A téma Szekszárd
A büszke borvidék
2010-10-01 | Tóth AdriennSok mindenről beszélhetünk Szekszárd kapcsán, de így szeptember végén, október elején úgyis mindenkit az aktuális szüret érdekel elsősorban. Így kezdjük ott. Nem jókor mentünk Szekszárdra. A több heti szeptemberi eső ekkorra vette el a legtöbb borász kedvét az évjárattól, persze nemcsak itt, az ország valamennyi borvidékén. Volt, aki azt mondta, nem csinál majd mást, csak rozét meg sillert, máshol a tőkék alatt, a földön fekvő kadarka fürtök látványa fogadott.
A hangulat ennek ellenére mégsem volt világvégi, sok pincénél még ki sem jöttek a komolyabb 2007-es borok, és több helyen is – talán valami isteni sugallat folytán – nagyobb készleteket halmoztak fel a 2009-es évjáratból. A nagyobb tételszámmal rendelkező termelőknél valószínűleg nem okoz majd komolyabb fennakadást a 2010-es év, a kisebb pincészetek esetében azonban máris beindult a még pincében lévő tételek lekötésének folyamata, az aggasztó hírek hallatán a legtöbb kereskedő ugyanis garantálni szeretné, hogy a következő pár évben ne fogyjon ki a szekszárdi borokból.
Így a vásárlók részéről nincs komolyabb ok az aggodalomra, bár a következő néhány évben érdemes lesz majd szemfülesnek lenni, és mielőbb utána járni a piacon felbukkanó kedvenceknek, nehogy azután lemaradjanak róluk.
Félre azonban a szüreti nehézségekkel, hiszen e borvidék kapcsán sokkal több minden elmondható, amit ebben a rovatban a következő hetekben el is fogunk mondani. Szeptember végi több napos túránkon öt pincészetnél jártunk, volt közöttük apróbb és nagyobb is. A borászokkal sok mindenről beszélgettünk, és mindenhol kiemelt téma volt a kadarka és a bikavér. Kóstoltunk hordóból 2009-es borokat, de helyszínünkön megízlelhettük a számunkra első 2010-es bort: egy augusztus végén szüretelt rozé formájában.
Annak érdekében, hogy - általában borra fókuszáló - látókörünket minél inkább szélesítsük, a pincéken túl más helyszíneket is célba vettünk. Jártunk például egy szekszárdi mézeskalácsosnál, aki a legtöbb borász famíliához hasonlóan több generáció óta tősgyökeres városlakó, és akinek ma fiai és menyei is mézeskalács készítéssel és gyertyaöntéssel foglalkoznak.
A borászok ajánlását megfogadva ellátogattunk egy étterembe is, amelynek vezetőjével a helyi gasztronómia helyzetéről, az elérhető, beszerezhető regionális alapanyagokról is beszélgettünk. Az étkezést pedig mivel mással zárná szívesen az ember, mint egy csésze finom kávéval? Hogy hogyan jön ez Szekszárdhoz, az hamarosan kiderül.
Végül is, ha jobban belegondolunk, jókor mentünk Szekszárdra. A felfedezéshez ugyanis, amit a fogyasztói oldal részéről egyre többet emlegetünk, a tényhez, miszerint a borbarátok egyre inkább kezdik megismerni a borvidéket, egy másik is társul. A szekszárdi borászok is mintha most kezdenék felfedezni saját erejüket.
Ez nem azt jelenti, hogy eddig ne lettek volna tisztában évszázados hagyományaikkal, vagy saját fejlődésükkel, másról van szó. Mintha egymás borainak kóstolása által, örömmel vennék észre, hogy mekkora potenciál rejlik szőlőikben és palackjaikban.
A szekszárdi borászokat saját borvidékükről hallgatva, a jó értelembe vett büszkeség érezhető a hangjukban. Érezni, hogy a szekszárdi borról beszélve tényleg nem csak a saját boraikra gondolnak, hanem a többiekére is. Bár problémák és nézeteltérések itt is akadnak, megosztottsággal, és a kimondott vagy kimondatlan célzásokkal nem sűrűn találkoztunk. Mostanában mindenképp érdemes tehát Szekszárdra menni és megfürödni ebben a hangulatban, valamint végigkóstolni az egyre több zamatos szekszárdi bort, ha másképp nem rajtunk keresztül.
Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!