Nem stratégia írásával kell kezdeni

Vélemény

A magyar szőlő- és borágazat tekinthető egy nagyvállalatnak, aminek van sok tízezer dolgozója, beszállítója, többmilliós fogyasztói bázisa, tőkéje és assetjei. Pontosan ugyanúgy kell az ágazat stratégiáját megalkotni, ahogy egy nagyvállalat stratégiáját.

Stratégiát pedig nem úgy csinálunk, hogy leülünk, megvakarjuk a fejünket, és elkezdünk írni. De legfőképpen nem úgy, hogy felhívunk drága konzultánsokat, hogy írjanak nekünk stratégiát. A stratégia készítésének megvan a maga módszere és szakmai fogásai.

Először is nem a stratégia írásával kell kezdeni, hanem...

1. Az erőforrásaink feltérképezésével
2. A céljaink meghatározásával

Ezek után elkezdünk gondolkodni és beszélgetni. Nevezetesen arról, hogy azt adott erőforrásokra építve hogyan tudjuk majd elérni a céljainkat. Ez a stratégia. Én a szőlő és bor ágazati stratégiájában, de semmilyen kormányzati vagy szakmai vezetői kommunikációban még nem láttam soha leírva, hogy pontosan mik a céljaink, és hogy milyen erőforrásaink vannak.

A teljesség igénye nélkül, és vállalva ezen vázlat tökéletlenségét, megpróbálom összefoglalni azt, amit én látok.

1. Az erőforrásaink

1.1) Termőföld

1.2) Termő ültetvények

1.3) Szőlészeti és borászati eszköztár

1.4) Emberi erőforrások

1.5) Szakmai kompetencia

2. A céljaink

2.1) Az erőforrásaink megőrzése és fejlesztése

2.2) Az ágazat fenntartható fejlődési pályára való helyezése

2.3) Az ágazat szereplőinek a nyereséges működéshez a körülményeket biztosítani

2.4) A termékeinek a mennyiségét és az egységnyi termék átlagárát növelni

Nagyjából ez az alap, ami mögé fel kell sorakoztatni az egész szakmát, politikát, fogyasztókat – vagyis mindenkit. Ez az, amiről később már nem lehet vita. Nem kell bő lére eresztett publicisztikát egy ilyen mellé írni. Tőmondatokban, könnyen érthető módon kell megfogalmazni azt, hogy mink van, és hogy mit akarunk.

Ha ez megvan, akkor értelemszerűen az erőforrásaink felmérése a következő lépés. Teljesen blőd dolog úgy nekiállni célokról beszélni (nemhogy stratégiáról), hogy nincsen konszenzus azt illetőleg, hogy mi is a helyzet az erőforrásainkkal.

1.1) Termőföld

1.1.1) Változatos és a világ más borvidékeitől könnyen differenciálható terroirjaink vannak.

1.1.2) Elegendő mennyiségben áll a rendelkezésünkre jó adottságokkal rendelkező termőföld.

1.1.3) Ugyanakkor minőségi és mennyiségi szempontoknak nem feltétlenül megfelelő az eloszlás. Túl sok a hitvány terület és elaprózott, nyaralóként használt, Natura 2000-es prémium termőhely.

1.2) Ültetvények

1.2.1) Borzalmas állapotok országszerte. Elenyésző arányban van csak jól termő, jó fajtájú, jól kiépített ültetvény, amiről gazdaságosan lehetne termelni.

1.2.2) Kevés borvidéktől eltekintve a fajtaválaszték finoman szólva is szuboptimális.

1.3) Eszköztár

1.3.1) Az EU-s projekteknek köszönhetően a nagygazdasági eszköztár lassan már versenyképes lesz.

1.3.2) A prémium szegmenst célzó kistermelők eszköztára viszont korszerűtlen és elégtelen.

1.4) Emberi erőforrások

1.4.1) Országszerte alapvető probléma a szőlőmunkás hiánya.

1.4.2) A diplomás szakemberek képzettsége kevés kivétellel szánalmas, gyakorlati tudásuk nem versenyképes és nem korszerű.

1.4.3) Az ágazatot jelenleg kizárólag a kényszerből vagy elhivatottságból dolgozók tartják fenn.

1.4.4) Az emberi erőforrás terén az összeomláshoz közeli állapotban van az ágazat. Mind a minőség, mind a mennyiség legnagyobb akadálya ez.

1.5) Szakmai kompetencia

1.5.1) Minden borvidéken, minden szegmensben létezik az a szaktudás, ami a jó minőségű borok elkészítéséhez szükséges.
1.5.2) Ugyanakkor ez a kompetencia a valódi és élő borvidéki közösségek hiányában nem általános és nem egységes.
1.5.4) Az ágazat hagyományai és az a tudás, ami a magyar bort egykor ismertté és eladhatóvá tette, nem része az általános szakmai műveltségnek.
1.5.5) A felsőoktatásból kikerülő szakemberek gyakorlati és elméleti tudása jellemzően elégtelen, és a nagyüzemi tömegtermelésre korlátozódik.

A célok meghatározása az erőforrásaink ismeretének tükrében már reálisabb lépés. Egyértelmű, hogy szó sincs a merjünk nagyok lenni maszlagról, hanem inkább válságkezelő, rövid távú célokat kell kitűzni.

2.1) Erőforrások megőrzése és fejlesztése

2.1.1) Az erőforrások kritikusabb pontjainak menedzselésére politikai akarat, költségvetési források és kompetens végrehajtó szakembercsapatra van szükség.

2.1.2) Az ültetvényszerkezet felújítására, a fajtaválaszték konszolidációjára külön stratégiára és költségvetésre van szükség.

2.1.3) A prémium szegmensben termelő borászatoknak szóló eszközfejlesztési programot kell indítani.

2.1.4) A teljes munkaidős, egész éves helyi foglalkoztatást támogató programokat kell kidolgozni.

2.1.5) A szakmai felsőoktatásban tanulóknak az ágazat minden területén és szegmensében kötelező gyakorlati tapasztalatot kell szerezniük.

2.2) Az ágazat fenntartható fejlődési pályára helyezése

2.2.1) A belföldi piac fejlesztése.

2.2.2) A http://www.boraszok12pontja.com/ pontjainak a leporolása.

2.3) Az ágazat szereplőinek a körülmények biztosítása a nyereséges működéshez

2.3.1) A szőlő- és bortermeléssel kapcsolatos adminisztrációs feladatok és költségek csökkentése.

2.3.2) Az ágazati gittegyletek megszüntetése, és a palackozott borok forgalomba hozatalának egyszerűsítése, karcsúsítása.

2.3.3) A Nébih ne mint a termelők csendőre, hanem mint a piac valódi ellenőrző szerve és mint szolgáltató szervezet üzemeljen.

2.3.4) Az összes termékleírást azonnal revideálni és egyszerűsíteni kell, és csak úgy lehessen elfogadni, hogy egy alsó tagozatos magyar- és egy matematikatanár láttamozta.

2.3.5) Az összes olyan termékkategóriát, amelyet nem használ lényegében senki, azonnal meg kell szüntetni.

2.4) A termékeinek a mennyiségét és az egységnyi termék átlagárát növelni

2.4.1) Közhelyesen minőségi és mennyiségi növekedést kell elérni minden szegmensben. Ennek a feltételei a korábbi pontok.

Nagyjából ezek azok az alapvetések, amikről társadalmi párbeszédet kell tartani. Ez az, amibe be kell vonni a politikai döntéshozókat, az ágazati szereplőket és a legszélesebb nyilvánosságot. Erről kell beszélgetni konferenciákon, kerekasztal-megbeszéléseken és a sajtóban.

Nincsen értelme logót rajzolni a magyar bornak addig, ameddig a helyzetfelmérésben és a célokban nem tudunk megegyezni. Legyen konszenzus ezekben a pontokban. Tömör és lényegre törő stílusban bővíthetőek ezek a pontok. Senkinek nincsen a bölcsek köve a zsebében, és mindenki csak a saját szempontjaiból látja az ágazat helyzetét és céljait. Elismerem, hogy én is.

Mint az talán egyértelműen látszik, szerintem elsősorban a válságkezelésnek van itt az ideje, és nem légvárak építésének. Senki ne gondolja azt, hogy egy lékektől sújtott, süllyedő hajóban bárkinek az lenne a legfontosabb dolga, hogy a hajót jó irányba állítsa, vagy hogy nagyobb sebességre bírja. Nem. Az elsődleges feladat a lékek befoltozása és a süllyedés megállítása. Ennek az első lépése az, hogy felismerjük a helyzetünk válságosságát, és felmérjük a lékek helyét, nagyságát.

Nagyon jó beszélgetéseket lehetne a magyar borok stílusáról, a borvidékeink potenciáljáról, a régióink adottságairól folytatni. De ennek még nincsen itt az ideje. A pontos diagnózis megállapításának van itt az ideje.

Szükség lenne egy olyan sokszínű kerekasztal létrehozására, amiben progresszív, kompromisszumokra képes emberek gondolkodnak közösen. Nem egyesületekre, gittegyletekre és szervezetekre van szükség, hanem gondolkodni és vitatkozni képes, értelmes emberek közösségére. Egy olyan közösségre, ami független a politikai csatározásoktól, és amelynek tagjai képesek függetlenül, a saját rövid távú érdekeiken túl is látni.

A stratégia a HNT honlapján, és ITT  is elérhető.

A stratégiát megalapozó háttéranyag szintén megtalálható a honlapon.