Hol tart ma Tokaj?
A Tokaj Március Nagykóstoló tanulságai
2018-04-04 | Bognár Attila
Március 24-én ismét a Corinthia Hotel Budapest adott otthont az év legnagyobb tokaji borseregszemléjének, a Tokaji Március Nagykóstolónak, melyen csaknem hatvan pincészet 150-nél is több borát kóstolhatta az ezer főt meghaladó vendégkör.
Borítókép: Berta István
Az idei rendezvényről elmondható, hogy talán minden korábbinál színvonalasabbra és sokrétűbbre sikerült. Már a kezdés nagyon magasra tette a lécet, hiszen három nagyon komoly, különleges, és a maga nemében egyedülálló mesterkurzussal indult a nap, ami megadta az egész rendezvény alaphangját. Mindhárom érintett tokaji top pincétől ritkán lehet kóstolni egyszerre ilyen széles portfóliót, ilyen szintű csúcsborokat. Demeter Zoltán előadása részben a 2016-os évjárat, részben pedig korábbi, kivételes tételek bemutatója volt. A Szepsy pincétől ifjabb Szepsy István mutatott be egy olyan különleges csúcs száraz és édes boros portfóliót, amelynek egy része forgalomban nem kapható különlegesség. A Disznókő Szőlőbirtok elmúlt 25 évének főbb mérföldköveit Mészáros László birtokigazgató foglalta össze, a pincészet legszebb borai (többek közt kiemelt aszúi) közül válogatva.
A vendégsereg azonban a már jól megszokott és bevált, könnyedebbre hangolt, rövidebb időtartamú Borkollégium Pop-up School keretén belül idén négy színvonalas előadásból is válogathatott: a Sárospataki Borterasz 5 borásszal, a Szent Tamás Pincétől Nagy Tamással, a Basilicustól pedig Kanczler Andrással kóstolhattak és tanulhattak az érdeklődők. Ifjabb Butella Lászlóval pedig két település két 2013-as 6 puttonyos aszújába kaphattak betekintést.
Fotó: Benkő M. Fanni
A korábbi években aszú különteremként működő rész idénre átalakult, sokoldalúbb lett, hisz aszú különlegességek mellett itt voltak kóstolhatók idén első ízben a tokaji pezsgők, valamint külön Demeter Zoltán és Szepsy Pince csúcsborai is.
További újításként került bevezetésre idén a Magyar Turisztikai Ügynökséggel együttműködésben életre hívott szakmai terem is, amely a HoReCa szektor képviselői számára volt fenntartva, rövid előadásokkal és szakmai beszélgetésekkel.
A Tokaj Március Nagykóstolót minden évben megelőzi a Winelovers bortesztje, ahol a hagyományosan jól szereplő borászatok mellett mindig akadnak meglepetések. Az idein különösen, hiszen a száraz borok közt a tesztgyőztes egy 2016-os évjáratú kabar lett a Péter pincészettől. Ez elég nagy diszkussziót váltott ki mind a kóstolók, mind a borászok közt. A bort bárki megkóstolhatta a rendezvényen is, és egy valóban jól sikerült tételről van szó, szerettem én is, de találtam a rendezvényen jónéhány olyan bort, amit előbbre soroltam volna (mind furmintból, mind hárslevelűből, mind ezek házasításából) - természetesen ezek nem biztos, hogy részt vettek a teszten!
A nyertes kabar készítője, Péter Ákos. Fotó: Benkő M. Fanni
A kabar Tokaj hat engedélyezett fajtájának egyike, több borász esküszik rá, hogy érdemes foglalkozni vele, lát benne potenciált, néhányan fajtatiszta borként, míg mások házasításban (a Holdvölgy Vision-je például mindig telitalálat). Ugyanakkor más borászok pedig annak adtak hangot, hogy ha a száraz borokra koncentrálunk és meg akarjuk mutatni a dűlők és a települések különbözőségét, akkor azt csakis a furminttal tegyük, illetve a hárslevelűvel, vagy ezek házasításával, de semmiképp se a kabarral. A teszten amúgy a hárslevelűk és a furmint-hárs házasítások nagyon jól szerepeltek, és jómagam is több kiváló hárslevelűt kóstolhattam több stílusban is (Holdvölgy, Zsirai, Pajzos, Zsadányi, hogy csak néhányat említsek).
Most is bebizonyosodott, hogy a borvidéken a hárslevelűben is igen komoly potenciál van, önmagában is, a furmint-hárs cuvée pedig egyre inkább telitalálatnak bizonyul.
A hárs ugyanis szelídíti, lágyítja, behízelgőbbé teszi a furmint sokszor karcos, marcona, szikár, férfias jegyeit, és már mintegy 20%-os arányban adagolva a furmint mellé a bor sokkal kedvesebb, sokrétűbb, fogyasztóbarátabb lesz. De mondhatjuk behízelgőbbnek, populárisabbnak, ezáltal az átlag fogyasztó számára jobban élvezhetőnek is. Különösen fontos ez a tokaji termékpiramis alsóbb szegmenseiben. Azokkal értek egyet, akik azon a véleményen vannak, hogy Tokajt, a borvidéket, a településeket, a dűlőket kell hangsúlyozni, ezeken keresztül közelebb vinni a borvidéket a fogyasztókhoz, mind hazai, mind nemzetközi szinten, és nem az egyes szőlőfajtákra helyezni a hangsúlyt. A furmint ebben kiemelt szerepet kell, hogy játsszon, de ne a fajta legyen a középpontban.
Ezért például nagyon támogatom, hogy legyen az alsóbb szegmensekben egy nagy mennyiségben és nagyon jó ár-érték aránnyal készülő tokaji száraz bor (Tokaj Dry néven) és édes bor is (Tokaj Sweet), amelyek furmint és hárslevelű cuvée-k; esetenként egyéb fajtával, pl. sárgamuskotállyal minimálisan kiegészítve. Ezt szerencsére egyre több pince felismerte, és egyelőre a színvonal és az árak is nagyon szórnak, de elindult valami, ami a minőség javulásának irányába mutat (ld. például a Grand Tokaj alap borai, Dereszla Pincészet).
Mivel a Tokaji borvidék meglehetősen sokrétű, talajtani, időjárási szempontból is, nagyon fontos, hogy ezek a jellemzők a településenkénti borokban is megjelenhessenek. Következő lépcsőfokként tehát a település szintű boroknak kell adni egy stabil alapot. Ezt előszőr a mádiak ismerték fel és Szent Tamás pince Mád borának sikere szerencsére elindított valamit, és a többi település is kezdi követni példájukat. A Mád Furmint minden évben a borvidék biztos pontja, bármelyik évjáratot bátran leemelhetjük a polcról, tudva hogy a pénzünkért mit kapunk: stabil minőséget és megbízhatóságot. Bár nekem egyelőre még mindig a 2012-es és 2013-as a kedvencem, de a többit is ajánlani tudom csak. Elsőként a szomszédos Tállya reagált hasonló tétellel (Tállya furmint, habzó és hárslevelű borok a 2015-ös évjáratból), majd most már követi Tarcal (kilenc helyi pince közreműködésével furmint-hárslevelű házasítás), Olaszliszka (amelynek 2015-ös falubora például teljesen hárslevelűből készült) is. Egyébként is nagyon jó látni, hogy a borvidék településein egyre szorosabb az összefogás.
Itt például Hős-Nagy Henrik mesél a Sárospataki Borteraszról. Fotó: Benkő M. Fanni
Mindezt tükrözte az is, hogy a mostani Nagykóstolón is igyekezetek az egyes települések képviselői egy blokkban megjelenni a kiállítói standokon. Tállya óriási kincseket rejteget, a benne rejlő potenciált most kezdik a borászok feltárni, elképesztő a dűlők sokszínűsége. Ugyanakkor sokkal masszívabb savakkal bíró borokat ad, amelyek azonban lényegesen hosszabban érlelhetők. Megint más Tarcal, Tokaj löszös részei, Bodrogkisfalud környéke. A tarcali Majoros László borait mindig megkóstolom, amikor csak tehetem (most is tetszettek), a Gróf Degenfeld pince pedig mind szárazban, mind édesben az élvonalhoz tartozik (2013-as 6 puttonyos aszúja egyenesen az idei teszt legjobb édesbora lett, engem is meggyőzött).
A már említett települések mellett Erdőbénye és Tolcsva is komolyat lépett előre, előbbinél az összefogás már több éves múltra tekint vissza (pl. Bor, Mámor, Bénye rendezvény), és most új erőre kapott, ahol a Béres pincészet mellett egyre több a feltörekvő kisebb termelő. De kezd beindulni az eddig visszafogottabb Sárospatak és Hercegkút környéke is az ottani borászok jóvoltából (Pajzos, Harsányi, Portius, Espák, Naár pincék). Ez utóbbi két pince például az idei kóstoló egyik pozitív újdonsága volt számomra. A település szintű boroknál szintén komoly szerepet adnék a hárslevelűnek a furmint mellé házasítva, és ahogy a példákból láttuk, a borászok is így gondolják. Mivel még viszonylag rövid múltra tekintenek ezek vissza a faluborok, így még némi kísérletezgetésbe telik, mire összeáll egy megfelelő arányban összerakott és kiforrott Tarcal vagy Olaszliszka falubor, de az irány jó.
A következő lépcső a dűlős borok kell legyenek. Bármilyen érdekes, itt látom egyelőre a legkomolyabb fejlődést és eredményeket. Mintha előre rohantunk volna, és csináltunk volna egy házra egy gyönyörű harmadik-negyedik emeletet anélkül, hogy lenne egy stabil alap, ami ezt tartja. A borvidéken több mint kétszáz dűlő létezik, ezek feltérképezése hosszú idő és sok munka. Ugyanakkor több településen jónéhány borász megtalálta azokat a dűlőket, amelynek terméséből a csúcs száraz bort el lehet és el tudja készíteni. Ennek az elmúlt tíz évben számtalan példáját láttuk, kóstoltuk, és egyre inkább kialakultnak tekinthető az egyes dűlők és az azt megmutatni kívánó borászok stílusa. A mádiak itt is élen járnak, a Király, Percze, Szent Tamás, Kővágó, Betsek, Nyulászó, Úrágya, Holdvölgy dűlők mind-mind nemzetközi szinten is csúcsborokra képesek. Nekem nagyon tetszett most a Tokaj Classic 2015-ös Betsek és szintén 2015-ös Király furmintja, a Holdvölgy 2015-ös Becsek Hársa. Ugyanakkor más stílust képviselő, de hasonlóan kiváló borok a tarcali dűlőkből érkező dűlős borok: a Basilicus száraz tételei, a Hangavári pince 2015-ös Lapis furmintja, vagy a Gizella pince mindig pazar Szil-völgy furmint-hárs cuvée-je. Ezeknél a boroknál mind a furminton, mind a hárslevelűn, mind ezek házasításán keresztül megmutatható a dűlőkben rejlő potenciál és sokszínűség.
Fotó: Benkő M. Fanni
A piramis csúcsát természetesen az aszúk foglalják el, amelyek az egyetlen, nemzetközi szinten is ismert és elismert márkát adják, a világ legjobb édes borai. Az idei kóstolón is számtalan remekbe szabott aszút kóstolhattunk.
Kiemelném a 2013-as évjáratot, ebből az évből például hét bor is bekerült a top tízbe az édes borok közt a Winelovers teszten. Ezek az aszúk még nagyon fiatalok, de gyümölcsösek, gazdagok, sokrétűek, hosszúak, komplexek, komoly érlelhetőséggel bírnak.
Fotó: Berta István
A Grand Tokaj 6 puttonyosa már sok borversenyen és teszten bizonyított, de én most nagyon szerettem a Hangavári, a Pajzos, a Gróf Degenfeld, a Béres és az Erzsébet pince 6 puttonyos aszúkat is. Akinek lehetőség volt a Tokaji Különlegességek Termében ezeket kóstolni, annak ez felejthetetlen borélmény, és az este méltó lezárása volt.
Az idei kóstoló is arról győzött meg, hogy a borvidékben óriási fejlődési lehetőség rejlik, mind az édes mind a száraz borokban, melyek kiaknázása hosszú és küzdelmes folyamat. Azonban a borászok ezt felismerték, elindultak ezen az úton, az elmúlt évek fejlődései, eredményei egyértelműek. Mind száraz, mind édes borokban egyre több komoly potenciállal bíró csúcsbort találhatunk. A borvidék kitalálta végre a stratégiai irányait, definiálta magát és a követendő célokat, mögé tette a szükséges szabályozási hátteret. Világosan látszik, hogy a mi cél a száraz és az édes borokkal. Fogyasztói szemmel nézve szerencsések vagyunk, hogy ez a borvidék és ezek a borok itt van nálunk, ilyen közel vannak hozzánk, és ennyi nemzetközi szintű bort kóstolhatunk. Tokajban tehát az előrelépés évről-évre egyértelmű, de sok munka van még hátra a borvidéken, különösen a vendéglátás, szállásfejlesztés, borturizmus fejlesztése kapcsán. Kíváncsian várjuk a folytatást jövőre, amikor is lehetőség lesz megnézni, hogy újabb egy év elteltével is folytatódott-e az előrelépés.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
A Top 100 legjobb bor közé már csak aranyérmesek kerültek
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!