Zsirai dűlőtúra: így érdemes megismerni Tokaj-Hegyalját!
Sétáltunk, kóstoltunk, lementünk alfába
2015-11-02 | Bognár Attila
Zsirai Kata egyre tudatosabban kezeli az apja után rá, és nővérére maradt pincészetet, annak is leginkább Tokaj-hegyaljai részét. Ez egyértelműen látszik a birtok fejlődésén, a borokon, és Katán is. Ha valaki végigjárja vele és boraival a dűlőit, bárki megbizonyosodhat róla. Megéri.
A Mádon található Zsirai Pincészetet a 2011 óta, édesapjuk halála után a Zsirai lányok, Kata és Petra vezetik. (A családnak egyébként somlón és Villányban is vannak kiosebb-nagyobb területeik.) A gyakorlati irányítás elsősorban Kata kezében van, aki két éve Mádra költözött. A vendéglátás, kóstoltatás, értékesítés és a fesztiválok mellett egyre inkább belefolyik a szőlészeti és a borászati munkákba is. Egyre jobban érvényesíti elképzeléseit a Pincészet stratégiájában, a szőlészeti munkákban, a borkészítésben, és végeredményként a borokban is. Nagy segítségére van Tóth Csaba borász, aki 2008 óta erősíti a csapatot, és gyakorlatilag a pince mindenese.
Zsiraiék 2005-ben vásárolták az első szőlőterületeiket: Tállyán, Tarcalon és a Mádhoz közel eső, Rátkai Padi-hegy legkiválóbb fekvésű részein. Azóta a birtok gyarapodott, és ma már Mádon és a környező településeken (Rátka, Tállya, Tarcal, Tokaj) összesen 13 hektár szőlőterületet művelnek. Mádon olyan kiemelkedő és neves dűlőik vannak, mint a Betsek (1,2 hektár), a Középhegy (4 ha), a Holdvölgy (0,15 ha) és az Úrágya (0,9 ha). Tállyán a Bohomály (1,1 ha) és a Patócs (0,4 ha) dűlőkben, Tarcalon az Előhegyen (0,4 ha), Rátkán a Padihegyen (4 ha), Tokajban pedig a Teleki (0,4 ha) dűlőben találhatóak a szőlőik. A három legfontosabb tokaji szőlőfajta, a furmint, a hárslevelű és a sárgamuskotály mellett foglalkoznak kövérszőlővel, zétával, de még gohérral és purcsinnal is.
Zsirai Kata egy egyedi térképen mutatja, hogy merre járunk majd (a térkép lejjebb)
A dűlők változatosságáról, az eltérő talajokról, a fekvésről, a tőkékről igazán képet akkor kaphat az ember, ha meg is nézi őket a helyszínen. Ezért is örültem nagyon, amikor a Pincészetnél jártunk, és
Kata felajánlott egy kóstolóval összekötött dűlőtúrát.
Remek kis útvonaltervet rakott össze, hiszen nemcsak az ő dűlőiket, de gyakorlatilag az összes mádi dűlőt lehetőségünk volt megtekinteni, megismerni, némelyiket egészen testközelből, míg néhányat távolabbról. Felpakoltuk a borokat, és a főbb dűlőikben tartottunk egy kis kóstolószünetet.
Persze minden bort abban a dűlőben kóstoltuk, ahonnan származott.
Gyönyörű panorámában tobzódtunk minden megállónk alkalmával, mindenhol várt ránk valami csemege, valami egyedi sztori. Nem volt más dolgunk, mint élvezni a látványt és a borokat, valamint hallgatni, ahogy Kata mesél az egyes területekről, szüretről, munkákról, talajokról, az egyes helyekhez köthető történetekről. Szavait hallgatva már ekkor érezni lehetett azt, amit a szőlőben végképp: Kata imádja a természetet, a szőlőt, a dűlőket, nagyon jól áll neki a szőlészet-borászat.
A következő útvonalat jártuk be:
Úrágya dűlő
Mád egyik leghíresebb dűlőjéről már 14. századi utalást is lehet találni. Nevét onnan kapta, hogy Mád lakossága a település nyugati oldalán fekvő hegy takarásában látta a Napot (ahogyan nevezték az Urat) lenyugodni, azaz ágyba menni.
A kb. 0,9 hektárnyi dél-nyugati fekvésű területükön nagyjából fele-fele arányban található furmint és hárslevelű. A talaj kvarcos, tufás, vörösagyag fedőréteggel. Az innét származó borokat még indulás előtt kóstoltuk, a pincében. Ugyanis azok a friss 2014-es évjáratból származnak és még hordóban érnek. Mind a hárslevelű, mind a furmint nagyon ígéretes a hordóból kóstolva, de ezeknek még bőven kell idő.
Az innét származó boroknak valamivel hosszabb hordós érlelés szükségelhet, mint mondjuk a vele párhuzamosan, szintén a pincében kóstolt, és szintúgy 2014-es Betsek dűlős hordómintáknak.
Középhegy
A négyhektárnyi területükön 30-50 éves tőkék találhatóak. Megvásárlása után Zsiraiék nagy munkába kezdtek, a terület parlagon lévő részein lévő a támfalakat felújították, és újakat építettek. 2008-ban furmint és sárgamuskotály tőkéket telepítettek bele, így alakult ki a mai fajtaösszetétel: 65% furmint, 25% hárslevelű, 10% sárgamuskotály. A talaj bentonitos alapkőzet, kvarcitos riolittufa vörösagyag fedőréteggel.
Ez a dűlő Kata kedvence. A diófa alá kiülve élvezni lehet a csendet, gyönyörködni a panorámában. Hát még amikor a borok is a poharunkba kerülnek amolyan világbéke érzés fogott el bennünket, és megértettük, miért szereti ezt a helyet ennyire Kata. Minket is magával ragadott az itteni nyugalom és látvány, meg persze a borok.
Először egy 2013-as furmintot kaptunk a Középhegyről. Ez már az új tokaji üvegbe került, még nagyon frissnek hat, lassan nyílik, de aztán szépen jönnek belőle az almás-körtés jegyek, melyet szolid ásványosság támogat a háttérben. A bort a savak vezérlik (6,8 g/l) melyet szépen kerekít a kevés maradékcukor (olyan 3-4 g/l körüli), szolid alkohol (12,5%), szép lecsengés. Még érnie kell a palackban, de már most látni a tehetséget benne.
Másodjára egy 2011-es hárslevelű került a poharunkba. Ez már egy érezhetőn sokkal érettebb tétel, hat hónapot töltött hordóban. Érett, izgalmas, hársvirágos, hársmézes, minerális, a közepesnél kicsit komolyabb testtel, hosszú lecsengéssel. Remek bor, amely a csúcson van, kár hogy már csak kevés van belőle. Ez volt a pince első dűlőszelektált bora, Kata többek közt emiatt is szerette meg annyira ezt a dűlőt.
Padihegy
Utunkat folytatva legurultunk a Középhegyről, majd rátértünk a Rátka felé menő műútra, de aztán csak keveset töltöttünk rajta, mert átvágtunk a túloldalra, fel a Padihegyre. Ez már Rátkához tartozik, de a panoráma innét is lenyűgöző. A ma birtokukban lévő itteni teljes terület két lépcsőben került Zsiraiékhoz. A 2005-ben megvásárolt területen felújítást és átalakítást kezdtek: a meglévő 3 méteres sortávokat csökkentették. Minden második sort kivágtak, és 2-2 sor sárgamuskotályt ültettek, így csökkentve a sortávolságokat 2 méteresre.
A parlagon lévő területek új támfalakkal lettek megerősítve és őshonos, a filoxéra járvány előtti szőlőfajtákkal kezdtek el kísérletezni. Ilyen például az 500 tőke purcsin, a pár száz tőke balafánt.
Az itt található 4 hektár jelenlegi fajtaösszetétele a következő: 50% furmint, 35% hárslevelű, 15% sárgamuskotály. A talaj zeolitos, bentonitos, kvarcitos kőzet, vörösagyag fedőréteggel. Talán itt a legerősebb a kvarcos jelleg, mely sajátos ízvilágot kölcsönöz a boroknak.
Elsőként egy 2013-as hárslevelűt kóstoltunk erről a részről. Nagyon érdekes bor, egy harmada tartályban, egy harmada hordóban erjedt és érett, míg egy harmada két hónapon keresztül battonage technológiával készült. Majd az egészet hat hónapra hordóba tették érlelődni. Közepes testű, jó ivású, kellemes bor, florális, hársvirágos jegyekkel, a háttérben szép mineralitással.
Aztán egy 2013-as kis tételes Apjalánya fantázianevű furmint következett. November 21-i, késői szüret a Padihegy tetején lévő bakművelésű tőkékről, 17 láda szőlő összesen. Ez Kata első saját bora, melyre méltán lehet büszke. Nevét onnét kapta, hogy Kata ezt apukájának ajánlotta, és ugyanolyan technológiával készítette, ahogyan ő is csinálta volna: 6 órás áztatás után hordóban erjesztve, és több mint 8 hónapot hordóban érlelve. Összesen egy 136 literes hordónyi lett belőle, melyből 173 palack készült végül. Még nagyon friss tétel, zöldalmás és körtés jegyekkel, száraz, 6,5 g/l savval és szolid 12%-os alkohollal.
A bor másik érdekessége a címkéje, mely teljesen más, mint a többi boraiké, Pintér András Ferenc (PAF) egyedi festészeti elemi díszítik, mind a 173 palackot külön-külön egyedileg. Jó lenne látni, hogy palackos érlelés után merre fejlődik, de szerintem addigra már régen elfogy.
Betsek
Utunkat a Betsek dűlő irányába vettük. Át kellett menni Mádon, a település túloldalára. Majd be a végtelen szőlők közé. Közben elhaladtunk a Kővágó és a Király dűlők mellett. Amerre a szem ellát, mindenhol szőlők, csodásan gondozva, néhol új telepítésekkel megszakítva. Pazar látvány, csodálatos panoráma. Ha Mád a borvidék központja, akkor ez a rész a borvidék szíve. Majd végre megpihentünk, ismét egy árnyékot és nyugalmat árasztó fa alatt. Jöhettek a Betsek dűlő várva várt tételei.
Az 1,2 hektáros, 40 éves öreg tőkékkel rendelkező terület 2011 tavaszán került a család birtokába. Az első szüret után az ültetvényt szinte teljesen visszametszették, a hiányzó tőkéket újakkal pótolták. A fajtaösszetételt tekintve 40% furmint, 40% hárslevelű, 20% sárgamuskotály található itt. A talaj riolittufa, barna agyag fedőréteggel. Zsiraiék területei itt déli fekvésűek, a dűlő alsó részén találhatóak. Kata elmondása szerint: „Jól aszúsodó területről van szó, a pince aszú szempontjából legkedvezőbb területe ez.”
Már az innét származó 2011-es furmint is nagy kedvencem volt, így kíváncsian vártam a folytatást. Indulás előtt a pincében hordómintaként kóstoltunk két 2014-es tételt, egy furmintot és egy hársot. Mindkettő nagyon szépen alakul, már így a hordóból kóstolva is egészen lenyűgöző ízvilágot mutat. Szerintem nagyon szép boroknak ígérkeznek.
A dűlőben még a 2013-es hárslevelűvel kezdtük. Októberi szüret, másodtöltésű hordóban erjedt és érett kb. 6-7 hónapot. Szép kerek, nagyon egyben van, egyik komponens sem lóg ki, krémes, testes, ásványos, virágos, körtés, birses jegyek gazdagon. A pici, 5 g/l körüli maradékcukor jól áll neki, nagyon szerettem. Másodjára egy címke nélküli palackból kóstoltunk, így ki kellett találni, hogy mi lehet benne. Nem volt nehéz, Betsek furmint, a 2013-as évjáratból szintén. A 20 g/l körüli maradékcukor érezhető rajta, félédes kategóriába került, ugyanakkor szépen kerekíti a savakat. Nagyon gazdag ízben és illatban is, szép mineralitás, átjön belőle a dűlő jellegzetes ízvilága.
A Betsekről hazafelé vettük az irányt. Az édes borok ott kerültek sorra, a Katikától a fordításon át, egészen az aszúkig. Nagyon erős kóstolósor, sok-sok színes, egyedi és izgalmas borral. Összességében nagyon tartalmas és élményekben gazdag birtoklátogatás részese lehettem. Aki Mádon jár, ne hagyja ki a Zsirai Pincészetet, a szállás is adott a vendégházukban.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
A komplexitás és a hosszúság a legfontosabb
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
A fenntarthatóság a borok egyik legfontosabb értékesítési kritériuma
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!