Lenz Moser: A bor végső soron üzlet
Grand Tokaj
2016-05-19 | Bánlaki D. Stella
Április végén jelentette be az állami Tokaj Kereskedőház, hogy Grand Tokaj névre vált, és új dizájnnal, valamint az osztrák Lenz Moserrel erősít. "Tokaj készen áll arra, hogy a világpiacra lépjen, és nagyon könnyű dolga lesz!" – mondja most Moser, akit családjának elmúlt 400 éve a borhoz köt. Az ő névjegykártyáján az áll: nemzetközi stratégiai tanácsadó. A világszerte ismert szakemberrel beszélgettünk.
Osztrák borászként hogy került most Tokaj közelébe, egészen pontosan a legnagyobb pincészet tanácsadói posztjára?
A hetvenes évek végén ismertem meg Magyarországot, diákként, a családommal beutaztam elsősorban Sopront, Balatont és Egert, de persze Tokajt is. Szomszédos ország lévén ugyan mindig kapcsolatban maradtam vele, de valójában csak az elmúlt 12 hónapban fedeztem fel újra magamnak. Egy éve azért jöttem újra, mert olvastam néhány cikket, és érdekelni kezdett, mi zajlik itt.
Gyorsan rájöttem: Magyarország és Tokaj tele van izgalmas pincészetekkel. Én szeretek újdonságokat mutatni az embereknek, és egyszer eldöntöttem, hogy egész életemben azt fogom csinálni, amit szeretek. Ezért jöttem most Tokajba.
Milyennek látja jelenleg Tokaj és a furmint helyzetét a világpiacon?
Tokaj egy nagy név, valahol mélyen minden borszerető fejében ott lapul ez a szó, és persze az értékes édes borokhoz társítják. Emellett a világ minden tájának borszakértői és újságírói elismerik, hogy a tokaji régebbi, mint bármely más édes bor a világon. Négyszáz éves történelme van, és alig száz évvel ezelőtt is a világ legdrágább borai között szerepelt. De mielőtt idejöttem, gyors felmérést végeztem az osztrák barátaim körében: mikor kóstoltatok utoljára tokajit? Mindannyian ismerték Tokajt, de egyikük sem tudta megmondani, mikor kóstolta utoljára az onnan származó borokat.
Ha megnézzük a számokat, azt látjuk, hogy a tokaji borok csak Magyarországon, Oroszországban, és Lengyelországban jelennek meg számottevően. Persze megtalálhatjuk őket egy-egy amerikai vagy egyesült királysági borkereskedésben, de széles körben, a nagyközönség számára ott sem elérhetők.
Tokajban sokan úgy gondolják, hogy az aszú helyett a száraz furminttal indulhat világhódító útjára a régió. Ön melyiket favorizálja?
Nem hiszem, hogy ez vagy-vagy helyzet. Mindenesetre mi a Grand Tokajjal a másik oldalról indulunk: az aszúval lépünk ki először, mert ezt ismerik az emberek. Ez egy nagyon jó, és nagyon jól iható édes bor kategória. Aki erre nyitott, és ezt megkóstolja, annak már azt tudjuk mondani: hé, nézd meg a száraz furmintot is, ez is Tokajból érkezett!
Én nagyon szeretem a száraz furmintot, és bár más, mint az osztrák zöldveltelini, úgy gondolom, hogy azonos ligában játszanak. Ez is egy olyan nemes szőlőfajta, amely még szinte ismeretlen a világ számára, egy nagyon modern bor. A száraz furmintnak nem feltétlenül kell hordó, mint a rajnai rizlingnek, a veltelininek vagy akár a chardonnay-nak, de képes egy burgundi chardonnay-hoz mérhető bort is adni. Szerintem remek potenciál van benne, és nagyon népszerű lehet.
Lenz Moser a nagyapjáról mintázott szoborral
Az osztrák borpiac, azon belül is a zöldveltelini szinte mindent az ön nagyapjának köszönhet. Stratégiai szempontból lehet párhuzamot vonni az osztrák fajta és a száraz furmint világpiacra lépése között?
Csak egy dolgot mondok: a világgal eleve a neve miatt nehéz megismertetni a grüner veltlinert. Karrierem jelentős részét tette ki, hogy a fajta nevének kiejtését tanítottam más anyanyelvűeknek. Többnyire nem is használtam a teljes nevét, csak a grünert.
Ezzel szemben a furmint sokkal izgalmasabb: sokkal könnyebb kiejteni a nevét, és sokkal könnyebb megérteni a szőlőfajtát. Ami ezen kívül a Grand Tokaj javára játszik: ismert történelme is van, de a világ most sokkal nyitottabb az új dolgokra is. Ráadásul éppen most lépünk be egy fehébor-boomba, azaz egyre növekedni fog a fehérbor-kereslet. Nyert ügyünk van.
És mi a helyzet a borvidék másik fő fajtájával, a hárslevelűvel?
A hárslevelű számomra relatíve újdonság, én egész életemben inkább furmint rajongó voltam. Ez egy sokkal gyümölcsösebb, könnyedebb dolog, szerintem a házasításokban lehet fontos szerepe. Abban nem vagyok biztos, hogy önállóan is megállja a helyét. Ezt majd a jövő megmutatja, a Grand Tokaj mindenesetre egyelőre az aszúra és a száraz furmintra koncentrál.
Ilyen és hasonló kérdésekben egyetért önnel a főborász Áts Károly?
Áts Károlyt a régió vezető borászának tartom. Sajnos egyelőre nem beszéljük egymás anyanyelvét, de az első perctől jól megértjük egymást. Remek ember. Nézzen rá! Ő egy művész! És mondok még valamit: szenvedélye a minőség. Ezen felül újra és újra elkápráztat, hogy mennyire modern a gondolkodása; nem beszél angolul, mégis ösztönösen ráérez, hogy mi zajlik a világban.
Ezek szerint eddig nem volt vita önök között?
Nem, soha!
Kifejezetten boldog vagyok, ugyanis amikor idén a budapesti kóstolón végigkóstoltam 50-60 furmintot, legalább 30 különböző stílussal találkoztam, még akkor is, ha csak a tokaji régiót vettem alapul. Ez túl sok volt nekem, és túl sok lenne más külföldi fogyasztónak is: a különböző stílusok összezavarnak a furmintot illetően.
Áts Károly viszont egy olyan borstílust fejlesztett ki, amelyet a nagyközönség könnyedén adaptálni tud. A borai jól érthetők, jól ihatók, nem túl magas az alkoholtartalmuk, és megmutatják a furmint karakterét – én nagy rajongójuk vagyok. A nemzetközi tapasztalatom is azt mondatja velem, hogy Áts Károly remek szakember. Biztos vagyok benne, hogy a borvidék legnagyobb játékosaként a többi termelőnek is utat fog mutatni ehhez a stílushoz.
A mintegy 30 különböző borstílust megismerve talált még izgalmas hazai pincészeteket?
Rengeteg kiváló pincészetet ismertem meg, akik mindannyian valami mással próbálkoznak. Reduktív vagy hordós érelésű, erősebben vagy gyengébben pörkölt hordó, több vagy kevesebb alkohol... A sokszínűség szerintem nagyszerű, de most ideje egy kicsit szűkíteni, összefogni mindezt, egy egységes stílust kialakítani.
Aki elmegy Sancerbe vagy mondjuk Chablis-ba, az tudhatja, mit kap, fogyasztóként nem zavarodik össze. Ez az, amit Tokajba is el szeretnék hozni. Nem uniformizálásról beszélek, hanem egy meghatározott stílusról.
És tudja már konkrétan, hogy milyennek kellene lennie ennek az egységes furmint stílusnak?
Kóstolja meg Áts Karcsi borait, és már ön is tudni fogja.
A furmintban ott a lehetőség, hogy a világ nagy fehérjeihez mérhető borokat készítsünk belőle, és persze be tudunk mutatni általa egyedi területeket is, mint a Kővágó. Ezek a dűlőszelektált borok kicsit hosszabb érlelést kapnak, kóstolva is komolyabb tételek. Szerintem ennyi elég is.
Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy Tokaj alig valamivel több mint ötezer hektárnyi művelt területtel rendelkezik, világviszonylatban így nagyon kicsinek számít. Nem bír el túl sok stílust a piacon. Ráadásul végső soron mindig az a legfontosabb, hogy napi szinten jól iható bort kapjunk.
Mióta dolgozik együtt a Grand Tokajjal? Kapcsolatban állt már a céggel, amikor az új névről és a dizájnváltásról döntöttek?
Nem. Igaz, hogy az elmúlt évben folyamatosan kapcsolatban álltam velük – hiszen ők a legnagyobbak – de hivatalosan csak most kezdtünk együttműködni. De szerintem a Grand Tokaj egy nagyon jó név. A kulcsot és koronát ábrázoló logót gyönyörűnek tartom.
Melyek a következő lépések?
Júniusban indulunk egy nemzetközi pr- és értékesítési körútra, személyesen visszük el mindenhová a termékeket. Már alig várjuk! Célunk az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Kína és Németország. Már egyeztettünk időpontokat, és elkezdtük az újságírók tudtára adni, hogy létezünk. Már egy ideje melegítem a kapcsolataimat, a kereskedők és az újságírók tudják, hogy valami készül és nyitottak rá. Azt mondják: ok, hozz nekem valamit, hozz valami szépet, ami nem túl drága, és készen áll arra, hogy eladjuk!
Nem lesz ez túl sok egyszerre? Az egész világot bekebelezni reggelire?
Nem-nem. Németországban jelenünk meg először. Én régóta elkötelezett vagyok Kína iránt, minden hatodik héten utazom oda, így most ott is tudok segíteni a Grand Tokajnak. Ezután jön majd Anglia, és persze közben Oroszország, Lengyelország és Magyarország. Őszre juthatunk el Amerikába. Szóval alaposan megterveztünk mindent, a következő 12 hónapban 15 országra fogunk fókuszálni.
Ön személyesen képviseli majd a pincészetet?
Ahol a Grand Tokajnak még nincsenek kereskedelmi vagy médiapartnerei, ott a személyes kapcsolataimat bevetve, az értékesítési osztállyal közösen egyeztetem az első időpontokat. Közösen mutatjuk be a borokat, de azt követően is szemmel tartom majd a különböző folyamatokat, hogy biztos legyek benne, minden sínen van.
Az én feladatom elérni, hogy a Grand Tokaj sikeres legyen, ez a siker pedig számokban mérhető. Az eredményeket, a nyári körút eredményességét szeptember-októberben már látni fogjuk. A munkánkból persze az egész régió profitálni fog, hiszen ha már ott vagyunk, mások borait is megmutatjuk. A világ elég nagy, elférünk benne. Az egész régiót kell jövedelmezővé tennünk, hogy aztán a rendszer fenntartható legyen. Mert igen, a bor az szerelem, a bor az történet, de végső soron a bor az üzlet.
Ha beindul a biznisz, elég lesz a Grand Tokaj jelenlegi termelési mennyisége?
Először adjuk el, amink van, aztán majd meglátjuk. De szerintem elég lesz.
Maga a borvidék mennyire áll készen a világhírre? A turizmusnak, vendéglátásnak nem kell felzárkóznia?
Készen áll. Én mindenkinek azt mondom, hogy menjen oda és nézze meg maga. Senki sem számít tökéletességre, mindenki tudja, hogy a régió nehéz időszakokat élt át. Minél több ember akar majd jönni, minél nagyobb lesz a kereslet, úgy zárkózik majd fel Tokaj is.
És Magyarország mennyire áll készen Tokaj sikerére? Belföldön is fontos a kampány?
Ez kulcsfontosságú.Magyarország szerepe a legfontosabb. Éppen egy órája kértem a munkatársaimat: bizonyosodjatok meg róla, hogy Magyarország oroszlánrészt kap a munkában, és hogy erős hátországként számíthatunk rá. E nélkül hiába próbálkozunk külföldön.
Szóval a Grand Tokajt látni akarom Budapest legjobb helyein, a borvidéken, és a szupermarketekben is. Gyerünk, tízmillió magyar van! Biztos vagyok benne, hogy szeretik a bort, szeretik a saját borukat. Rajtuk fogom tartani a szemem.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Természetes édes borok a spanyol-francia határ mentén
A komplexitás és a hosszúság a legfontosabb
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!