Miért a 15 százalékos alkoholtartalom?
Washingtoni szüreti jelentés
2007-10-18 | Tóth AdriennWashington államnak semmi köze Washington városához, azt leszámítva, hogy mindkettő az Egyesült Államokban van. Merthogy az úgy néz ki, hogy van Kalifornia, amit mindenki ismer, e fölött van Oregon, amit egyre többen ismernek, és e fölött van Washington, amit most kezdünk megismerni. Washington állam fölött pedig már csak Kanada van.
E miatt azonban nem kell szégyellnünk magunkat, hiszen az egész borvilág csak az utóbbi öt évben kezdte felfedezni magának ezt a vidéket. Most azonban nagyon belehúztak, ami abból is látszik, hogy ebben az időszakban az Egyesült Államokban újonnan bejegyzett kilenc AVA közül négy ide köthető. Az AVA, azaz American Viticultural Area egy körülhatárolt borrégió, amely hivatalosan rákerülhet a címkékre, olyasmi, mint a francia AOC vagy az olasz DOC. Ez valószínűleg annak az érdeklődésnek volt köszönhető, amely az állam területén működő borászatok számát 200-ról 500 fölé emelte ugyancsak az utóbbi öt év alatt.
Washington állam klímája sok szempontból különleges, például azáltal, hogy a nyáron átlagban naponta 17 és fél órát süt a nap és az éves csapadékmennyiség 203 milliméterrel közel harmada a miénknek. Ez utóbbi adat elsőre talán nem tűnik annyira bíztatónak, de azt ne felejtsük el, hogy nem mindenhol néznek ferde szemmel azokra, akik öntöznek a szőlőben.
Térjünk azonban rá a 2007-es szüretre. A kora nyári időszak melegebb volt az itt egyébként megszokottnál. Emiatt azoknál a szőlőfajtáknál, amelyek egyébként is korábban érnek, mint a merlot, syrah, cabernet franc és a tramini különösen figyelni kellett a szüret időpontjának megválasztására. Azt sokan tudják, hogy ahogy érik a szőlő, úgy nő a cukortartalma, a képlet azonban nem ilyen egyszerű. Merthogy a szőlőnek nemcsak édesnek, hanem ízletesnek is kell lennie. Épp ezért nem elég az, ha a szőlő egyszerűen elér egy bizonyos cukorfokot, hanem a legfőképp a szőlőbogyó héjában található íz és illatanyagoknak is ki kell fejlődniük. Az pedig, hogy ez megtörtént-e, leghatékonyabban kóstolás útján deríthető ki. A szőlészeknek fontos, hogy rendszeresen kóstolják a gyümölcsöt, azon a napon kezdjenek el szüretelni, amikor ennek legjobbak az adottságai. Így tehát amikor sok esetben a szőlő már elérte a megfelelő édességet, az aromák kialakulása miatt többen kint hagyták a termést még egy darabig, ennek persze az lett a következménye, hogy a savak a kívánatos alá csökkentek.
A szőlő így végül sötét színű lett, érett gyümölcsaromákkal és magas cukortartalommal. Az ilyen termés viszonylag gyakori az újvilág borvidékein, és ennek a szemléletnek eredményeként lesznek a boraik sötétek, nagytestűek és magas alkoholtartalmúak.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!