A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Borkóstolás áramlatban

Hogyan legyünk boldogok?

2010-04-10 | Tóth Adrienn


Csíkszentmihályi Mihály nem kisebb feladatra vállalkozott, mint az ember által elérhető boldogság kutatására. A magyar származású, ma az Egyesült Államokban élő pszichológus arra kereste és keresi a választ ma is, mitől lesz boldog az ember. Elmélete, amelyet flow névre keresztelt, és amelyet magyarra áramlatként fordítunk, nagy hatással volt az egész világra. A kutató könyvében leírja, hogyan együnk, szeretkezzünk, filozofáljunk, tanuljunk vagy beszélgessünk oly módon, hogy attól tartósan jobban érezzük magunkat. Mi pedig arra gondoltunk, ebből a csoportból nem hagyhatjuk ki a borkóstolást sem.


Csíkszentmihályi és csapata a világ különböző pontjain élő embereket faggatott arról, életükben mikor érezték legboldogabbnak magukat. Az emberek nem azokra a pillanatokra emlékeztek vissza a legszívesebben, amikor meglepő módon pénzhez vagy egy értékes tárgyhoz jutottak, inkább olyan emlékeket idéztek fel, amikor valamiért keményen megdolgoztak. Az elmélet lényege, hogy a külső körülmények helyett a belső hozzáállásunkra helyezi a hangsúlyt, a sikerre való szomjazással szemben pedig a tevékenység által kiváltott jó érzést helyezi előtérbe.

Tulajdonképpen mi is a flow?

A flow-ként megfogalmazott idea lényegében egy olyan áramlat-élmény, amelyet az emberek életük legboldogabb pillanataiként tartanak számon. Ha átéljük ezt az érzést, megszűnik körülöttünk a világ, elveszítjük időérzékünket, és arra összpontosítjuk minden figyelmünket, amivel éppen foglalkozunk.

Fejezetről fejezetre haladtam, amikor rájöttem, hogy tulajdonképpen a borkóstolás kiváló lehetőséget nyújt a könyv által bemutatott boldogságélmény, azaz a flow átélésére, és itt nem az alkoholtartalom kellemes stresszoldó hatására gondolok.

Mi kell a boldogsághoz?

A pszichológus szerint vannak körülmények, amelyek lehetővé teszik, hogy nagyobb valószínűséggel érezzük magunkat boldognak bizonyos cselekvések közepette.

Bort kóstolni sokféleképpen lehet: járhatunk fesztiválokra, ülhetünk végig vezetett kóstolókat vagy összehívhatjuk barátainak, hogy beszélgetős-falatozós borozást rendezzünk. Ha a megfelelő társaság és borok adottak, biztosan nem fogjuk magunkat rosszul érezni, mégis létezik a borkóstolásnak egy olyan módja is, amely másképp teszi élménygazdaggá a pillanatot.

\"\"

Ez pedig az, amikor úgy kóstolunk bort, hogy kizárjuk magunk körül az egész világot és nem figyelünk másra, csak a poharunk tartalmára. Ahhoz, hogy egy ilyen borkóstolás megvalósulhasson, tulajdonképpen nem is kell olyan sok minden, de bizonyos feltételek mégis szükségesek.

A csend vesz körül bennünket

A flow elméletének fontos eleme a cselekvés és a figyelem eggyé olvadása, ehhez pedig a legtöbb ember számára csend, a külső világ nyugalma szükséges. Ha belegondolunk, ez abszolút párhuzamban áll a borkóstolás klasszikus elemeivel, amely a hiteles kóstoláshoz nemcsak nyugodt körülményeket, de semleges környezetet is kíván.

Ez persze nem jelenti azt, hogy jól csak egy steril laboratóriumban kóstolhatunk, sőt talán az otthonunk nyújtotta meghitt környezet még több lehetőséget biztosít a koncentrációhoz, az azonban kétségtelen, ahhoz, hogy teljesen elmerüljünk egy adott borban, nyugalom és csend kell.

Az emlékeinkből táplálkozunk

A legtöbbet a flow szerint akkor növünk saját szemünkben, ha olyan feladatot végzünk, amely előzetes felkészültséget igényel, és bár bort kóstolni bárki tud, mindannyian tisztában vagyunk vele, nem mindegy, milyen tapasztalatokkal, ismeretekkel rendelkezünk. Ahogy fejlődik az ember, egyre újabb lehetőségek nyílnak meg előtte. Először azt fedezzük fel, hogy különbség van két bor között, idővel azonban megismerünk bizonyos szőlőfajtákat, később pedig már egy korty borral a szánkban azon gondolkozunk, honnan származhat, hogyan készítethették.

A flow filozófiája szerint úgy kell a jelenre koncentrálnunk, hogy közben szerves kapcsolatban állunk múltunkkal, hiszen amikor egy pohár bort megkóstolunk, abban a pillanatban újra kóstoljuk az összes korábban megízlelt bor emlékét.

Tudjuk, mit akarunk

Csíkszentmihályi Mihály a siker egyik fontos részének tartja a világos célokat és a folyamatos visszacsatolást. Végtelen és kiaknázhatatlan az a lehetőség, amely egy vakkóstolón rendelkezésünkre áll. Amikor a szerkesztőségben a Borbár rovatba szoktunk kóstolni, először megfigyeljük és aprólékosan jellemezzük a bor színét, illatát, ízét, ügyelve arra, hogy minél több érzékletes jelzőt, kreatív megfogalmazást találjunk ki a jellemzéskor.

\"\"

Mikor kialakul bennünk egy összkép, megfogalmazzuk általános benyomásainkat, pontokkal értékeljük az adott bort. Itt a játék hivatalos része véget is ér, de az egyéni lehetőségek határtalanok, mivel senki nem ismeri a borokat, és a sorok sem tematikusak, nincs támpont, borról-borra újra végiggondolhatjuk, vajon honnan származik az adott tétel, éppen fejlődése melyik szakaszában van, hasonlít-e más borra, amelyet korábban kóstoltunk.

Az áramlat élményben az a szép, hogy tulajdonképpen nem kell hozzá több tételes borsor, sem kiszolgáló személyzet, aki a borok anonimitásáról gondoskodik. Nem kell az sem, hogy szakértők legyünk, hiszen pont az a lényeg, hogy bármilyen szinten vagyunk, mindig léphetünk tovább, ahogy egyre több bor emléke sorakozik fejünkben, egyre többféle összehasonlítás és kombináció lehetséges, egyre merészebb elméletek állíthatók fel. A lehetőségek száma pedig azért végtelen, mert egyedül a földön elállított borok számával áll egyenes arányban.

Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!