Baristaélet I.

Az emberek azt gondolják, hogy manapság milyen jó és divatos dolog baristának lenni.

Ez csak részben igaz, mert baristának lenni nem csak abból áll, hogy az ember bemegy egy mindig tiszta pultba, ahol kicsit szöszmötöl a géppel, és a végén valaki kap egy finom kávét.

A barista egy olyan szakember, aki egyszerre kell hogy ötvözze magában

• egy csapos (aki meghallgat és ismer, esetleg tanácsot ad),
• egy sommelier (egy szakember, aki tudja, miről beszél, és ismeri a borokat, amikkel dolgozik),
• egy bármixer (aki vadító trükköket mutat be a tejhabbal és/vagy a shakerrel),
• egy felszolgáló/pincér (precízen, a tőle elvárható legnagyobb gondossággal szolgálja fel az italt), és
• egy barát

minden erényét és tudását.

Mi,  akik a kávéspult túloldalán állunk, mindenkivel maximum pár perc erejéig találkozunk, és ez meghatározhatja emberek egész napját vagy hetét is. Főleg azokét, akikkel életük egy nehéz pillanatában vagy éppen egyik legjobb napjukon találkozunk.

Ehhez a munkához, ha jól akarjuk végezni, mérhetetlen sok empátia és szeretet kell. Hiszen embereket szolgálunk ki nap mint nap.

Ezt a történetet már sok barátom és kollégám hallotta tőlem, de most itt is megosztom, hogy még többen tudjanak róla.

Azért választottam ezt a hivatást vagy ez engem, mert szeretem azt, amikor az emberek reggel bejönnek a kávézóba, még kicsit álmosan vagy kialvatlanul, esetleg az előző esti buliból esnek be közvetlenül, és tőlünk, baristáktól várják azt, hogy jobbá, szebbé tegyük a napjukat. Amikor sikerül, akkor ez nekem mindennél többet jelent, mert ezek szerint a munkám által valakinek kellemesebb napot, jó élményt szereztem.

Azért is érdemes reggel, hajnalok hajnalán készülni a nyitásra, mert tudom, mennyire fontos az első vendégnek, aki bejön hozzánk, hogy 7:30-kor nálunk tudja kezdeni a napját a szokásos cappuccinóval és croissant-nal.

A pici emberi gesztusok miatt, amikor tudom, hogy egy mosoly vagy kedves kis bók máris önbizalmat vagy egy kis erőt ad valakinek, aki éppen most megy állásinterjúra, vagy csak megbeszélésre a főnökéhez. Amikor látom a már ötödik kávéját fogyasztó törzsvendéget, hogy elgyötört és fáradt, akkor megkérdezem, hogy van, és elmeséli, hogy egész éjszaka dolgozni fognak a szomszédban, mert határidő van, és azt tartani kell.

Ilyenkor azt tanácsolom neki hogy ne presszót igyon, hanem csinálok neki egy finom filterkávét, ami majd tartja benne a lelket hajnalig. Amikor valaki bejön egy tiszta, kellemes kávézóba, vajon hányan gondolnak arra, hogy a baristák tartják rendben és tisztán a kedvenc kávézójukat azért, hogy a vendég otthonosan és kellemesen érezze magát náluk.

Még milliónyi hasonló emlékem van az elmúlt évekből. Amikor este a kávézót takarítom, akkor mindig végiggondolom, hogy vajon ki vagy kik voltak azok ez emberek, akinek ma egy mosollyal, egy kávéval, vagy csak egy-két jó szóval sikerült kicsit szebbé tennem a napját.