A bordeaux-i chateau-k titkai I.
Premier cru borászatok a bal parton
2017-07-13 | Bognár Attila
Az idén júniusban a bordeaux-i Vinexpon tett kirándulásunk alkalmával igyekeztünk kihasználni a lehetőséget, hogy ha már a borvidéken járunk, akkor meglátogassunk néhány borászatot is.
Ez így elsőre itthonról nézve nem tűnt egyszerű feladatnak, mivel ha már arra vetődtünk, akkor a top chateau-kat akartuk mindenképp a túránk fókuszába állítani. Ezekhez azonban bejutni nem egyszerű dolog: csak előzetes bejelentkezéssel fogadják az embert, és főképpen szakmai csoportokat, névlista leadásával. A megbeszélt időpontra illik pontosan megjelenni, különben bukhatjuk az egészet, mert késés esetén már a következő vendégekkel foglalkoznak. Megfelelő szervezéssel jó pár hónappal a tervezett érkezésünk előtt sikerült a kinézett pincészeteknél időpontot foglalnunk.
A látogatások rendje mindenhol hasonló kaptafára megy: rövid történeti bemutató a chateau-ról, akár szóban, akár kisfilmen, majd külső megtekintés, benne a szőlőkkel, épületekkel. Ezután következik a birtok belső részeiből a látogatók számára is bejárható részek vizitje, beleértve a pincét, a friss 2017-es évjáratnak szánt hordókat, tartályokat, préseket, a korábbi évjáratok (2015 és 2016) hordóban érő tételeit, majd a palackos érlelőt. Végül pedig az egészet kóstoló zárja.
A Bordeaux-i borvidék meglehetősen nagy, szerteágazó, színes és izgalmas.
Nagyjából 120 ezer hektár nagyságú, ami – ha szemléltetni akarnánk – akkora, mint Magyarország összes borvidékének együttes területe kétszer. Szőlőfajták közül a cabernet sauvignon, a merlot és a cabernet franc dominál, de a vörös cuvée-kben előfordul petit verdot, malbec és néha még carmenere is. Fehérben a sauvignon blanc és a semillon emelendő ki, melyek a híres édes fehér, a Sauternes fő fajtái is, de sok helyen készül belőlük száraz bor.
Szokás megkülönböztetni az ún. bal és jobb partot; előbbi a Garonne és Gironde folyó bal (déli, dél-nyugati) partját jelenti. Itt a vörös házasításoknál a cabernet sauvignon dominál. A Dordogne folyó jobb (északi, észak-keleti) partja adja a jobb partot, ahol a vörös cuvée-k legnagyobb arányú része merlot.
A klasszifikációs és eredetvédelmi rendszer Bordeaux-ban chateau alapú, azaz nem dűlőket, hanem pincészeteket minősítenek. Az 1855-ben felállított besorolás, amely öt osztályba rendezte a chateau-kat, mind a mai napig él és mindössze kétszer változtattak rajta - a jelentősebb az 1973-as volt, amikor is a Chateau Mouton Rothschild is bekerült a legkiemeltebb (premier cru) öt pincészet közé. Összesen 61 bal parti pincészet rendelkezik klasszifikációval.
A Premier Cru kategóriába mindösszesen öt chateau tartozik, amelyek a borvidék csúcsborászatait jelentik.
Emellett van jelen a Cru Bourgeois kategória, amely termelők borai sokszor semmivel sem rosszabbak, mint az előző öt kategóriába sorolt tételek, de ár/érték arányban mindenképp kedvezőbbek.
Túránkat a bal parton kezdtük, a top öt balparti chateau közül kettővel, a Chateau Margaux-val és a Chateau Haut-Brionnal.
Chateau Margaux
Az 1855-ös klasszifikációs besorolás óta a top 5 chateau egyike, Bordeaux-tól a Gironde partján az óceán felé indulva Margaux településen. A birtokot a görög André Mentzelopoulos 1977-ben vásárolta meg, és azóta is a család birtokában van. Úttörő szerepe volt a megújításában, mert Bordeaux akkor mennyiségi és minőségi krízisen ment át, és nem nagyon tolongtak a befektetők a borvidéken. Megújította mind a szőlőt, mind a pincét, újratelepítette a tőkék egy részét, pincefejlesztést hajtott végre, bevezette az újhordós érlelést, megújította a pince fehérborát (Pavillon Blanc de Chateau Margaux) és a pince második számú vörösborát (a Pavillon Rouge-t). Korai, 1980-as halála után a lánya, Corinne Mentzelopoulos vette át a birtok irányítását.
Elsőként a kiegészítő épületeket és a szőlők egy részét vettük szemügyre. Köztük az idős tőkéket és friss telepítéseket is.
Meglehetősen nagy tőkesűrűséggel dolgoznak (tízezer tőke hektáronként).
Az ültetvények nagy része cabernet sauvignon, ez a kiemelt fajta, és a boraikban nagyon erősen ez dominál. A 2016-osban például már 94% az aránya, mellette merlot 2%, a cabernet franc 3%, míg 1% petit verdot. Korábban a merlot nagyobb arányt képviselt, de a legutóbbi évjáratokban annyira szépen beérett a cabernet, hogy emelték az arányát.
A kiegészítő épületek sokasága után a birtok saját kádárüzemébe mentünk, ahol egy kádár dolgozik, és átlagosan napi három hordót készít el. Idegenvezetőnk elmondása szerint ő a borászat egyik kulcsembere. Évente mintegy ezer újhordó készül. Továbbhaladva meg is tekinthettük azokat, amelyek a 2017-es évjárat befogadására várnak. A következő állomásként pedig megtekinthettük azokat a hordókat, amelyekben a 2016-os évjárat érett. Ami a különleges, hogy a két éves hordós érlelés során az első évben háromhavonta, a második évben pedig négyhavonta minden egyes hordót gyertyafényes megvilágítás mellett átszűrnek, a hordó alján lévő üledéket eltávolítják. A pincemunkások gyakorlatilag mire végeznek, kezdhetik is elölről.
Két év után legkésőbb október végén, november elején palackozzák a borokat; ezt a műveletet egy derítési folyamat előzi meg. Ehhez tojásfehérjét használnak, mégpedig hordónként nagyjából öt-hatot, amely lágyítja a tanninokat, kerekebbé, simábbá teszi őket. Három vörösbor készül a pincénél; a házasítások során sok-sok kóstolás után először az elsőt állítják össze, melybe a szüretnek mindössze csak a 28%-a kerül, majd a másodikat és a harmadikat.
A hordós részből utunkat a palackos érlelőben folytattuk. Itt a sima palackok mellett magnum és még nagyobb méretű tételek pihentek a korábbi évjáratokból. Miután a borok már hordóban el vannak adva a szerencsés kiválasztott kereskedőknek, itt csak azok a tételek találhatóak, amelyek exkluzív eseményekre, saját célokra, és olyan csoportok, mint a miénk kóstoltatására tartottak meg.
A végén következett a kóstolás egy olyan teremben, ahol rálátásunk nyílt a palackos érlelőre. Elsőként a pince második borát, a Pavillon Rouge 2009-est, majd az első bort, a Grand Vin Du Chateau Margaux 2004-et kóstoltuk. Mindkét bor elképesztően sokrétű, komplex, hosszú, gyümölcsök tömege, florális és fűszeres jegyekkel kombinálva. Az 2004-es bor hosszúságáról csak annyit, hogy kb. egy óra múlva is éreztük az utóízét a szánkban, amikor már javában a szőlőtőkék közt baktattunk a következő helyszínre. A kóstolás után még a kötelező fotók következtek, majd mivel szoros volt az időbeosztásunk, elindultunk az újabb célpontunk felé.
Chateau Haut-Brion
Egy félórás gyalogtúra és egy közel egy órás vonatút után visszatértünk Bordeaux-ba, ahol a helyi buszokra szálltunk, mivel ez a pincénk Pessac városrészben, a város határán belül található. A Chateau Haut-Brion a legrégebbi kiemelt borászat a borvidéken. Története nagyjából 500 éve indult, amikor 1533-ban az akkori tulajdonos, Jean de Pontac megszerezte a területet, majd 1549-ben elkezdte a jelenlegi chateau építését. 1855-ben ez a birtok is a között a négy közt volt, amely megkapta a Premier Grand Cru Classé minősítést. Tehát második állomásunk is a Top 5 bal parti pince egyike.
A birtokot 1935-ben a New York-i pénzügyi befektető Clarence Dillon vásárolta meg, ekkor nagyszabású felújítási program indult. A fejlesztéseket fia, Douglas, majd unokája, Joan Dillon folytatta, aki férjhez ment Charles of Luxembourg herceghez. Jelenleg a birtok a Dillon család birtokában van, ahol a vezetésben a folytonosságot Robert of Luxembourg biztosítja. A terület rengeteg változáson és fejlesztésen ment át az évek során, mind a szőlőket, mind a pincét tekintve. Az első számú boruknak számító vörös házasítás 45% cabernet sauvignon, 40%-ban merlot és 15%-ban cabernet franc, melyet nagyjából az ültetvények összetétele is lekövet.
Fő fajta itt is a cabernet sauvignon, amely szerintük sokkal megbízhatóbb, mint a merlot - utóbbi ugyanis érzékenyebb a tavaszi fagyokra, jobban ingadozik a termése, korábban érik, és magasabb alkoholt is produkál. A pincénél 1977-től hihetetlen klónszelekciós munkák kezdődtek, jelenleg 370 különböző klón 36 különböző terméskorlátozású változatát figyelik évről évre, hogy a legjobbat találják meg.
Túránkat itt is a szőlőtőkék megtekintésével kezdtük, és azt vettük észre, hogy mind a cabernet, mind a merlot kissé előrébb tartott az érésben, mint itthon. A talaj agyagos-homokos, rengeteg kisebb-nagyobb hordalékos kaviccsal. A tőkék után az épületbe, a chateau-ba léptünk, ahol a történelem szinte tapintható volt, mindenhol régi festmények a falakon, szobrok, szőlészeti-borászati eszközök, antik bútorok. Utána egy éles váltás következett, mert a mai modern technológiát felvonultató, tartályokkal teli erjesztő térbe érkeztünk. A pince amúgy a vörösborok mellett száraz fehéret is készít, fele-fele arányban semillon és sauvignon blanc fajtákból.
Következő állomásunk itt is a hordós érlelő pince volt, ahol a munkások itt is szintén a borokat szűrték át gyertyafény mellett, csakúgy, mint előző pincénknél. Szintén háromhavonta végzik el ezt a műveletet az összes hordóval, hogy az alján lévő üledéktől megszabadítsák a bort. Szerencsére itt egészen közel tudtunk menni és megszemlélni ezt a műveletet, amelynek során hihetetlen tömény és intenzív gyümölcsös illat áradt a borból - azonnal kedvünk lett volna belekortyolni. A vörösborokat egyébként új francia hordóban érlelik húsz hónapig.
Túránk során a következő lépésként az egyik legérdekesebb fázishoz érkeztünk, a palackozáshoz. Vezetőnk elmondta, hogy a saját palackozójukat éppen most számolták fel, a helyén más funkciójú területet lett kialakítva. A palackozást pedig épp egy mobil palackozó kamion végezte, amelynél olyan titkok folytak, hogy kb. 20 méternél közelebb nem is mehettünk hozzá. Még fel sem ocsúdtunk, és a le sem fotóztuk, már következett is kóstoló.
A 2011-es Chateau Haut-Brion került a poharunkba, mégpedig a birtokra jellemző egyedi palackból, amelyet 1960-ban vezettek be.
A 2011-es év Bordeaux-ban extrém száraznak minősült, mindössze 213 mm volt az éves csapadékmennyiség, és főleg a tavasz sikerült nagyon csapadékmentesre. A bor kifejezetten intenzív feketebogyós gyümölcs illattal nyit, főleg a cabernet-re jellemző feketeribizlivel, amelyet kakaóbab, étcsoki és hordófűszerek kísérnek. Kóstolva tökéletes egyensúly, komplexitás, minden a helyén, a gyümölcsök mellett édesgyökér, kakaó, bársonyos tanninok, a korty szinte simogat.
Végtelen hosszú utóíz, de idegenvezetőnk szerint optimális fogyasztási ideje úgy 2020 és 2035 közt lesz. Sokáig lehetne élvezni, de nem volt rá módunk, mert a kapott, igen impozáns katalógusokat magunkhoz véve utunkat folytatni kellett hazafelé. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy pince másik birtokát, az út szemközti oldalán lévő Chateau La Mission Haut-Briont már nem tudjuk megtekinteni.
A beszámoló következő részében Bordeaux jobb partján kalandozunk!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!