Szepsy István: Tokajban nincs mitől félnünk
2016-12-24 | Bánlaki D. Stella
Vajon a világon hány ember mondhatja el magáról, hogy családjának történelme egyidős a borvidékkel, amelyen éltek, és él? És vajon közülük hánynak forrt még össze olyan szorosan a családtörténete a szőlővel, mint Szepsy Istvánnak? És van-e még köztük, aki képes adott borvidék újra és újra megújuló, mindig irányt mutató vezéralakja lenni?
A cikk eredetileg A 100 legjobb magyar bor magazin 2016-os számába készült, de teljes verziójában csak itt olvasható. A nyomtatott magazin itt rendelhető meg.
A Szepsy család mádi házában ülök, a különböző borokért elnyert porcelánvázákat nézem az üvegszekrényben, és ezeken gondolkodom. Aztán Szepsy István, hátrahagyva a lengyel kirándulócsoportot, a kedvemért elhalasztva a találkozást a szőlészeti kutatókkal, mellém ül. "Már gyerekként sem voltam hajlandó azt mondani, hogy jó, arra, ami nem jó" – s talán emiatt Szepsy István már akkor elkezdett a csúcsokkal foglalkozni, amikor még senki.
A rendszerváltás után újító szellemisége lendületet kapott. 1995-ben csak úgy repkedtek a nemzetközi csillagok az aszúinak, 1999-ben az Európa a Cuvée-jéről beszélt, a 2000-es évek elején tokaji borok újrapozícionálása, a dűlőszelektált száraz borok középpontba állítása mozgatta meg a szakmát. Tavaly fiával közösen elkészítette az ország legdrágább száraz borát, és határozottan kiállt a több ezer eurós aszú, mint cél mellett. A Szepsy családfán évszázadokra visszamenőleg szőlősgazdák nézhettek le ilyenkor büszkén leszármazottjukra, miközben a kortársak közül sokan támadták.
Sokan sokszor nekem ugrottak, vagy azt mondták, hogy nekem könnyű - de hogy miért, azt már nem tudták megfogalmazni." Szepsy Istvánra sokan voltak irigyek is, de véleménye szerint nem eredményeire vágytak, hanem a gondolkodási szabadságra, amely őt jellemzi. "Soha nem akartam rossz beidegződéseket követni, amelyek nem vezetnek sehova."
Ez az oka annak is, hogy egyre inkább a szőlőbe vágyik, távolodik a közélettől, közszereplésektől. Úgy fogalmaz, nincs türelme várni újabb 18 évet Hegyalja aranykorának ígéretére, inkább a szőlőben, a családi cégben, a Mádi Körben hasznosítja energiáit. "A Szepsy márka nemzetközi megítélése sokat javult, de a vállalkozás gazdaságilag máig nem sikersztori." A borversenyek számára nem fontosak, a nemzetközi sajtóra pedig, ahogy mondja, nem tudó hatással lenni. "Minden sajtó és média szponzorált, erre nekünk nincs pénzünk – ha az újságírót érdekli és keres minket, az más."
Célja nem további külföldi díjak bezsebelése – mint amilyen a Word Wine Symposiomon 2013-ban neki ítélt Bor Urai elismerés –, hanem olyan márkák közé kerülni, mint amelyek az átadón őt méltatták. "Azok a nagy márkák, amelyeknek már nincs szükségük ilyen díjakra – egyszer mi is ilyenek leszünk." Hogy mikor, az gazdasági kérdés.
Szepsy István szerint akkor lehet Tokaj-Hegyalja működését gazdaságossá tenni, ha elkészülnek olyan termékek, amelyeket csak a legtehetősebbek engedhetnek meg maguknak. Mást megcélozni a Szepsynek nem is lehet, mondja. "Mi sem vagyunk tehetősek, de ez még nem jeleni azt, hogy a legnívósabb terméket ne tűzhetnénk ki célul – amikor ilyenek az adottságaink, az a bűn, ha nem ezt tesszük." Az ezer vagy több ezer eurós aszú ötletével azt üzeni, hogy a vidék természeti adottságaira épülő termékeknek nincs mitől félniük. Belátja, nem szánhat minden bort a belföldi középosztálynak. "Szakmai szempontból hamarosan bármelyik borvidéket túlszárnyalhatjuk a világon – engem ez mozgat."
Több, mint borászat
"Sokat gondolkoztam azon, hogy a Szepsy miért emelkedhetett fel a 90-es években – rájöttem: azért, mert volt egy eredetvédelmi rendszerünk." Ez volt a Szepsy-szisztéma, amellyel új alapokra helyezték a szőlőtermesztést. A Szepsy márka szerinte abban is különbözik a többitől, hogy a család sohasem gondolta azt, hogy a dolog egyszerűen borok készítéséről szól.
Fotó: Móricz-Sabján Simon / A 100 legjobb magyar bor magazin
A gazdálkodás mellett újabb és újabb célokat tűztek ki maguk elé: a család 14 éve dolgozik az egyes dűlők és a száraz bortípusok számára legmegfelelőbb szőlőklónok kinevelésén; vizsgálják a mintegy száz hektáron elterülő saját területeiket; kísérleteztek pezsgőkészítéssel – hogy csak néhányat említsünk azok közül a munkák közül, amelyek eredménye ötven év távlatában kristályosodhat ki.
Területeiket maguknak válogatták az ötszáz éves dűlőklasszifikációk alapján, de máig vannak olyan területeik, amelyek még nincsenek betelepítve. A Bohomályon, az Urbánon, a Szent Tamás dűlőben a szőlőklón tömegszelekció 14 éve kezdődött, négy éve már az egyes egyedeket figyelik meg. Két évjáratban el lett ültetve az utódnemzedék. "A lényeg az, hogy adottságaink teljes feltárását és használatát meg kell valósítani még az én életemben – ez egy soha véget nem érő munka, de az a minimum, hogy elkezdem." Egyelőre a száraz furmintok legjobb alapanyagát keresik, az aszú vagy a pezsgő számára legalkalmasabb furmint megtalálása talán még száz évet is várat magára. Mindenesetre Szepsy István célja, hogy amennyire csak lehet, felgyorsuljon a termelési folyamat.
A szakmaiságot a végsőkig kell fejleszteni
Véleménye szerint ma számtalan olyan bor van a piacon, amelynek nincs mondanivalója, és ezek lassítják a fejlődést. Ahhoz, hogy a borok évről évre újat tudjanak mondani, szerinte a borásznak folyamatosan fejlődnie kell. Szerinte a szakmaiság és a színvonalas kommunikáció a megoldás. Lát rá esélyt, hogy Mád, Hegyalja, és hogy Magyarország megújuljon.
Minden nap úgy ébredek fel, hogy aznap többet akarok tenni, mint amennyit előző nap tettem." A stagnálás Szepsy István számára egyenlő a pusztulással, a változástól való félelemmel rég leszámolt.
"Ezen a borvidéken is jelentős a pesszimizmus, pedig a termelőknek csak hinniük kellene a termőhelyeikben és a képességeikben." Olyan helyzeteket kell teremteni, olyan példákat kell adni, amelyek hatására az emberek elhiszik, hogy az életnek és a munkának csak minőségi szinten van értelme.
Szepsy arra buzdít, hogy ha máshogy nem megy, éljünk mások kreativitásából, de mindenekelőtt, hogy változtassunk. "Arra, hogy hogyan kell jól működő családi borgazdaságot csinálni, eddig itt nem volt példa. Ezért kell megcsinálni, majd elhihetni az emberekkel, hogy nemcsak követői lehetnek, hanem a részei is egy ilyennek." Ezért dolgozott a Mádi Kör elnökeként Szepsy István is a közös hegyközségi eredetvédelmi rendszeren, amelybe saját szisztémáját is adaptálta.
Tehát a Szepsy márkakoncepció ötvözni a termőhelyet a legjobb fajta legjobb típusával – elkezdem a mondatot, de ő fejezi be: "aztán ötvözni a korral, majd engedni, hogy a borokat megtalálják azok, akik ráéreznek a mondanivalójukra." Úgy látja, a minőségi borokat egyre többen értik Magyarországon is, de megemlíti, hogy nemsokára Steven Spurrier is Hegyaljára látogat. "A legfőbb véleményformálónak azonban a termelőnek kell lennie – aki nem meri csúcsra értékelni a saját termékét, az soha nem ér oda."
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Lérins szigetek: a szerzetesek bora Cannes partjai mellett
A Top 100 legjobb bor közé már csak aranyérmesek kerültek
Küldetésük a magyar bor (X)
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!