Tíz tudnivaló az olaszrizlingről

Hétfő estére vagy vasárnapi ebédhez

2013-01-08 | Tóth Adrienn

Az olaszrizlinget sokszor állítják párhuzamba a kékfrankossal. Ez az összehasonlítás pedig nemcsak a két fajta hazai elterjedtsége okán fogalmazható meg, hanem széles repertoárjuk miatt is. Mindkét fajta alkalmas a mindennapok könnyű borának szerepére, nyáron egy tartályos olaszrizlinget vagy egy kékfrankos rozét szívesen húzunk fel fröccsnek, de hordós érlelésű példái könnyen helyet találnak a vacsoraasztalon, prémium tételei pedig pincénk büszkeségei lehetnek. Tudjunk most meg többet az olaszrizlingről!

1. Ez az a fajta, amelyet a fehérek közül a legnagyobb felületen termesztenek Magyarországon. Szinte az összes hazai borvidéken jelentős területen foglalkoznak vele. Határainkon túl elsősorban Ausztriában és Romániában művelik.

2. Az olaszrizling a történelemkönyvek szerint olasz vagy francia eredetű. Hozzánk bizonyos források szerint az utóbbi országból, míg más vélemények szerint német nyelvterületről került a XIX. század közepén.

3. A fürtök klóntól, termőhelytől függően kisebb és közepes méretűek, szerkezetük tömött, alakjuk hengeres. Gyakran előfordul, hogy a tömeget adó fürtrészről úgynevezett mellékfürtök lógnak. A bogyók a legtöbb magas minőségű borszőlőhöz hasonlóan kisebbek, gömbölyűek, sárga színűek, vékony héjúak.

4. Sem a szőlőre, sem a borra nem jellemző intenzív karakteres aromatika. Mondhatjuk tehát azt is, hogy ebből a szempontból hátrányból indul a sauvignon blanc-nal szemben, amelyet örömmel ismerünk fel egy szippantásból. Tény azonban, hogy visszafogott zamatainak köszönhetően képes átadni a termőtáj egyedi karakterét, például ásványosságát.

5. Ha mégis jellemzőket kell sorolnunk, a keserű mandula gyakran felmerül, vélhetően részben a vulkanikus talajok alkalmanként kesernyésbe hajló mineralitása miatt. Ugyancsak sokszor említik a fajta kapcsán a rezedát, amely egy lágy szárú, illatos növény. Savainak mennyiségét jelentősen befolyásolja az évjárat, a termőhely és a szüret időpontja.

6. Vékony héja miatt érzékeny a lisztharmatra, de általában biztonsággal terem. Jellemző rá a nagy magnéziumigény, amit azonban átvisz a szőlőbe, és így a borba. Kellő magnéziumellátottság esetén bora kifejezetten gazdag lehet ebben az ásványi anyagban. Későn érő fajta, hagyományosan október elején szüretelik.

7. Általában száraz borokat készítenek belőle, de léteznek töppedés és/vagy botritizálódás révén magas minőségű édes változatai is. Mind tartályos, mind hordós érlelésre alkalmas, prémium tételei lepalackozás után hosszú ideig szép formájukat mutatják.

8. Akárcsak a furmint esetében, az utóbbi egy évtizedben egyre több dűlőszelektált olaszrizling bukkan fel a piacon. Ezek a tételek azért kerülnek önállóan, így limitált tételszámban a piacra, hogy megmutassák azt adott termőtáj, dűlő egyedi adottságait.

9. Az olaszrizling fogyasztásával kapcsolatban hadd idézzük Jásdi Istvánt, aki az Olaszrizling blog kérdésére a következőképpen nyilatkozott: „A legjobb ivású borok egyike, ezért helye van alapváltozatban a baráti társaságok asztalán, koncentráltabb formában vacsoraasztalon, egyszerűbb formája fröccsnek kiváló.”

10. Az általunk kóstolt olaszrizling fajtaborok és házasítások megtekintéséhez kattints IDE!

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

Címkék

szüret szőlőfajta olaszrizling sav jásdi istván dűlőszelekció termőhely fehér szőlő keserű mandula rezeda olaszrizling blog

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!