A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Rendhagyó beszámoló árverés előtt

Beszélgetés Wojciech Bońkowski-val

2017-04-18 | Mészáros Gabriella


Rendhagyó beszámoló árverés előtt

Van egy ember, egy borszerető ember, aki figyel bennünket. Jól figyel, alaposan szemügyre véve borokat, termelőket, borvidékeket. Kétségtelenül a legismertebb lengyel szakújságíró, akit nem kizárólag hazájában jegyeznek. Közel tíz éve annak, hogy rendszeresen jár Magyarországra és kóstolja borainkat – és persze közben valóban figyel. Wojciech Bońkowski volt beszélgetőpartnerem.


 

Létezik egy olyan kategória, ami számomra igen szimpatikus: a jóindulatú objektív kívülálló. Ezt a fogalmat annak idején Rohály Gábor hozta be az életembe és amióta Wojciech-et ismerem, számomra ő ebben a körben etalon. Először talán Pannonhalmán találkoztunk még a Bormustra ősi időszakában, az Apátság méretes asztalai mellett (olyan magasak voltak a székek, hogy szinte valamennyien kalimpáltunk a lábunkkal két bor között és számláltuk a színes velencei kristálycsillárok virágdíszeit…).

 

Azóta sok idő telt el, egyre többet tanult meg a világ és benne kis hazánk borairól. Nem rejtette véka alá néha lesújtónak tűnő véleményét, mellyel adottságaink ismeretében sokszor valóban joggal csapott le mondatainak képzeletbeli bárdja.

 

Legutóbb Tokajban találkoztunk, az ötödik Nagy Tokaji Borárverés borainak kóstolóján, március elején. A Patricius Pincénél termelők jelenlétében néztük meg újra az árverési tételeket. Ezt az alkalmat ragadtam meg arra, hogy kicsit faggassam borainkkal kapcsolatban.Hivatalosan ő is a "partvonal mellől bekiabálók" népes táborát szaporítja, hiszen zenetudós… Persze ha belegondolunk, a két téma nem áll nagyon messze egymástól.

 

Kíváncsiságom leginkább afelé terelte gondolataimat, hogy vajon nem egyszer negatív kritikai észrevételei ellenére tapasztalt-e számottevő, nemzetközi mércével is értékelhető fejlődést borászatunkkal kapcsolatban?

 

Rengeteget változott a magyar bor helyzet. Érdekes módon a 2008-as gazdasági válsággal szinte együtt mozgó borpiaci növekedéseknek kimondottan pozitív hatásai is voltak a magyar borokra:

Furmint vagy hárslevelű? Esetleg mindkettő? Figyelembe véve a XXI. század kihívásait és igényeit, mit kellene preferálnunk?

Nem gondolom, hogy a furmintnak és a hárslevelűnek versenyeznie kellene egymással. A furmint marad a fő fajta Tokajban. Nagy hangsúlyt kell fektetni a tokaji furmint bemutatására és elismertetésére olyan módon, amit a nemzetközi fogyasztói körök is megértenek. A hárslevelű egy kitűnő kettes számú szőlőfajta. Nem gondolom, hogy nemzetközi színtéren képes lenne a nagy száraz ásványos tokaji terroir borok bemutatására. Ezzel együtt úgy vélem, hogy több házasítást lehetne készíteni Tokajban, alacsonyabb és magasabb árfekvésben is. Nagyon erős - mind a fehér, mind a vörösborok körében - a házasítások iránti igény a világban. Dél-Afrika és Chile legjobb fehérborai ma már például leginkább házasítások. Ausztráliában igazán nagy sauvignon/semillon alapú borok készülnek, de próbálkoznak fehér rhône-i házasításokkal is (marsanne, roussanne, viognier, clairette, grenache blanc stb.). Magyarországon is nagyobb teret lehetne engedni az ilyen furmint/hárslevelű alapú házasításoknak, amire Egerben és Somlón már nagyon jó példákat láttunk. Érdemes lenne erre nagyobb hangsúlyt helyezni.

 

Mit jelenthet ma egy remek ültetvényt, mint tulajdonos kezelni Tokaj-Hegyalján? Ez valójában lehetőség vagy inkább nyűg lenne? Mit jelent a számodra ma egy terroir bor?

 

A terroir mindig is az alapja lesz a nagy boroknak. Egy grand cru maga az örökkévalóság. (Az egyetlen leselkedő veszély a globális felmelegedés…) Nemzetközi szinten mind nyitottak lennénk egy igazán különleges, világszínvonalú tokaji száraz bor elkészítésére. Még több bor kellene a Szt. Tamás, Betsek, Úrágya, Király, Lapis és hasonló adottságú dűlőkből. Ugyanakkor elfogadom azt is, hogy vannak olyan termelők, akik kevésbé ismert és elismert dűlőket részesítenek előnyben. Például a Tokaj Nobilis és a Gizella Pince két példa arra, hogy olyan dűlőkben is lehet kitűnő borokat készíteni, amelyekről tíz éve senki nem hallott még.

 

 

Mit kóstoltál márciusban az árverési borok között – vagy azokon kívül – ami számodra érdekes volt Tokajban?

 

Úgy gondolom az idei árverés igen izgalmas borokat kínál, magas lesz az átlagos minőség. Ezzel együtt azt hiszem egyértelmű, hogy az idei tételek között zömmel 2016-os friss borok vannak a száraz kategóriában, 2014-es aszúk pedig az édes sorban. Mint tudjuk, ez az évjárat sokkal nehezebb volt, mint a 2013-as. Nem kaphatjuk meg ugyanazt a mennyiséget vagy minőséget, mint abban az évben. Épp ezért nagyszerű, hogy sok termelő ilyen nehéz körülmények között is kitűnő borokat tudott szűrni – nem kis munkával. Amúgy 2016-ot kiváló furmint évnek gondolom, persze a boroknak még időre van szükségük.

 

Végezetül egy rettentő triviális kérdés, de mindenképpen fel kellett tennem: száraz vagy édes?

 

Mindkettő! Tokajban aszút kell készíteni, ez nem kérdés-  már csak azért is, mert ebben a kategóriában egyszerűen nincs jobb nála. Nincs olyan borvidéke a világnak, amely képes lenne ennyire koncentrált, kiegyensúlyozott és komplex borokat készíteni. Emellett a száraz borok olyan izgalmas köre készült el az elmúlt tíz évben, ami komoly fejlődés eredménye. Egyszerűen szeretem ezeket a tiszta, ásványos száraz furmintokat. Ezt a két stílust folytatni kell (esetleg egy könnyebb édesborral a kettő közé ékelődve). Amit egyáltalán nem tartanék érdekesnek Tokajban, az a nemzetközi fajtákkal és a vörösborokkal való kísérletezés. Ezek az irányok mérhetetlenül megzavarnák a nemzetközi fogyasztókat.

 

Wojciech Bońkowski
Főszerkesztő, Winicjatywa.pl & Polish Wine Guide
Weboldal (lengyel nyelven): www.winicjatywa.pl

Blog (angol nyelven): www.bonkowski.me

 

Az első Szepsy aszú az árverésen

 

És hogy magánál a Nagy Tokaji Borárverésnél maradjunk, néhány mondat az idei édes kínálatról. Kétséget kizáróan az idei licitre kerülő borok közül Szepsy István 2011-es aszúja kaphatja a legnagyobb figyelmet. Nem csak azért, mert maga Szepsy István először indít édes bort az árverésen, de azért is, mert ilyen magas kikiáltási ár még nem volt. A tétel induló ára a hét-millió forint körüli összeget célozza és nem lehet kérdés, hogy van-e ennyi érték a 70 palacknyi borban. Akinek módjában állt ezt a bort kóstolnia, nincsenek kétségei és további kérdései.

 

De nagyon érdekes a Disznókő Pincészet újból három részre osztott aszúja is, hiszen megint kóstolhatjuk – új évjáratban – az aszúk összetevőit, önállóan. Összesen 270 palacknyi mennyiségben a 2014-es remek szerkezetű zéta, hárslevelű és furmint aszúk kerülnek kalapács alá ebben az évben.

 

A Grand Tokaj és a Pajzos is 2013-as Esszenciát indít az árverésen. Kitűnő évjárat izgalmas borai – aminek itt külön jelentősége van, hiszen ebben a kategóriában nehéz borról beszélnünk. És mégis. Lendület, élénkség, rengeteg gyümölcs és határozott mélység jellemzi ezeket a borokat. Samuel Tinon 2003-as Aszú Esszenciája már egy visszafogottabb, érettebb karakterrel kóstolható. Ezt a bort sokkal inkább a nemes elegancia, mintsem a fiatalkori hevület jellemzi. Mély tónusú, nagyon tokaji bor.

 

S mivel alig négyet alszunk már csak az árverés napjáig, biztatok mindenkit: találkozzunk Tokajban!

 

Fotó: trojmiasto.pl


Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!