Készülünk a télre

Az idei borok nagyobb része már kierjedt. Fejtegetünk ide-oda. Van, amit melegebb helyre teszünk hogy erjedjen még, van amiket meg hidegre kénezés után. Átkóstoltuk a 2014-es borainkat minap. Eddig meg vagyunk elégedve az illattal és zamattal is.

Nagyjából az is eldőlt, hogy melyek azok a tételek amiket hordókba teszünk hogy még gömbölyűbbek legyenek. Az Úrágya dűlőről származót biztos, az Istenhegyről két tételt is fahordóba gondolunk.

Az aszúszemeink még a kádban várják a borral való felöntést.

Naponta többször engedem le a kád alján összegyűlő eszenciát. Pontosítok. Tegnap kezdtem a leengedést és ma már kétszer ismételtem. Eddig szépen gyűlik, 30 liter van már az üvegballonban.

A borongós idő miatt a kazánnal is foglalatoskodom. Néha túl sokat is a család szerint. Szerintük túlfűtöm olykor-olykor a lakást. Pedig én csak jót akarok, jó meleget.

Nagy áldás azért a központi fűtés.  Gyerekkoromban, a konyhában sparhelt volt és egy kis kályha volt a hálószobában. Nem nagyon volt túlcifrázva a fűtés. Ha nagyon hidegre fordult az idő akkor a sparhelt sütőjében felforrósítottak egy téglát. Lepedőbe burkolták és ezt tették a fázós gyerek lába alá. Nem úgy emlékszem hogy reggelig tartott volna a téglából sugárzó meleg, de ha gyorsan aludt el az ember akkor kellemes volt. Az akkori pénztelenség miatt spóroltak szüleim, amin csak tudtak. Ilyen volt a tüzelő is többek között.

Rátkán nem igazán volt szokás a húsboltban kilószámra venni a húsokat. Nem volt semmi meglepő abban, ha valaki negyed kilogramm marhahúst kért. A hétköznapokban, ha húsos nap volt a héten, akkor évközben az udvaron szaladgáló kapirgáló lábasjószág valamelyike bánta. Tyúkok vagy csirkék, esetleg kacsa. Télen ugye jöttek a disznóvágások. A levágott disznó legtöbb húsa pácolásra és füstölésre került. Tavaszig ki kellett tartania. A zsír is nagy becsben állt, hiszen majd minden ételhez kellett több-kevesebb belőle. Volt, amikor az oldalast kisütötték és zsíros bödönbe került a zsír közé.

Csapongok az emlékeim között. Az jutott eszembe hogy amikor nagyon köhögtem akkor disznózsírral kenték be a mellkasomat mondván az jót tesz.

A disznóöléskor illett a közeli rokonoknak vagy barátoknak disznótoros kóstolót küldeni. Történt egyszer, hogy új pap került a faluba és nagyon megörült, hogy sorra kapta a kóstolót a falubeliektől. Jó szokás, jó szokás mondogatta. Aztán mikor ő vágott, a szakácsnője emlékeztette, hogy illik a kapott kóstolót visszaadni. Szomorúan nézte, hogy szinte elkopik a vágott disznó, mert annyi helyre kellett visszaküldenie. Nem jó szokás - suttogta.

Karácsonyra sokan libát tömtek. Kukoricával. Az egy (néha kettő) liba szépen kigömbölyödött az ünnepek előttre. Saját zsírjában sült hagymás máj került az ünnep első napján reggel az asztalra. Hmmm.

A pulyka emlékeim szerint elég ritka volt a faluban. Jut eszembe évtizedekkel ezelőtt karácsony előtt olvastam egy finomnak tűnő pulyka receptet valahol. Ezen felbuzdulva vettem egy bébi pulykát. Szelíd gesztenyét hozzá tölteléknek.

A gesztenyét tejben megfőztem és nekiálltam megpucolni. Kata segített a végén mert apró volt a gesztenye, a héja meg alig akart lejönni. Szenvedtünk vele rendesen. A recept szerint elkészítettük a pulykát a sütőben. Hogy is mondjam. A várt csoda nem jött. Zaftos húsra számítottunk, ez meg szegény eléggé szárazka volt. Láttuk, hogy a mennyiség is meghaladja a mi étvágyunkat. Ajándékoztunk hát belőle fűnek, fának. Azóta nincs is nálunk pulyka, főleg nem egyben sütve. Tanultunk a hibánkból.

Tihanyról láttam egy gasztronómiai filmet. Egy lábatlannak nevezett süteményről volt benne szó. Reggel fogyasztották habos kávéval. Gyermekkorom reggelein sokszor volt hasonló kávé. Na de nem kávébabból főzve, hanem cikóriából. Olajban vagy zsírban kisütött bundás kenyérrel. Ha nem cikória kávé volt akkor meg tea. Itt is működött a spórolás. Fekete tea az ritkábban hanem inkább Planta tea, mert az volt olcsóbb. Nyáron kamillát, hársfavirágot gyűjtöttek a mezőről és fákról. Télen nagyon jól jött a különböző nyavalyákra a belőlük főzött tea. Inni vagy inhalálni. De bőven fogyasztották a házilag készített savanyú káposztát is. Mi is készítettünk ez éven. Angelika imádja a káposztalevest belőle. Nem rossz, viszont a sütőben megsütött héjában sült krumplival sem. A káposztára olaj és pirospaprika kerül. Ja, meg lilahagyma olajjal keverve. Szeretjük viszont savanyúság helyett is a főétel mellé, csak úgy magában. Persze, nem bálba menés előtti étel az előbbi. De hogy jótékony hatása van a szervezetre az biztos!

Sikerült lepalackoznunk a múlt héten a 2012 Birtokbor Furmintunkat, ezt csavarzárral és a 2012 Padihegy Furmint is bekerült a szép új tokaji palackba.

A 2014 borok közül az Édesem már átesett a derítésen, nem sokára szűrjük palackozás elé. A 2014 Sauvignon Blanc-unk készre kezelve várja, hogy rövidesen palackozzuk.
A 2014 száraz Sárgamuskotályunkkal még küszködünk, mert nem olyan formáját mutatja, mint szeretnénk.

Majd meglátjuk, palackozunk-e még Karácsony előtt? Addig is elérhető boraink rendelhetőek a webshopunkból, és persze ásványékszerek is. Karácsonyi ajándéknak pedig a szállítási költséget átvállaljuk (érdemes december 18-ig rendelni, hogy biztosan megérkezzen a csomag)!

Édesanyám összekötötte már a télre készülődve a két rozmaring bokrunk ágait. A rozmaring még mindig virágzik a kisháznál. Az orgonafáinkon úgy látom, tavasziasan duzzadnak a rügyek. De mit csodálkozom mindezen?

Nem hittem a szememnek mikor a pince oldalban az ibolyabokrok kék virágait láttam felém kacsingatni. Mi van itt kérem? Hol a természet szokásos rendje?

Én már nagyon várom a hideget, a hóesést, a tájat csendben beborító hó lepelt. Ha lehet kérnem akkor én ezt szeretném karácsonyra.

Az égi madárkáknak vettem egy csomó ennivalót. Ha teljesül a vágyam és havas lesz a táj, akkor viszem ki nekik a Padihegyre.

A karácsonyfánk megrendelve. Tüzelőnk van bőven. Jöhet Tél Tábornok.

Árvay János
2014.12.14.