóstoló egyszerű struktúrát feltételez, de jelen esetben nem is tévedhetne nagyobbat. A kortyokat minden esetben magas sav és feszes szerkezet támasztja. Hosszan érkező érett lédús piros gyümölcsök kavalkádját ámulatba ejtő zöldfűszeresség követi, de végig összetéveszthetetlenül jelen van a fekete tealevél. Mindezek mellett kiválóan tükrözi vissza a terroirt is, amely a palackok változatosságában is egyértelműen nyomon követhető. A minimalizált fával való érintkezés miatt nem, vagy csak elvétve kísérik a kortyot édes fűszerek. A lecsengés hosszú, fémes, és roppant magasak a tanninok, melyek érettek, selymesek, de tapadnak, és könyörtelenül szárítanak – ez a magas savérzetet ritkán tapasztalható módon, de tökéletesen egyensúlyozza. A grignolino nem kiemelkedően cukorgyűjtő fajta, így általában mindez alacsony alkohollal párosul (11%-13%).

 

Ferenc pápa favoritja

 

Tökéletes aperitifként, remek párosítás zöldséges illetve fehér húsételekhez (nyúl, csirke, borjú), a sav és tannin aránya miatt a zsírosabb fogásokhoz, illetve a fűszeressége okán a szójaszósszal készült ételekhez is.

 

A kóstolt tételek az alábbiak voltak:



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!