Itt a Mikulás – alig van édes borunk

Egy borász naplójából

Elnézést kérek, hogy régen jelentkeztem. Most sem unatkoztunk és be kell vallanom hogy elsodort a tornyosuló feladatok áradata. A napokban is elszántan vágjuk a rendet a papírmunkák között, de felüdülésképpen elhatároztam, hogy naplót írok.

Az idei szüreten jócskán túl vagyunk. Igazából minden idei bort át is fejtettünk már egyszer vagy kétszer, a napokban tervezzük hogy minden tételt újra átkóstolunk Szabolccsal és Angelikával.

Szüret alatt még reménykedtünk hogy a szépnek tűnő száraz bornak való szőlőn túl majd jön egy jó aszúsodási folyamat. Az Édesemet sikerült megint elkészíteni, de ezen felül alig van édes borunk. Hagytunk kint ugyan töppedni szőlőt, de végül úgy döntöttünk, hogy nincs mire várnunk.
Leszedtünk hát mindent.

Látok még az út mellett fürtöket a tőkén imitt-amott. Nem nagyon hinném, hogy valami isteni csoda történhetne még velük. Olyan pára van nap mint nap, mintha eső esett volna, és olyan vizesek a vesszők, fürtök, levelek.

Marcikánk szépen fejlődik

Két fogacskája jött ki alul, és felül is kibújt már a kettő szemfog. Kocogtatja őket, meg csikorgatja is néha nagy „örömünkre”. Gagyarászik sokat, de van, amikor sámánként énekelget nekünk.

Mostanában mintha ritkábban tenné, inkább ujjal mutogat. Én meg természetesen mondom mindennek a nevét, Ő meg mosolyogva néz. Lehet ,csak azt ellenőrzi, biztosan tudom-e mindennek az elnevezését? Azt már látom, hogy tökéletesen érti, hogy a víz az az ő poharában és máshol is lehet. Ha kérdezem Tőle, hogy hol a víz, akkor mutat a saját vízére a palackban, majd a mi borsodi vizünkre, aztán a szénsavmentes palack kerül sorra, és legvégén a zöld poharába kitöltött folyadékot mutatja. Már nem csak mászik, hanem megkapaszkodva fel is tud állni a ketrecben és babakarámjában.

Az alvással van néha azért gondja. Mintha attól félne, hogy míg alszik, lemarad valami érdekes dologról. Ja, és nyomogatná a számítógép billentyűit, nyúl az okostelefonokért. A TV távirányítót a napokban megkaparintotta és tátott szájjal nézte, mikor a gombok nyomogatása után változtak a képek.

Gőzerővel kellene palackoznunk is

Aminek úgymond örülünk egyrészt, mert azt jelenti, hogy pörögnek a boraink. Kifogytunk a 2014-es Sauvignon Blancból, a 2013-as Istenhegyből, a Janóból, és kifut nemsokára a 2012-es Birtokbor is. Szabolccsal még a héten kóstolni fogjuk a tartályos és hordós borainkat és megpróbálunk dűlőre jutni, hogy milyenek legyenek a végső összeállítások a boroknál.

Tudom, most sokan azt mondják, hogy ne panaszkodjak, mert kóstolni az nem munka, hanem élvezet. Nem panaszkodom tehát. Legyen akkor dicsekvés.

Katám kezd belefáradni, hogy mit főzzön napról-napra

Igaza is van, mert nem mindig segítünk neki ötletekkel. Én ugye húst hússal ennék, de a család többi része örömmel venné a zöldségeket is.

Most, hogy erről írok támadt azért pár ötletem. Viszont ezeket valószínű nekem kell majd megfőznöm. Szívesen ennék már halászlét belsőségekkel, vagy jólesne egy szelet fogas is, vajon sütve zöld fűszerekkel, mellé vegyes zöldsalátával. A család régen emlegeti, hogy Jókai bablevest szeretne, azt is szívesen elkészítem. De kaptunk megint bárányt is Erzsikééktől a Keleméri bárányfarmról. Somolygok itt magamban, mert ehhez akkor ihatunk valami vörösbort is.

Itt a Mikulás! Ünnepeljék együtt a gyermekeikkel. Mi is ezt tesszük.
És mivel nyakunkon a karácsony, most rövid időn belül újra jelentkezünk!

A képek forrása a pincészet Facebook-oldala.