Bordeaux 2007 2. rész
És akkor mi következik a korábbiakból?
2008-06-03 | Tóth AdriennEgy nem túl jó adottságokkal megáldott évjárat a paraszti logika szerint nem túl jó adottságokkal bíró borokat kell, hogy eredményezzen. A nem túl jó borok pedig nemde alacsonyabb árakkal kellene, hogy bírjanak? Már a paraszti logika szerint.
Ennek ellenére azt az alapvető közgazdaságtani igazságot is figyelembe kell venni, hogyha a piac drágán is megveszi ezeket a borokat, akkor már elnézést, de hülye lenne az a borász, aki ennek ellenére leviszi az árait. Az árcédulák kialakításánál a pincészetek inkább a piacra figyelnek, mint a nyafogó kereskedőkre. Hiszen bár a klasszikus vásárlók egyre telítődnek, még mindig lehet abban bízni, hogy évről évre egyre nagyobb szeletet fognak kiszakítani a tortából a fejlődő, ázsiai országok.
Bele kell gondolni, hogy az ezekben a régiókban az új, most nyitó cégek még abban a fázisban vannak, hogy különösebb mérlegelés nélkül mindent felvásárolnak, gyakorlatilag bármilyen áron, amit eléjük tesznek. A sokszor erősen betáblázott, és szigorúan felosztott piacon tehát azok a nyugati kereskedők, akik egy rosszabb évet ugranak, azzal játszanak, hogy megtörténhet, hogy egy következő kitűnő évjáratban majd az ő nevüket ugorják át a csúcspincészetek készleteik felosztásakor.
Bár az is megtörténhet, hogy ezek az új ázsiai és orosz piacok még nem képviselnek olyan nagy felvásárlóerőt, és az amerikaiak és az angolok visszahúzódásával, meg a nem túl jó évjárat felülárazásával összeomlás következik be, olyan amire nem is olyan régen – 1997-ben - már volt példa.
És akkor megszólalt Parker
A rettegett amerikai borkritikus, akinek nyilatkozatai meghatározóak az amerikai piacon, április közepén hozta nyilvánosságra az évjáratról alkotott véleményét. A Le Figaro elnevezésű francia napilapnak nyilatkozta, hogy a borok sokkal jobbak, mint amire számított. Ennek ellenére azonban többségük nem túl mély, zöldes jegyekkel, és végül is összességükben kiábrándítóak.
Ezek alól egyedül a legjobb chateau-k jelentik a kivételt, akik jó anyagi helyzetük miatt, mindent megtettek az elérhető legjobb minőségért, és így gyümölcsös, lágy, barátságos borokat készítettek, amelyeket a következő pár év folyamán célszerű el is fogyasztani, mivel nem rendelkeznek azzal a mélységgel és struktúrával, ami egy nagyszerű évjáratot jellemez.
Az első árak
Az első néhány ár, amelyek április végén nyilvánosságra kerültek, körülbelül megfelelnek a tavalyiaknak. A legtöbben azonban még várnak a Parker pontok nyilvánosságra hozatalára vagy az ázsiai Vinexpora.
Néhány kereskedő úgy reagált a hírre, hogy idén csak a vevők konkrét megrendelése esetén fognak „en primeur” módon vásárolni.
Sokan merész játéknak érzik, hogy a pincészetek kivárják a Parker pontokat, hiszen amíg ezek nem kerülnek nyilvánosságra egy nyomott áron, valószínűleg lehetne bizonyos mennyiséget értékesíteni. Ha viszont az történik, amire a legtöbben számítanak, és rossz pontokat kapnak a borok, csak sokkal nyomottabb áron tudnak majd versenybe szállni a vevők kegyeiért.
És megszülettek azok a bizonyos pontok
Május elejére nyilvánosságra kerültek a nagy jelentősséggel bíró számok, amelyek a várakozásoknak megfelelően, hát, nem túl magasak. Mindössze három bor kapott száz pontot, ezek mindegyike fehér, a vörösök közül pedig négy érte el a kilencvenöt pontot.
Ebben az évben a kritikus nem is hozott nyilvánosságra külön borleírásokat. A részleteket inkább borvidékenként összefogva tálalta, kiemelve néhány pincészetet. A pontok végül is alacsonyabbak lettek, mint ahogy azt a legtöbb ember várta.
Hogy hogyan alakul az év további része, arról biztos sok hírt kapunk még. Lezárásként szakadjunk ki ebből a problémakörből, és vegyünk szemügyre egy új összefogást egy szőlőfajta megmentésére.
Semillon-hiány fenyeget
Egyre több helyi borásznak szúr szemet, hogy mintha egyre kevesebb semillon teremne évről-évre. Ennek egyik okát abban látják, hogy ahogy a fehér szőlőfajta nemzetközi népszerűsége egyre csökken, a faiskolák nem fordítanak túl sok figyelmet a legjobb klónok kiválogatására, így egyre rosszabb minőségű oltványok kerülnek a földekre.
Míg régen a semillon egyike volt a világ legnépszerűbb szőlőfajtáinak, addig ma már alig van jelen a borvidéken kívül. Franciaország teljes termelésének 95%-át Bordeaux adja, a maradékon Chile, Ausztrália és Dél-Afrika osztozik.
Bordeaux-ban általában sauvignon blanc-nal házasítják, hogy édes és száraz fehér borokat állítsanak elő belőle. És épp ez aggasztja a borászokat, hogy abban az esetben, ha nem lesz elég semillon, túlzottan is ki lesznek szolgáltatva a sauvignon blanc jellegzetes karakterének, és így messze kerülnek az eddig készített borok stílusától.
A helyzet javítására tizenhét bordeaux-i pincészet – köztük a legnevesebb édes borkészítők – fogott össze, hogy megmentsék és kiszelektálják a legjobb klónokat, a jövőbeli bor minősége érdekében.
A cikk első felét itt olvashatja.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!