Decanter World Wine Awards 2011
Háromszoros trófea széria a Dobogó aszúnak
2011-05-24 | Tóth Adrienn
A múlt héten zajló London Wine Fair-en hirdették ki a Decanter World Wine Awards eredményeit. Hazánk immár önálló régióként szerepel, így négy trófea is a mi hatókörünkbe került: a legjobb 10 font alatti és feletti fehérek mellett, a 10 font feletti vörös, valamint édes magyar borok is külön trófeában részesülnek. Az idei év azonban nemcsak ebből a szempontból különleges, hanem azért is, mert a Dobogó újra megcsinálta; a 2006-ossal most a harmadik egymást követő alkalommal hozta el épp aktuális aszújuk a trófeát. A széria kapcsán Domokos Attilát, a Dobogó Pincészet borászát kerestük meg.
Zwack Izabellával 2003 óta készítünk saját, kialakult elképzeléseink szerint aszút. Bár ezt megelőzően is létezett már Dobogó aszú, ez az évjárat filozófiaváltással járt. Ennél a különleges bortípusnál azonban nem elég tudni, hogy mit szeretnénk csinálni, a kiemelkedő eredményhez szükség van az évjárat kegyeire is.
Az újkorszakos Dobogó aszúkat nézve 2006 volt az első olyan év, amely minden szempontból ideálisan alakult. Nem volt olyan forró és száraz, mint 2003, nem volt olyan esős, mint 2004, és nem indult jégveréssel, mint 2005.
Akkor 2006 egy jó évjárat volt.
Nem szoktuk azt a kifejezést használni egy évjáratra, hogy jó vagy rossz. Borászként inkább azt mondjuk, hogy könnyű vagy bonyolult. 2006 pedig minden szempontból könnyűnek tűnhet: a nyár meleg volt, de mégis volt csapadék. Az i-re a pontot azonban egy csodálatos és hosszú indián nyár tette föl, amely egy olyan szüreti időszakkal ajándékozott meg minket, amelyből teljesen kimaradt a szokásos stressz. Nem kellett aggódni, akkor szüreteltünk, amikor akartunk, és azt, amit akartunk. Nemcsak aszú-fronton lehettünk elégedettek, hanem a száraz és a késői tételek tekintetében is.
A 2006-os 6 puttonyos aszúhoz ezért egy olyan beltartalmi értékekkel rendelkező alapbort tudtunk felhasználni, ami önmagában is majdnem megfelelt egy 5 puttonyos aszúnak. Ehhez literenként egy kilogramm, első osztályú aszúszemet adtunk, amelynek eredménye egy 230 gramm maradék cukortartalmú bor, amely simán aszúeszencia lehetne. A jelentős mennyiségű cukrot egy 14 grammos savtartalom tartja egyensúlyban.
Nem merült fel egy átlagos analitikai tartalommal rendelkező 6 puttonyos aszú elkészítésének lehetősége?
Tulajdonképpen megtehettük volna már a 2005-össel is, hogy a 6 puttonyos aszú kötelezően előírt cukortartalmának megfelelve akár 30%-kal többet készítsünk. Ehhez csak annyi kellett volna, hogy további alapbor hozzáadásával állítsuk be az analitikai értékeket, amely egy 6 puttonyos aszú esetében 150-180 g/l cukortartalmat jelent. Ezzel azonban szerintünk elveszítettük volna ezt a szép egyensúlyt és harmóniát, így a mennyiség növelése helyett inkább a 2006-ossal is arra törekedtünk, hogy ugyanazzal a borkészítési technológiával minél teljesebben adjuk vissza az évjáratot.
Adott volt tehát a koncentrált alapanyag. Hogy zajlott az aszú készítése?
A bor másod- és harmadtöltésű hordóban erjedt és érett. Mi inkább vagyunk a használt hordók pártján, mert nem a fát szeretnénk bemutatni, inkább a helyi értékekre, Tokaj misztikumára koncentrálunk. Ezért jobban szeretjük, ha a hordó mindössze egy szinte észrevétlen kiegészítő. A 2006-os 6 puttonyos aszú végül közel három évet töltött hordóban.
Érdekes, hogy a bort tulajdonképpen nem is akartuk versenyre bocsátani. A 2004-essel és a 2005-össel is trófeát nyertünk egymást követően, ezért - még egy vakkóstoló esetében sem - sok esélyt láttunk rá, hogy harmadszorra is ilyen jól szerepeljünk. De furdalt annyira a kíváncsiság, hogy ne bírjuk ki.
Tulajdonképpen ezzel a trófeával lett teljes a sor. A 2004-es évjárat győzelmén mi is megdöbbentünk, mert ezt a bort nem is aszúként, inkább késői szüretként szerettük volna forgalomba hozni. Aztán a Decanter regionális trófeája után átértékeltük a dolgokat. A 2004-es tehát 2009-ben nyert, a 2005-ös 2010-ben, míg a 2006-os 6 puttonyos aszú idén.
Milyen visszajelzéseket kaptatok a trófeák után?
Sok szempontból furcsa a hazai gondolkodás. Míg a külföldi kiállításokon azt látom, hogy egy ilyen súlyú borversenyen elért "Recommended" oklevelet vagy bronzérmet a kinti termelők áhítattal fogadnak, addig nálunk elég érdekes a hozzáállás. Az első trófea után sokan azt mondták, ez csak véletlen, a második után, hogy szerencse, és most még nem tudjuk milyen jelző jön a harmadik után.
Persze tudjuk, hogy az összes hasonló kóstolás bizonyos fokon mindig is szubjektív, így megfelelő alázattal kell fogadni a végeredményt. Ez egy nagyon fontos, pozitív visszajelzés számunkra, de nem bízhatjuk el magunkat tőle. Ebben a szakmában, és ezen a borvidéken szerintünk még nyolcvan évesen is tanulhat az ember.
Egy ilyen nemzetközi versenyen azért gondolom nem pusztán a személyes visszaigazolás okán vesztek részt, vannak gazdasági hatásai is az eredménynek?
Egyértelmű, hogy a külföldi piacok ugrásszerűen növekedtek az első, 2009-es trófea óta. Több piac is - például az angol, a holland vagy a belga – egyértelműen bevallja, hogy őket egy ilyen világverseny komolyan megmozgatja. Az itt született eredmények után veszik fontolóra egyáltalán, hogy megkóstoljanak valamit, majd felvegyék a portfóliójukba. Trófea ide, trófea oda legjobb bor az eladott bor.
Milyen mennyiséget képvisel az aszú a Dobogó borkínálatán belül?
Mennyiség szempontjából, nem jelent komoly arányt, hiszen kis, öthektáros pincészet lévén egy szerényebb évben 7-800 palackot töltünk le, míg néha fölmehetünk néhány ezerig, de az már egyértelmű, hogy ez a legértékesebb borunk. Ezzel dolgozunk a legtöbbet, hiszen két-három évet is hordóban töltenek, majd megvárjuk a kellő palackos érettséget is. Bár a törvény szerint akár a 2007-es aszú is a piacon lehetne már, nálunk jelenleg a 2005-ös kapható. Fontos kivárni minden munkafolyamatnál a szükséges időt, hiszen mi ezeket a borokat, nem 10-20, hanem 50-100 évre készítjük.
Ha valaki megkóstolná a fent említett aszúkat, vagy a pincészet többi borát, most hétvégén lehetősége nyílik rá a Tokaji Borkörút keretében.
A Tokaji Borászok Asztaltársasága a Tokaji Borok Fesztiválja alatt összefog annak érdekében, hogy a lenti forgatagnál nyugodtabb körülményeket biztosítson, igényesebben foglalkozzon a betérő borkedvelőkkel.
Ennek érdekében három, egymáshoz közel fekvő pincészet is vendégeket fogad, mi a Dobogónál a Balassa és a Gizella Pincészeteket köszöntjük. Fontosnak tartom, hogy minél inkább kihasználjuk a hazai pálya előnyét, hiszen - ahogy a többi borvidéket is - Tokajt sem lehet teljesen megérteni, csak a pincékben, ahol a látogatók végigkövethetik a bor útját. Lehet, hogy nem jut el mindenki minden évben ide, de ha már eljön, jó, ha kellemes emlékekkel távozik, és hírünket viszi a világban.
Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!