A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Ahol kötelező a megjelenés

Bordeaux-ban jártunk a Vinexpon

2017-07-06 | Bognár Attila


Ahol kötelező a megjelenés

Minden második évben kerül megrendezésre Bordeaux-ban Franciaország legnagyobb, és egyben a világ egyik legkiemelkedőbb borászati szakkiállítása, a Vinexpo.


 

Fotók: vinexpobordeaux.com - Philippe Labeguerie, Joanna Margan

 

Idén végre sikerült nekünk is eljutnunk egy kisebb szakmai csapattal, hogy szemügyre vegyük a francia és a nemzetközi alkoholos italokat, bepillantást nyerjünk a kulisszák mögé, felfedezzünk újdonságokat, megfigyeljük a legfrissebb piaci trendeket, meg csak úgy általában érezzük a légkört, kapjuk el a feeling-et.

 

A Vinexpo számokban

 

Hogy mekkora is igazából a Vinexpo, arról a számok mesélnek igazán: több mint 2300 kiállító mutatta be termékeit kb. 40 országból, melyek nagyjából fele francia volt, képviselve az összes ottani borrégiót. A szervezők örömére 236 új kiállító is akadt a korábbiakhoz képest, mutatva ezzel is a rendezvény dinamikus növekedését. A házigazdák mellett az olaszok, a spanyolok, Chile, az USA kiállítóinak száma emelendő ki, illetve az, hogy Ausztria adta a hetedik legtöbb prezentálót. De olyan országoknak is láttuk saját standját, mint Grúzia vagy Libanon.

 

Sajnos magyar kiállítói résztvevőkkel alig találkoztunk. Mindössze a Disznókő volt kint a francia tulajdonos (Axa Millésimes) standján illetve Dúzsi Tamás borainak volt egy kisebb pultja. Ezekhez sikerült is eljutnunk, nem úgy, mint a harmadik magyar résztvevő, „Tokaj Exkerház” néven futó kiállító standjához. Sajnálatos módon nagyon hiányzott egy Magyarországot bemutató „ország stand”, ha már a fent említett kisebb nemzetek saját megjelenést tudtak prezentálni. Kiemelkedő bormarketing lehetőség rejlik pedig ebben a rendezvényben. Főleg ha látogatói oldalról is a számok mögé nézünk. Közel 45-50 ezer vendég érkezett a rendezvényre, mintegy 150 országból, mely látogatók 40%-a nem francia állampolgár és melyek 63%-a döntéshozói minőségében volt jelen.

 

A rendezvény szervezői kiemelték, hogy az idei év pozitívumainak a szakmai látogatók számának erős ugrása, a látogatói színvonal erőteljes emelkedése, a megkötött üzletek számának növekedése tekinthető. Rajtuk kívül még Master Sommelier-kkel, Master of Wine-okkal is sűrűn összefuthatott a látogató, az egészről pedig nagyjából ezer akkreditált újságíró tudósított, akik részére rendkívül kényelmes és mindennel ellátott külön sajtó részleg állt rendelkezésre. A franciák mellett természetesen a legtöbb látogató az USA-ból és Kínából érkezett, mellettük a skandináv országok vitték még a prímet. A kínai vendégek és vásárlók száma ugrásszerűen nő évről-évre. Szinte mindenhol kiemelt partnernek számítanak. Mi sem bizonyítja jobban előretörésüket, hogy olyan cégek, mint az Alibaba Group vezetői stratégiai megállapodást írtak alá a Vinexpo vezetőivel.

 

Ahol kötelező a megjelenés

Profi szervezés és helyszín, igényes standokkal

 

A Vinexpo-nak egyébként a Bordeaux külvárosában található Expo park (Parc des Expositions) adott otthont, amely a belvárosból egy villamosjárattal könnyen megközelíthető a látogatók számára. Maga a helyszín egy  monumentális, csaknem egy kilométer hosszú csarnok egy kellemes tó partján. Ottlétünkkor sikerült kifognunk az év legmelegebb hetét, de a kb. 38 ºC fokos hőségből bent szerencsére nem éreztünk semmit, a légkondik szinte hiba nélkül működtek. Külön kiemelést érdemel a nagyon szigorú, de szakszerű és gördülékeny beléptetés. Minden egyes látogatót megmotoztak, minden táskát egyesével ellenőriztek, mindenkit átnéztek fémdetektorral is, mégsem voltak kígyózó sorok a bejáratoknál. Viszont az egész adott a rendezvény résztvevőinek egy megnyugtató biztonságérzetet.

 

A csarnokon belül a standok általában háromfélék lehettek: vagy egy nagy kereskedő cég pavilonja volt, az általa forgalmazott összes márkával; vagy a borászatok saját standja; harmadik típusként pedig az egyes országok illetve azon belüli régiók önálló standjai. Legjobbnak személy szerint ez utóbbiakat találtam. Marketing és megjelenés szempontjából nekem Portugália, Provence, Burgundia, a Loire-völgy, Ausztria és a japán szakés kiállítók tetszettek. De persze profi volt Kalifornia, Argentína, Uruguay, Chile, Elzász is. És akkor még nem is említettem a spanyolokat, akik az idei Vinexpo kiemelt vendégországaként sokkal nagyobb figyelmet, teret és megjelenési lehetőséget is kaptak. Egy elkülönített részen például 112 féle spanyol bort tudtak az érdeklődők a saját poharukba tölteni az Enomatic rendszerek segítségével. Természetesen mindegyik mellett megjelenítve az összes tudnivaló a borról és a termelőről, QR-kóddal, standszámmal együtt.

 

 

Összességében azonban elmondható, hogy legyen szó akár országról, akár borvidékről, az alapjellemző, hogy mindenhol színes, informatív és nagy igényességgel elkészült prospektusok, térképek, leírások, szóróanyagok tömegét nyomták az ember kezébe. Az információs élményt csak erősítette a csinosabbnál csinosabb hostess lányok által osztogatott apró ajándékok (borvidék emblémás táskák, szatyrok, dugóhúzók, szalmakalapok, dropstopok) tömege. Nem volt olyan szóróanyag, ami ne lett volna annyira frappáns és tartalmas, hogy az ember kidobja, így minden nap egy táska prospektussal távoztunk, melyeket még a hazaérkezésünk után napokig nézegettünk, szortíroztunk. A standok elhelyezkedéséről, a kiállítókról, a napi programról, és úgy általában minden tudnivalóról rendkívül gazdag információs katalógust kapott minden látogató, illetve voltak külön napi kiadványok is az aznapi érdekes programokról, aktualitásokról.

 

Kóstolók, mesterkurzusok, különtermek

 

Kóstolni lehetett egyrészt az egyes országok, borrégiók közös pultjánál, illetve az ezen belül elhelyezkedő egyes borászok számára elszeparált kisebb standrészeknél, ahol a borászok személyesen is jelen voltak. Több borvidéken belül kialakítottak amolyan „free tasting zone”-okat, ahol az előre kitett, hűtőedényekben tárolt borokból a vendégek maguknak tölthettek, ami és amennyi jólesett, amire kíváncsiak voltak, ezáltal a saját tempójukban haladhattak. Ezek közül leginkább vonzónak talán a provence-i rozéknak, a Rhone-völgyi boroknak, és jó néhány champagne-nak kialakított kóstolózónák tűntek. Persze mondanom sem kell, hogy mindenhol elérhető volt a külön kóstolófüzet, a kihelyezett borok összes paraméterével, a borvidék tudnivalóival.

 

Az olaszok is kitettek magukért, külön standdal jelentkeztek az egyes nagy régiók, borvidékek (Chianti, Brunello di Montalcino, Abruzzo, Piemont, stb.), de az igazi nagy húzásnak szerintem a grappa stand bizonyult. Haj, de elképzeltem mellé egy magyar pálinkastandot! De sajnos ez csak a fejemben maradt ábránd, a valóságban nem láttam ezt viszont. Majd talán két év múlva.

 

Ha már itt tartunk, akkor meg kell említeni a szinte végtelen számú „spirit”-es kiállítót is.

 

Ahol kötelező a megjelenés

 

Az csak természetes, hogy a francia cognac és armagnac standok sokasodtak mindenütt, plusz a tequilák, a ginek mellet külön ír whiskey és orosz vodka „palota” is színesítette a kiállítók listáját. Nekem leginkább az a cognac-os stand tetszett, ahol kb. 1965-től napjainkig minden évjáratból kínáltak vintage konyakot. Naná, hogy tesztelnem kellett a saját évjáratomat. Azt eddig is tudtam, hogy kiváló évjárat, de ez most még inkább megerősítést nyert.

 

Külön érdemes megemlíteni a nyolc nagyobb és még több kisebb teremben ill. szeparált helyiségben tartott tematikus kóstolókat, mesterkurzusokat, melyek közül többre is sikerült bejutnunk. Mindjárt az első nap az egyik különteremben tesztelhettük a 2017-es Brüsszeli borverseny (Concours Mondial de Bruxelles) érmes borait. Több helyen maga a borász kínálta a nedűket.

 

Érdemes kiemelni itt az erős spanyol és portugál mezőnyt a franciák mellett, illetve azt, hogy az egyik spanyol standon egy magyar kolléga (Bagi Balázs) hangjára lettünk figyelmesek, aki a Vega Tolosa pincészet borait töltögette az érdeklődők poharába. A pincészet érdekessége, hogy egy kis és kevésbé ismert borvidékről (Manchuela) kizárólag bobal szőlőfajtából készítenek alap- és csúcsborokat, nem mellesleg pedig az FC Barcelona focistájának, Iniestának a közvetlen birtokszomszédjai. Amúgy az itt kiállító spanyol borászokkal beszélgetve egyik ámulatból a másikba estünk, hogy milyen elképesztően magas színvonalú borokat kínálnak milyen alacsony árakon (vagy legalábbis a magyar vörösekhez képest nagyon kedvező áron).

 

Ezen kívül a különtermekben még rengeteg egyéb tematikus kóstolóba lehetett belekukkantani: pl. Bordeaux szinte összes alrégiójának szenteltek egyet-egyet (pl. Sauternes, Medoc, St. Estephe, Listrac, Haut Medoc, hogy csak a nagyobb szabásúakat említsem), de kóstolhattunk Friuli, Grúzia, Loire, Napa Valley-ből származó ill. különböző tematikus spanyol borokat is. Emellett voltak egy-egy fajtára kihegyezett tesztek is (grenache, tempranillo, rizling, prosecco), illetve egy-egy pincészet, kereskedő cég termékeire fókuszáló bemutatók is. Számomra az egyik legemlékezetesebb és legtanulságosabb az elzászi borvidéket és az onnét származó rizlingeket bemutató mesterkurzus volt. Itt 12 termelő 12 különböző karakterű borán keresztül ismerkedhettünk a borvidék, az egyes településeinek és a rizlingnek a legkülönfélébb arcaival, a bubis Crémant de Alsace-tól kezdve a száraz borokon át a kései szüretelésű édesekig. A legizgalmasabb az volt, ahogy eljutottunk a nagyon alacsony, mindössze 3,8 g/l savtartalmú bortól a 11 g/l savtartalmúig. 

 

A bioborok divatja itt is éreztette hatását: mintegy 150 bioborász számára egy elkülönített rész állt rendelkezésre WOW (World of Organic Wines), így az érdeklődők itt koncentráltan kóstolhatták a bio- és organikus borokat a világ minden részéről.

 

Ahol kötelező a megjelenés

A spanyol armada sikerei

 

Ahogy korábban említettem, idén a Vinexpo kiemelt vendégországa Spanyolország volt. Szinte minden nagyobb spanyol borrégió saját standján mutatta meg magát és borait a Vinexpo csarnokának központi részén, mintegy 2 ezer négyzetméteres blokkban. A kínálat végtelennek tűnt, lenyűgöző és magával ragadó volt. De nemcsak ebben és a sok külön kóstolóban, mesterkurzusban nyilvánult meg az ibériaiak kiemelt szerepe, hanem abban is, hogy szinte minden este volt valami külön program a spanyol borokra kihegyezve.

 

Azt, hogy a nemzetközi piac is egyre jobban értékeli és keresi a spanyol borokat, mi sem mutatja jobban, mint hogy az elmúlt öt évben mennyiségben 43%-kal, értékben pedig 21%-kal emelkedett a spanyol borok exportja. A siker titkát igyekezetek is megfejteni egy másfél órás előadás keretében.

 

A legnagyobb durranás azonban kétség kívül a második estére, a kiállítás utánra a belvárosba szervezett spanyol csúcsborkóstoló (Taste of Spain) volt, melynek az impozáns bordeaux-i Tőzsdepalota (Palais de la Bourse) adott otthont.

 

Itt olyan Michelin-csillagos séfek, mint Ferran Adrià és José Andrés, valamint további 10 top spanyol séf által készített 12 fogást kóstolhattak össze az érdeklődők a 110 legkiemelkedőbb spanyol borász csúcsborával. Hogy itt milyen hírességek vonultak fel, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a helyszín biztosítása: gépkarabélyos, golyóálló mellényes katonák az épület körül, legalább öt-hat körös szigorú beengedő és ellenőrző rendszer.

 

Olyan védelem járt ki az ittenieknek, mint valami csúcspolitikusnak. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány név, akiknek csúcsborait szerencsém volt kortyolni: Alión, Alvaro Palacios, Baron de Ley, Bodegas Aragonesas, Clos Mogador, Dominio de Pingus, Emilio Lustau, Farina, Faustino, Gramona, Lan, Marqués de Murrieta, Marqués de Riscal, Muga, Numanthia, Protos, Pintia, Ramon Bilbao, Torres, Vega Sicilia. Nehéz lenne innen bármit is kiemelni, az ember egyik ámulatból esett volna a másikba, ha lett volna rá ideje. A borászokhoz ugyanis még csak-csak oda lehetett férni, de az ételekért szinte közelharcot kellett vívni a hatalmas érdeklődő tömeggel. De a helyszín, a borok és az ételek mindenért kárpótoltak. Azt hiszem, ez valóban egy egyszeri és megismételhetetlen kóstoló volt.

 

After party-k minden nap, mindenhol

 

Az említett spanyol csúcskóstolón kívül minden este volt valahol valami, a Vinexpot kísérő plusz rendezvény, after party, extra kóstoló, kötetlen beszélgetés. Több ilyennek adott helyet a 2016 júniusában megnyitott multifunkcionális, ultramodern borpalota, bormúzeum, a The Cité du Vin. A rendezvény első napján Bordeaux jobb partja, a merlot-hangsúlyos vörös cuvée-ket produkáló St. Emilion került középpontba.

 

Ahol kötelező a megjelenés

 

Ennek érdekessége, hogy a kiállító borászok minden 6-osra végző évjáratból hoztak borokat, a legfrissebb 2016-os mellett. Így egy nem akármilyen boros időutazásban volt részünk 1966-tól 2016-ig. A 2006-os évjárat például szinte csak kiemelkedő borokat mutatott, de sok igencsak szép érett tétel akadt az 1986-os és 1996-osból is. A két legidősebb, az 1976-os és az 1966-os között már volt több kevésbé értékelhető tétel, de egy-egy szép bor azért akadt innét is, ami azt mutatja, hogy milyen érlelési potenciál van ezekben a vörösökben.

 

A The Cité du Vin amúgy is megér egy látogatást - bárki aki Bordeaux-ban jár, vegye fel a kötelező programok közé, függetlenül attól, hogy szereti-e a bort vagy sem.

 

A belváros különböző éttermeiben is a Vinexpo-t kísérő rendezvényekbe futhattunk bele minden este, meg amúgy az utcák is tele voltak Vinexpo-s táskákat cipelő borissza turistákkal. Sőt egyik este egész Bordeaux átalakult egy totális buli- és koncerthelyszínné. Minden sarkon, téren, megállóban szinte más együttes, DJ nyomta a különböző zenéket, az egész város egyetlen nagy bulivá alakult, ahol jó megfért egymás mellett a helyi és a turista, a boros és a sörös, fiatal és idősebb is. Végül, de nem utolsó sorban szót kell ejteni a szintén a Tőzsdepalotába szervezett The Blend nevű záró party-ról, ahol együtt ivott, beszélgetett, szórakozott a kiállítók és a vendégek tömege.

 

Az ilyen nagyszabású rendezvényekre, mint a Vinexpo szoktam azt mondani, hogy a kínálat olyan grandiózus, hogy a rendelkezésre álló négy nap alatt is csak a töredékét sikerült végignézni, és már alig várjuk a következőt, hogy folytathassuk a boros világot felfedező túránkat. De erre még két évet várnunk kell. Mert az biztos, hogy két év múlva is érdemes lesz visszatérnünk ide, és vissza is fogunk látogatni. 


Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!