Régen préseltem már ilyen jó fokú mustokat

Egy borász naplójából

Hála Istennek, végeztünk a szőlő szedésével a múlt héten.
Körülbelül öt hektáron volt még kint termésünk. Eső után, mikor már valamennyire kiszikkadt a talaj és megszáradtak a fürtök is, nekikezdtünk. Na, meg is fogadtam, hogy többet nem nézem egyik meteorológiai előrejelzést sem!
Ugyanis mindegyik legalább egy hétig jó időt prognosztizált. Na, akkor uzsgyi szüretelni! Ennek ellenére az első napon hó esett. A másodikon és a harmadikon szitált az eső. Az utolsó két napon viszont már kellemes volt az idő. Azóta is minden nap hétágra süt a napocska.

Mondogattam, mikor kérdezték, hogy miért szedünk ilyen körülmények között. Sokat költöttünk rá, sokat dolgoztunk rajta, hogy jó termésünk legyen - tehát már becsületből is behozzuk a termést.

Aszúzni már nem tudtunk novemberben.

Én sem voltam tisztában vele, hogy melyik szemhez nyúljak, hát akkor miként magyarázzam el a szüretelőknek?Azért az eső előtt tudtunk szép aszúszemeket szedni. Egy tízhektós piros kádnyit. A csepegő eszenciát tegnap mértem, az 55 refraktófokos. Annyira azért nem rossz. Lesz hozzá az áztatáshoz nagyon magas cukorfokú must is, amit az utolsó napokban szüretelt szőlőből kaptunk.

Régen préseltem már ilyen jó fokú mustokat. Lebogyózni ugyan nem tudtuk, ezért egészfürtösen préseltem esténként. Jó kedvem kerekedett, mikor a mustfokoló kiugrott a hengerből. 30 magyar mustfok fölötti volt az érték, amit a fokoló már nem is mutatott. 314 gramm cukrot mértek a laborban literenként. Summa summárum ez évben várhatóan nagyon szép beltartalmú édes szamorodnik készülhetnek a pincénkben.
Az egész idei szüretünkkel meg vagyok elégedve.

Hetek óta fűtünk Marci miatt. De hát mi is jól érezzük magunkat a meleg lakásban. Azért Jacky kutyánkra is gondoltunk. Meleg szőnyeggel, ruhákkal téliesítettük a házát. Mint tavaly, most is kicibálta mindegyiket. Igaz, arra azért már rájött, hogy ha ráfekszik egyikre-másikra, akkor nem fázik. A kukáinkkal viszont nincs kibékülve. Éjjelente hol a zöldet, hol a sárgát támadja, ugatja. Ki kellett kötni mindkettőt, hogy ne tudja felborítani őket. Én ugyan olyan mélyen alszom, hogy nem zavar, de Kata éberebb, így elég sokszor panaszkodik a kutyusra.

Szabolccsal részt vettünk a Magyar Export Napja gálavacsorán a Kongresszusi Központban. A 2011-es késői szüretelésű Tokaji Furmintunk bekerült a Külügyi és Külgazdasági Minisztérium 2017. évi borválogatására. Ennek nagyon örülünk, hiszen számtalan országban és rendezvényen fogják kóstolni ezeket a borokat.

Mérni persze nem tudjuk, hogy egy-egy ilyen lehetőségnek mi az eredménye. De pont az elmúlt hónapokban volt egy jó példa arra, hogy hosszútávon megtérül, ha sikeresen szerepelnek a boraink. Több spanyol csoport járt nálunk ezen a nyáron. Céltudatosan jelentkeztek be hozzánk. Angelika megpróbált finoman lerázni egy nagyobb létszámú csapatot azzal, hogy szűkösen férnénk el, de nem sikerült. A szervező jelezte, hogy kimondottan minket akarnak a vendégek. Aztán rájöttünk, hogy a madridi magyar nagykövetség által szervezett borkóstolónak köszönhetjük az érdeklődést. Egy 6 puttonyos aszúnk kapcsán lettek kíváncsiak ránk. Nagy megtiszteltetés volt, hogy ellátogatott hozzánk Isabel Mijares, a „spanyol borpápa”, és elismerően szólt a borainkról.

Hát, ilyen kicsi a világ. Vagy ilyen nagy a borok hatása?

Tegnapelőtt csomagot kaptunk Földeákról, kedves barátunk és családja küldte üdvözletét és karácsonyi jókívánságait. Legnagyobb örömünkre megint fokhagymával gondoltak ránk.
Köszönjük a gondoskodást, Lajos!