Sárgamuskotály: sikerre ítélve?
Ősi örökségünk és rejtett kincsünk
2017-07-28 | Makai Péter Kristóf
“Samos borával tölts kehelyt!” szól hozzánk a görög költő Lord Byron Don Juanjában, újból és újból biztatva, hogy hagyják a törökre a hadakozást, és Hellász népe inkább Híosz és Számosz borának vérét ontsa.
E bor pedig minden bizonnyal sárgamuskotályból készült, ahogy a mai napig is ettől a szőlőtől roskadoznak a tőkék a versbéli görög szigeten.
Ősi fajta ez, a legrégebb óta termesztett fehérek egyike. A nemzetközi világban talán jobban cseng, mikor Muscat Lunel vagy Muscat Blanc à Petits Grains, avagy aprószemű fehér muskotály néven emlegetik, de nekünk dúsabb, lágyabb hangzású és lényegre törőbb sárgamuskotálynak nevezni ezt a remek fajtát. Kortyolhatóságáról árulkodik, hogy régen a magyarok bárzsingnak hívták, amely egyben a nyelőcső régies megnevezése is volt.
Nemzetközi jelenlét
Nagy múltját mi sem bizonyíthatná jobban, mint hogy számos fajta szülőanyja, mivel jellegzetes muskotályos aromája közkedveltté tette a szőlőnemesítők körében. Bár külön-külön is megérdemelnének egy cikket, a tömörség kedvéért itt csak épphogy felvillantanám a család sokszínűségét. A sárgamuskotály adott életet a Muscat de Saumurnak, amely Robert Moreau révén, a Chasselas keresztezésével vált a magyar fülnek is ismerősen hangzó Muscat Ottonel apjává. Népszerű magyar keresztezés még az Irsai Olivér, a csabagyöngye, a zalagyöngye és a mátrai muskotály. A nemzetközi színtéren megtalálható az egyiptomi idők óta termesztett, alacsony savtartalmú, mazsolaízű bort adó alexandriai és a jobbára csak asztali bor készítésére alkalmas hamburgi “sötét” muskotály.
A modern időkben főként Olaszországban (ahol az Asti gyöngyözőbort is muskotályos fajtából készítik), Franciaországban (Elzászban), és a hagyományokhoz hűen Görögországban termesztik nagyobb mennyiségben, kisebb mértékben pedig Ausztráliában és Argentínában találkozhatunk sárgamuskotállyal. Ez a szőlő pontusi fajta, vagyis hozzánk Görögországból római közvetítéssel vagy a Közel-Keletről, a törökök révén érkezhetett, akik Bornova Misketi néven ismerik ezt a sokoldalú kincset. Ma Magyarországon elsősorban Tokaj-Hegyalján, a Balaton mellékén, Csopakon, Mátraalján, valamint a Fertő-tó környékén termesztik. Sajnos azonban egyre inkább kiveszőben van, hiszen igényes és veszteséges fajta: tömött fürtjei miatt könnyedén rothad, jó cukorgyűjtő révén a darazsak előszeretettel csemegéznek belőle, betegségekre, fagyra érzékeny, és termőképessége egyébként is visszafogott. Egy biztos, nem a vele járó munkáért szeretik. Hanem a páratlan, semmihez sem hasonlító, még a borok világán kívül is ismert és elismert íz- és illatvilágáért: a muskotályosságért.
A gyümölcs kvintesszenciája
Mert mitől is muskotályos egy bor? A gyümölcs kvintesszenciája foglaltatik egy jó muskotályban, ő a szőlők legszőlőbbike. Az érett, sárga bogyók aromája összetéveszthetetlen: bora egy az egyben leképezi azt az ízt és illatot, amit a szőlőszembe beleharapván éreznénk. Ezért, és rothadékonysága miatt a jó muskotályt korábban is szüretelik, kivéve, ha aszút akarnak készíteni belőle. Frissességet kölcsönöz bármely házasításnak, és amikor nem a gyümölcsösség a vezető jegy, amelyet a bornak ad, akkor a virágos illat ivódik be emlékezetünkbe. A szőlő és a szőlővirág mellett leginkább a sárga húsú gyümölcsöket, mézet, rózsás aromákat emlegetik a fő jellegeként, csakúgy, mint a bodzát vagy az ananászt. A borbarátok értékelik, hogy a muskotályos fajták közül a savasabbak közé tartozik, ami elegánsabbá teszi a belőle készült nedűt, meghosszabbítja a kortyát.
A borokkal ismerkedők a “muskotály” szó hallatán egyből a kétségkívül híresebb, történelmileg is beágyazottabb édes borra gondolnak. Más illatos fajtákkal egyetemben gyakran rásütik a behízelgő, közérthető bor bélyegét, ami ritkán szokott valódi dicséret lenni egy borértő szájából. Legrosszabb esetben még akár “csajos” bornak is titulálják, amitől feministákkal szövetséges férfiként feláll a szőr a hátamon, hiszen ha visszamegyünk pár száz évet az időben, jól adatolható, hogy
az édes borok voltak túlsúlyban a világ borpiacán,
és nő, férfi egyaránt jó kedvvel itta. Viszont ez messze nem jelenti azt, hogy az államszocializmus idejéből ránk maradt rémkép a bódító, fullasztó aromájú, túlérett gyümölcsöket idéző vagy elcukrozott sárgamuskotályról jót tett volna a fajta magyar renoméjának.
Valamivel kevésbé közkedvelt, de növekvő népszerűségnek örvend a száraz sárgamuskotályok világa. Legkomolyabb előnyének nevezhetnénk, hogy a száraz iskolázásban a borfogyasztó figyelmét semmi sem vonja el a gyümölcsös primer aromák élvezetétől, és némileg alacsonyabb alkoholtartalma révén üdítőbb bort ad. Viszont cserébe le kell mondanunk arról a vonzó kerekségről, amit sokan keresnek egy édesebb muskotályban. Az utóbbi húsz évben megindult egy új, markáns vonulat, amit az új technológiák bevezetésével készült, fajélesztővel erjesztett muskotályok képviselnek, ezek viszont nem minden borrajongó tetszését nyerik el.
Kis hazai muskotály-körkép
A mai magyar kínálatról büszkén jelenthetem, hogy bőséggel vannak figyelemre méltó, izgalmas tételek, melyek meghálálják az értő kóstolást. Mindenképpen érdemes az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, Ludányi Balázs-féle Centurio Szőlőbirtokkal kezdeni. Pincészetük és 2016-os Sárgamuskotály Válogatásuk elnyerte a borírók elismerését, és amúgy is kitüntetett figyelem fordul mostanság az egész mátrai borvidék felé, nem utolsósorban a fajta kapcsán. Kiss Attila is fontosnak tartja, hogy legyen a nagyközönség számára is könnyedén fogyasztható sárgamuskotálya, ez lett a Kedves, amit nem utolsósorban elérhető ára miatt is kedvelek. És ha már a Mátra környékén járunk, nem lehet kihagyni Németh Attila Gábort, aki idejekorán belevetette magát a sárgamuskotály felfuttatásába, és nem csak itt, hanem korábban Tokajban is szakértője volt a fajtának. Mind “Hanna” Cserepesi, mind Diós Sárgamuskotálya iskolapéldája a fajtának, és már lassan egy évtizede gyönyörködteti a szájpadlást.
Ha a N.A.G. Borművek kapcsán már átkalandoztunk Tokajra, akkor itt érdemes folytatni a sort, hiszen ezen a tájon szokás leginkább keresni a sárgamuskotályt. Az erdőbényei Béres Szőlőbirtok és Pincészet 2016-os tételéhez volt szerencsém a Winelovers Kopaszi-gáti kóstolóján, és akkor meggyőzött róla, hogy kitüntetett helye van a nyári szomjoltó borok közt, igazán örömteli kortyokkal jutalmazta meg kíváncsiságomat. Szintén Erdőbényén található a Budaházy-Fekete Kúria, akiknek a 2014-es sárgamuskotálya Franciaországban a CIV-en idén ezüstérmet nyert, de a 2015-ös évjárat is csillogott a Tokaji Március Nagykóstolón. Honi terepen, a XVI. Országon Syngenta Borversenyen nagyaranyat nyert idén a Csubák Testvérek késői szüretelésű, 2015-ös tétele. Megemlítendő még a régióból az olaszliszkai birtokán termelő Kvaszinger László, akinek a Meszes Sárgamuskotálya évről-évre kellemes, jóivású bort ad a nagy melegben, és kitűnő bevezető a pincészet egyéb tételeinek kóstolásához.
Személyes élményem fűződik még a Holdvölgy Exaltation névre hallgató, nemrégiben a Muscats du Monde borversenyen aranyérmet nyert sárgamuskotályához, amit a pincészet portfólió-kóstolója alkalmával így jellemeztem: “a bor felmagasztosulását kínáló, tökéletes egyensúlyú bor [...]. Fajtajelleges sárgamuskotály, a legszebb licsis teák gyümölcsösségét hozta, végén piña coladás, ananászos ízzel.” Bár minden sárgamuskotályt ilyen műgonddal készítenének el.
A világ legjobb muskotályai között a 2015-ös HOLDVÖLGY Exaltation
Végül pedig külön bekezdést érdemel Tokajról Demeter Zoltán, aki egy évtized távlatából is emlékezetes borral öregbítette a sárgamuskotály hírnevét, mégpedig a 2008-as Ősz-Hegy és szamorodnisan elkészített Anett Bora. Ezek rendre jól teljesítenek kóstolókon; nem véletlenül figyelnek oda a szakmában, hogy Demeter Zoltán mit tud kihozni a tokaji terroirból. Anett Borát egyként dicsérte a Táncoló Medve, Albert Gazda, illetve a Borrajongó is. Az édes sárgamuskotályok zsinórmértéke.
Hála az égnek, napestig lehetne sorolni azokat a pincészeteket, akik nem csak kötelességüknek érzik, hogy hagyománytiszteletből sárgamuskotályt telepítsenek, hanem szívvel-lélekkel gondozzák tőkéiket, és mindent megtesznek, hogy az édes mellett száraz borként is fölemeljék a keresettebb fajták közé. És ahogy az évek haladnak, egyre inkább nyilvánvalóbbá válik a fogyasztók számára is, hogy a muskotályok már más, magasabb minőséget képviselnek, mint egykoron. Nem csak ősi örökségünk, hanem rejtett kincsünk is egyben.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
A komplexitás és a hosszúság a legfontosabb
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!