Jásdi: Ha nem történik semmi, a balatoni szőlő eltűnik

Heten egy asztalnál

Heten vagyunk balatoni borászok, boros gazdák az asztal körül. Heten hozzávetőleg kétszáz hektár szőlőt művelünk. Talán száz hektár termését vásároljuk fel. Együtt sem termelünk többet, mint nyolcszázezer palack bort. Van, aki közülünk is értékesít szőlőt. A balatoni szőlők jövőjéről beszélgetünk.

Együtt magunkon kívül még talán hetven, piacra palackos bort is termelő szőlészetet-borászatot tudunk fölsorolni a tó körül. Mindannyian együtt, mintegy ezer hektár szőlővel, és jó esetben évi kétmillió palackos értékesítéssel rendelkezünk. Tudjuk, hogy egy kiló szőlő önköltsége errefelé 150 forint körül kezdődik. Az öt balatoni borvidék további kilenc-tízezer, állítólag még termő hektárja fekete doboz a számunkra.

Tudjuk, hogy a tavaszi fagyok, a nyári jég és növényegészségügyi problémák miatt, a saját, jól művelt ültetvényeinken is összességében úgy 15%-kal kevesebb szőlő termett, mint tavaly. Azt tapasztaljuk most a szüret idején, hogy a borvidék legnagyobb felvásárlója 10%-kal a tavalyi alatti árakat hirdetett meg. 90 forint per kiló az olaszrizlingért. Arról is nyilatkoztak a közelmúltban, hogy ők 50 forintos szőlő-önköltséggel számolnak.

Ők állítólag 17 millió palack bort termelnek. Nem tudjuk, ehhez mennyi szőlőt vásárolnak fel a környéken. Saját ültetvényeik jó részére idén nyilvánvalóan kevésbé számíthatnak. Jelentős fagykárt szenvedett szőlőik friss hajtásai barnák a peronoszpórától. Ezekre jövőre sem nagyon számíthatnak. Ennyire telik 50 forintból. Amúgy is elsősorban felvásárolt anyagból dolgoznak.

Saját felvásárlási árainkról is beszélgetünk. Azt tapasztaljuk, túlkínálat van szőlőből. E-mailek járnak körbe a piacon. Egy-egy gazda több száz mázsa olaszrizling, és más fajták számára keres vevőt.

Jönnek eladók az Alföldről is. Ez eddig nem volt jellemző. Kisebb termés és túlkínálat? Menekülnek a 90-100 forintos piacról. Ha mi vásárolunk, fizessünk 10-15 forinttal többet? Az eladók már ezzel is beérnék. De mire mennek ennyivel?

A borvidék szőlőinek kevesebb mint 10%-a újult meg az elmúlt 15-20 évben. 50-nek kellett volna, hogy ütemesen cserélődjön. Mostanra a szőlők túlnyomó része elmúlt 30-35 esztendős. Ezek az öreg ültetvények rosszul viselik az időjárás mostanában szokásos viszontagságait. A tőkeállomány évente 4-5%-kal is fogyhat.

Fogynak a 3-5000 négyzetméteres ültetvényeket művelő, mostanra régen nyugdíjas korú gazdák is. Ők nyilván nem fognak a jövőre esedékes telepítési támogatásokra pályázni. Jó, ha folytatják még egy-két évig! Gyerekeik már régen kivágatták volna velük az ültetvényeket. Építési telekké kell nyilvánítani! - ilyen kilátással. Körben a szomszéd szőlői, szemben a Csobánc. Vagy a Balaton. Nincs ugyan építési engedély, de a környéken minden nyaraló gazdasági épület és minden úszómedence tűzoltóvíz-tároló. Az önkormányzatok szívesebben fenntartják a szabályozás kétértelműségét.

Ha nem történik semmi, öt-tíz éven belül eltűnik a balatoni szőlők 80%-a. Ahogyan eltűntek az elmúlt tíz évben a 71-es út mentén a zánkai szőlők, ahogyan eltűnik Badacsonyban egy közel száz hektáros nagybirtok.

Sok mindennek kellene történnie ahhoz, hogy ne így legyen, és legalább a szőlők fele megmaradjon. Védetté kellene tenni a szőlőtermő területeket. Ösztönözni kellene a mini gazdaságok koncentrációját. Legalább öthektáros birtokokra van szükség, amelyek eltarthatnak egy családot. Gép- és értékesítési szövetkezetek alapítását kell ösztönözni. 40-50 hektárnál kisebb egységeket nem lehet gépesíteni. Az új telepítéseket egy-egy területen csak azonos térállásban, azonos művelésmóddal szabad engedélyezni.

Ahhoz, hogy a megújuló ültetvények a jelentős beruházások után jövedelmet termelhessenek, és gazdáiknak megtérülést biztosítsanak, piacra van szükség. Amikor a Balatoni Kör a BalatonBor koncepciójáról tárgyalt, arra gondoltam, ez a termék lehet, amelyik az értékesíthető, több millió palackos nagyságrendben, az önköltséget is integráló felvásárlási árakkal alapja lehet egy megújulásnak. Drágább szőlővel, akár nyereség nélkül is, rezsihordozó termékként hasznot hozhat az előállító borászatoknak.

Most kollégáim az asztal körül azonban úgy gondolják, nem szabad többet adni a szőlőért, mint amennyit feltétlenül kell. Végül is nem tudom, mi közöm mindehhez. Lassan hetven vagyok, az én boraimhoz való szőlő megterem a csopaki birtokon, és a szomszéd két-három gazdánál. A nagytermelőknek akkor sem lett kevesebb bora, amikor fele volt a termés a szokásosnak. Talán őket is csak zavarja a drága balatoni szőlő. Csak hát nehezen tudom elképzelni, milyen lesz egy-egy működő birtok az elzsombékosodó borvidéken.

Végül a balatoni ingatlanokkal spekulálók is rosszul járnak. Ha a kilátást nem a zöldellő szőlők, hanem a szomszéd ház fürdőszobája jelenti, leértékelődik errefelé minden.