A környezetvédelem és a bor
Mentsük meg a Földet!
2008-08-06 | Tóth Adrienn
A környezet- és egészségvédelem kérdései számtalan módon kapcsolódnak a szőlészethez és a borkészítéshez. A következő cikkben látunk majd néhány példát arra, hogy mégis milyen módon történt ezt meg az elmúlt fél évben. Így szóba kerül majd a génmanipuláció, a bio- és biodinamikus-technológiák, a növényvédőszerek. Egy következő cikk keretében kitérünk arra is, hogyan áll most a borvilág az általános felmelegedés kérdésével.
Rovarirtó a borokban
Kezdjük azzal a hírrel, amely tavasszal elég sok fórumon helyet kapott, és amely miatt szükséges beszélnünk a környezetvédelem kérdéséről a szőlészet és borászat kapcsán.
Egy, a Pesticide Action Network Europe, azaz Európai Rovarirtó Akció Hálózat elnevezésű csoport negyven, az EU-ban kapható bort vizsgált meg. A végeredmény szerint a negyven borból harmincötben találtak rovarirtó szer maradványokat. Azt azonban a legtöbb médium elmulasztotta közölni az olvasókkal, hogy a vegyi anyagok egyik esetben sem lépték át a törvényes határt. Így amennyiben úgy gondoljuk, hogy ezek az egészségre káros mennyiségben voltak jelen a borban, talán a törvényi szabályozás megváltoztatásán kellene dolgozni a pánikkeltés helyett.
A bormintákról annyit érdemes tudni, hogy míg felük francia volt, addig akadt közöttük ausztrál, chilei, dél-afrikai, német, olasz, osztrák és portugál palack is. Az árak tekintetében is jelentős különbség mutatkozott, így volt a sorban 200 euró feletti francia bor is.
A negyven között hat biobor is helyet kapott, közülük egyben találtak szer maradványokat, amely azonban valószínűleg egy szomszédban zajló permetezés következményének tulajdonítható. A többi öt mentes volt a rovariróktól.
Dél-Afrikában génmanipulált élesztőkkel kísérleteznek
A génmanipuláció pártolóinak egyik legjelentősebb érve, hogy a technika segítségével viszonylag rövid időn belül olyan egyedek fejleszthetőek ki, amelyek jól ellenállnak a különböző betegségeknek, így jelentősen csökkenthet vagy akár el is kerülhető a vegyszeres permetezés.
Elég erős érv ez akkor, ha elolvastuk az előző hírt, és figyelembe vesszük, hogy a mezőgazdasági termények közül a szőlő egyike a leginkább vegyszerkezelt növényeknek. Egy statisztika szerint, míg az EU-ban mezőgazdasági céllal használt földek 3%-át fedi szőlő, addig ez a termés igényli a felhasznált rovarirtók 20%-át.
A dél-afrikai szakértők szerint feléjük egyelőre az jelenti a legnagyobb problémát, hogy az ország lakossága szinte semmilyen valós, a tudományon alapuló ismerettel sem rendelkezik a különböző biotechnológiákkal, különösen a génmanipulációval kapcsolatban. A legtöbben azt sem tudják talán, hogy hazájuk gyapot, kukorica és szójabab termését már génmódosították annak érdekében, hogy minél kevesebb növényvédőszert kelljen használni.
Így abban, hogy a szőlészetben és a borászatban nem jelent még meg ez a technika, talán nagyobb része van annak, hogy a világ más részei – a különösen fontos export piacok – sincsenek még felkészülve erre. Az azonban elég valószínű, hogy ez a fogyasztói hozzáállás változni fog, és mivel lemaradni semmiképpen sem szeretnének, már most előrehaladott kísérleteket végeznek, amelyek egyrészt szőlőnövényeken folynak, hogy minél jobban ellenálljanak a gombás eredetű betegségeknek, valamint a szárazságnak, másrészt minél előnyösebb tulajdonságokkal bíró élesztőtörzsek előállításával foglalatoskodnak. Egyelőre törvény tiltja, hogy kereskedelmi forgalomba kerülő tételeken is dolgozzanak a tudósok.
Elzász vidéke egyre zöldebb
Azzal, hogy a teljes szőlőtermelésre használt terület 6%-a már átállt a biogazdálkodásra, Elzász számít a legzöldebb borvidéknek Franciaországban. Mielőtt a hír kifejtésébe kezdenénk, fontos elmondani, hogy ehhez a helyi emberek elszántságán túl a vidék adottságira is szükség volt. Hiszen ezt az észak-francia borvidéket olyan kevés csapadékkal áldotta meg a természet, amelyhez hasonlót legközelebb csak Spanyolországban találunk. Hasonló egyenesen elképzelhetetlen lenne, mondjuk Bordeaux vidékén, ahol annyit esik az eső, hogy gyakori permetezésre van szükség a különböző betegségek elkerülése érdekében.
A hatszázaléknyi biogazda mellett sok olyan pincészet is működik, amely ugyan nem állt át teljesen az öko-gazdálkodásra, de a fenntartható szőlő- és borkultúra jegyében dolgoznak, és csak végső esetben permeteznek vegyszerekkel.
A korábban említettek mellett egyre többen kezdenek a biodinamikus művelésmóddal foglalkozni. A híres osztrák gondolkodó, Rudolf Steiner által nem sokkal a halála előtt, 1925-ben felállított rendszer középpontjában az a gondolat áll, hogy minden egyes birtok maga is egy élő szervezet. Ennek keretében a különböző műveletek elvégzésének idejéhez figyelembe veszik, a hold, a csillagok és a bolygók mozgását, homeopatikus készítményeket használnak vagy házilag előállított növényi főzeteket.
Már ebből a pár mondatból is látható, hogy egy összetett módszerrel állunk szemben. Még tavaly év végén egy, az Egyesült Államokban, Kaliforniában tartott kerekasztal beszélgetés során állapították meg, hogy épp ez a látszólag bonyolult háttér a legnagyobb hátrány: nehéz el-, viszont nagyon könnyű félremagyarázni.
A biodinamizmussal kapcsolatos tájékoztatás sokszor csak annyit jelent, hogy kiemelnek egyet-egyet a módszer legextrémebbnek hangzó elemei közül, és máris megvan a szalagcím, amely alapján több köze van az egésznek a vuduhoz, mint egy mezőgazdasági filozófiához.
Visszatérve Elzászba, a helyi borászok is nagyjából két csoportra oszthatók. Sokan hisznek Steiner világegyetemről alkotott felfogásában, míg mások egyszerűen nem tudják megmondani, hogy mi az oka annak, hogy a biodinamizmus működik.
Clément Klur észrevétele azonban különösen érdekes, szerinte ugyanis ez az a mód, amely a legjobban tud alkalmazkodni az utóbbi idők extrém időjárási viszonyaihoz.
A módszert ugyancsak alkalmazó kaliforniai borász, Randall Grahm úgy véli a biodinamizmus a legjobb út, ha a terroir-t akarjuk megmutatni, szerinte az ilyen módon készített borok fejezik ki leginkább származási helyüket.
Bordeaux-ban nem megy növényvédőszer nélkül
Mint azt az előző hírben leírtunk, nem mindenhol olyan egyszerű a dolga a borászoknak, mint a szerencsés klímával megáldott Elzászban. Ha az esős Bordeaux vidékének azt a kis szeletét vizsgáljuk, amely az átlagosnál nagyobb költségekkel és kockázattal állítja elő borait, érthető, hogy nem akarnak elszakadni a már jól bevált módszerektől.
Sauternes, a tokajink egyik legnagyobb vetélytársaként ismert, különösen nagy hírnevet kivívó, francia édes bort készítő vidék, tulajdonképpen Bordeaux egyik alrégiója. Az egyik itteni pincészet vezetője indított támadást az ellen a francia törvény ellen, amely bizonyos, a szőlészetben használt anyagok azok lehetséges mérgező hatása miatt betiltott.
Phillippe Baly szerint e szerek betiltása azért jelent különös veszélyt boraira nézve, mert nem kínáltak helyettük olyan alternatív lehetőségeket, amelyekkel megvédhetné szőlője épségét. A kevéssé reményteljes helyzetben, a jelenlegi törvények megtartása mellett a termelő leginkább a génmanipulációban látja a megoldást.
Nemzetközi zöld borverseny Amerikában
Félreértés ne essék, nem a portugálok híres Vinho Verdéjének, azaz zöld borának rendeztek kihelyezett versenyt az Egyesült Államokban. A Kaliforniában, Santa Rosában megrendezett verseny célja sokkal inkább az volt, hogy az egyre szélesedő környezettudatos vásárlói körnek az ilyen módon termelő pincészetek listájánál egy kicsit többet nyújtson át. Ezeknek a vásárlóknak sem elég ugyanis, ha méreganyagtól mentes a boruk, ők is szeretnék az adott csoporton belül a legjobbat fogyasztani.
A versenyen négy kategóriában indulhattak a pincészetek. Az elsőbe a bio-, a másodikba a biodinamikus borászatok tartoztak. Ahhoz, hogy ezekben a kategóriákban indulhassanak, oklevéllel kellett bizonyítaniuk, hogy valamelyik ilyen jogkörrel bíró szervezet elismerte működésüket.
A harmadik, elég népszerű csoportba az éppen átállás alatt álló pincészetek kerültek. Erre azért volt szükség, mert minden esetben legalább három-öt évet igényel a bizonyítvány megszerzése. Persze arról, hogy az adott cég beiratkozott valamelyik programba, szintén igazolást kellett szállítani.
Az utolsó kategória megalkotását az a gyakorlati tapasztalat hozta létre, hogy vannak olyan, Európában akár több száz éve működő borászatok, amelyek nem tartják fontosnak a megfelelő papírok beszerzését, mégis a különböző természetbarát módszerek alapján készítik boraikat akár. A természetes borok kategóriájába így azok a pincészetek kerültek, akik ugyan nem rendelkeznek ezt bizonyító papírokkal, mégis vegyszermentes szőlészetet és borászatot űznek.
A téma természetesen kimeríthetetlen, és több lehetőség felmerült a szerzőben is, hogy merre lenne érdemes folytatni, így várhatóan egy-egy altéma részletesebb kifejtésre kerül a jövőben.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!