Szekszárdi pincében vált valóra egy álmom
Fekete Borpince, ahol az egyéniségek születnek
2015-11-29 | Vinoport
Mi a legvadabb álma borszeretőként? Ha nem az, hogy legyen egy saját területe, ahol csokoládé ízű cabernet sauvignonokat csipegethet a mézszínű őszi naplementében, akkor biztosan az, hogy beszabaduljon egyik kedvenc borászatának pincéjébe, és kedvére rohangálva azt a bort nyissa fel, amelyiket csak akarja. Ha nem is saját területen, de a szekszárdi Fekete Borpincénél mi mindegyiket kipipáltuk.
Szponzorált tartalom.
A Fekete Borpince borait ismeri a budapesti romkocsmák közönsége, ismerik a borra nyitott, de nem kifejezetten borrajongó fogyasztók, ismerik és szeretik a kifinomult borrajongók is, sőt, a külföldi borversenyek zsűrije is értékeli. De Feketéék nem csak azért sokoldalúak: a szortimentjük és a programkínálatuk is széles, ez pedig a tulajdonos-borász Fekete Mihály Endre mellett a marketinges-szervező Horváth Tibornak köszönhető. Ő fogadta a Borászportál és a Vinoport csapatát is a szekszárdi BorRoad keretében.
Mihály magának építette fel mindezt, mert szereti csinálni, élete a borászat – vezetett körbe minket Tibor a birtokon.
A Fekete Borpincéé klasszikus sztori: Mihály a családi szőlőbirtokot a saját és családja örömére, hobbiból kezdte egyengetni, aztán a dolog kinőtte magát – mára 9 hektárosra. A borász célja, hogy egyenletesen jó minőségű, a szekszárdi borvidékre jellemző bársonyos és tüzes borokat készítsen, megadva nekik az időt az érésre is. Akár évekig is készít, csiszol egy-egy tételt, nincs benne kényszer, hogy minél előbb pénzre váltsa őket. Borai ezt hosszú élettartamukkal hálálják meg, és azzal, hogy igazi egyéniségekké válnak. Itt nincs két egyforma darab, minden egyes évjárat minden egyes tétele igazi karakter, és a szűkszavú borász helyett is mesél magáról.
Fekete Mihály
A Fekete szőlők többsége kékszőlő, helyüket és fajtájukat nagy gondossággal választották ki. Ami a teljes területre igaz: az ökoszisztéma és biodiverzitás megőrzése kiemelt szempont. A széles szortimentet nem véletlenül említettem: a honlapon 24 féle bor szerepel, és ez közel sem a teljes skála. Például cabernet sauvignonból és kékfrankosból is 2003-ig visszakóstolható a kínálat. Ezért is rendeznek negyedévente 21 tételből álló Borkóstoló Félmaratont.
A mi kóstoló félmaratonunk - csupa különlegesség
Ottlétünk alatt mi is komoly merítést kaptunk a borokból – és nem volt okunk panaszra. Tényleg mindegyik bor egy játék, súlyos, mégis könnyednek ható darabok. A 2014-es Fehér Kadarka eleve különleges: az alapanyag természetesen a kadarka kékszőlő, ami ez esetben nincs héján áztatva. Az eredmény egy üde, zöldalmás ízvilágú bor, kevés kis maradékcukorral, kerek összhatással.
A 2012-es Siller Cuvée becenevét, a Bivalyt valószínűleg a 15,5%-os alkoholtartalmáról kapta. A meleg évjárat szürete után 2 hónapot töltött hordóban, ízében ezért a meggy és karamell mellett a fahéj és az ánizs is komoly szerepet kap. Jó ivású, kicsit meglepő ugyan, de tényleg könnyűnek és gyümölcsösnek hat, az alkoholja nem lóg ki - trükkösen itatja magát, amíg fejbe nem kólint. Nem csoda, hogy a borfesztiválok közönsége imádja.
A 2006-os Kékfrankost kis csapatunk vakon kóstolta, és mindenki 2010 utáninak tippelte. Mert feszes, friss, és annak ellenére, hogy meleg volt az évjárat, jó savaival ma is tökéletesen tartja magát. Lassan, szépen nyílik, alacsony illat- és ízintenzitása meggyes, marcipános jegyekben teljesedik ki.
Zweigelt Válogatás 2011: harmadtöltésű tölgyben érett egy évig, ennek megfelelően a meggy mellett füst és hordófűszerek a fő jellemzői. Nem mondható koncentrálnak, de jó hangulatú, egyensúlyos, élvezetes bornak annál inkább. Meggy, meggymag, fahéj és keserű csoki, remek ár-érték arányban.
Megtörtént, ami még soha
Hogy miért nem engedi egyik pince sem, hogy fogyasztói kedvükre sétálgassanak az érlelődő palackok között, és azt a bort válasszák maguknak, amelyiket csak akarják? Nem csak az anyagi kockázat miatt, hanem mert akarva-akaratlanul olyanhoz is nyúlhat így a vendég, amit a borász talán nem szívesen mutat meg. Fekete Mihálynak nincs mitől tartania, Tibiben pedig lobog a carpe diem: "nem érdemes az utolsó palackokat is tartogatni, hiszen folyamatosan készülnek jó borok" – ez az elmélete, ezért szabadon engedett minket. A pince legsötétebb bugyrában a földön magára hagyott néhány jelöletlen palack között jó érzékkel nyúltam a tutiba: a 2003-as Cabernet Sauvignont fogtam meg.
Ahol kedvünkre kalandozhattunk (Forrás: facebook.com/feketeborpince)
A bor remek állapotban van, friss, élő. Intenzíven áradnak belőle a cseresznye és a hordófűszerek illatjegyei, a korty jól strukturált, remek a textúrája. 15-ös alkoholjához jelentős savérzet is párosul, a tanninok talán nem tökéletesek, de a korty hosszú, és a cseresznyés, meggyes jegyek végigkísérik. "Egyre többen kedvelik a szekszárdi borokat, és a borkedvelők szívesen jönnek el felfedezni a nagy, neves pincék mellett a kis pincéket
– mondta Tibi. A Fekete Borpince a területnagyság és az éves palackszám tekintetében ugyan kicsinek számít, de ismertség tekintetében már a nagyok közé tartozik. A pince számára az országos ismertséget a tavaly az Év Vörösborának választott 2011-es Cabernet Sauvignon hozta meg, és az sem utolsó szempont, hogy idén elnyerték a Magyarország Legszebb Kisbirtoka címet.
A 2003-as bor mellett a hangulat már elég átszellemült volt ahhoz, hogy Tibor meggyújtson néhány gyertyát, és elővegye a Kakasbonbon Csokoládéműhely kifejezetten Fekete borokhoz elkészített bonbonjait. Nem álmodtam: a Fekete Borpincében egy álmomat valóra váltották.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Természetes édes borok a spanyol-francia határ mentén
100 év küzdelme a szőlő-bor ágazatért
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!