2015 – Idei első posztom

A tél a feltöltődés, lelassulás, álmodozás időszaka nálam. A szüretkor sokszor jellemző dupla műszakok után bizony akadnak most lustálkodós napok, ha az időjárás is úgy akarja. De óriási különbség, hogy míg nyáron egy-egy esős nap miatti kényszerszünetnek nem lehet felelőtlenül örülni, hiszen az ember gondolatai rögtön a csapadék nyomán támadó gombabetegségek körül forognak, addig télen nem vetődnek a gazdára ilyen árnyak – legalábbis januárban még.

Néha egyszerűen jó csak a havas tájat nézni, egyszer-egyszer megengedhető az a luxus, hogy csak pár órára ugorjon ki az ember metszeni egy kicsit... Szerencsére nagyrészt kandallóval fűtünk, így állandó ritmust szabnak a napoknak a tűzgyújtás körüli tennivalók szertartásos mozdulatai. Idén különösen bizarr élmény ez, hiszen az ősszel kivágott 0,6 hektár öreg tőkéi adják a meleget a családnak.

A zsigeri együttérzés mellett azért továbbra is logikus lépésnek érzem a kivágást, hiszen roppant gyenge állapotú ültetvény volt, ráadásul nem éppen a legjobb fajtákkal (Müller Thurgau és saszla), amit viszont megálmodtunk, az igazán izgalmasnak tűnik: syrah és kékfrankos kerül majd egy év múlva a köves-agyagos-meszes területbe, méghozzá 5000 tőke az egykori 1600 (sőt már annyi sem volt, nagy volt a tőkehiány) helyére.

A terület nagyon különlegesnek ígérkezik, az egykori Gereg (a huszadik század elejéig fönnálló állapotot visszaállítva ennek a területrésznek már Virág-domb a neve, de még nehezen áll rá a szám) egyik legmarkánsabb része, ahol a viszonylag sekély (40-60 cm) agyagos talaj alatt ott terül el a délceg savakat formázó mészporos réteg. Külön növeli a terület eszmei értékét, hogy rögtön a kis bánya mellett simul, ahová mindig ki szoktuk vinni a hozzánk látogatókat egy kis bor-geológiai gyorstalpalóra.

Bár nem az enyém a terület, hanem egy jó barátomé (akitől béreljük), óriási lelkesedéssel tölt el, hogy ebbe a pompás adottságú földdarabba kis szőlőket ültethetek, és egyszer majd kóstolhatjuk az onnan való bort. Meggyőződésem, hogy a melegebb, naposabb fekvésekben Magyarországon a syrah adja a legérdekesebb vörösborokat a nemzetközi fajták közül, főleg olyan területeken, ahol a sekély talajréteg alatt aprózódásra hajlamos köves réteg van.

A több szép példa mellett Gróf Buttler és még inkább a Kreinbacher birtok syrah-i jelentették számomra a bizonyítékokat, hogy bár jövevény a fajta, mégis elképesztő dolgokra képes egy-egy markáns termőhelyen. De a „szomszédba” is elég átnézni, hiszen Németh Attila már évek óta gyönyörű borokat varázsol syrah-ból Gyöngyöstarjánban.

Nagyon fontosak az inspirációt jelentő élmények, találkozások, beszélgetések. Idén ilyen téren nagyon jó dolgunk volt, hiszen a Tőkésekkel nem máshová jutottunk el két napra, mint Tokaj-Hegyaljára, pontosabban a „Három Grácia” (azaz Bott Judit, Berecz Stéphanie és Bárdos Sarolta) felségterületére, és fantasztikus borokban, élményekben lehetett részünk.

A Mátrából nézve szinte elszédültünk, micsoda fejlődés történt Hegyalján: érezni, látni, tapintani (és kóstolni) lehet, hogy elérte a forrpontot a vidék megújulása. Ennyi új kreatív energia kell is hogy forradalmat csináljon. Lehet, hogy a borstílusokban és a palackformákban még nincs teljes konszenzus, de érezni lehet, hogy igazi kultúrtájjá kezd változni a vidék.

Nyilván Mádon a legszembeszökőbbek ezek a pozitív folyamatok (itt a Royal birtok aszú-pincelabirintusaiban is kanyaroghattunk), de már több településen is érezni a minőségi forradalom szeleit.

A másik fontos továbbképzés a számítógép előtt történt, konkrétan a youtube előtt, pár órányi kutakodással hihetetlenül okos és ügyes szőlészeti megoldásokat lehet megismerni. Engem főleg a szűk sorközű ültetvények kisgépei érdekeltek, de megdöbbentő volt látni, hogy Olaszországban a szőlőültetvények gépesítettsége milyen szintű, és ez mennyi versenyelőnyt jelenthet nekik az olcsóbb borok piacán.

Becslésem szerint egy ilyen fullosan gépesített olasz szőlőültetvényben körülbelül tizedannyi élőmunkát végeznek, mint a magyar szőlők 99 százalékában. Előmetszőgép, soraljművelőgép, törzspucológép, hajtásbefűzőgép, lombszívó, szüreti kombájn... szinte csak a vesszők lekötése és a hajtásválogatás maradt meg kézimunkának.

Itt teljesen ambivalens érzéseim támadtak: egyfelől látom azt, hogy ez kényszer is, hiszen szerte Európában egyre kevesebb az az ember, aki hajlandó és képes a földeken dolgozni, és nagy stresszfaktort is kiiktat a gazda, hiszen nem kell aggódni, hogy az eső utáni pár napban kap-e elég napszámost az elvégzendő munkákhoz.

És néhány ilyen gép még azt is lehet állítani, hogy jelentős előrelépést jelent a környezetkímélőbb vagy akár biogazdálkodás felé, hiszen egy nagybirtokon a kapálás már nem lehet alternatívája a vegyszeres gyomirtásnak (ami idehaza a szőlőültetvények elsöprő többségén rutinszerű műveletnek számít), annál inkább a traktorra szerelt soraljművelő gép.

Másfelől sírni lenne kedvem, hiszen ez a gépesítési hullám azt jelenti, hogy nagyságrenddel kevesebb vidéken élő ember juthat kenyérkeresethez a szőlőkben. Persze ez kismillió más szektorban, iparágban ugyanígy van, csak nehéz elképzelni, hogy a tegnap napszámosaiból hirtelen sommelier vagy marketingasszisztens lesz (csak hogy a szakmánál maradjunk), ha meg az lesz, akkor nagy eséllyel mennek ők is a nagyvárosba vagy a nagyvilágba…

A metszéssel elég jól állunk, a lényegi folyamatnak, amit egyedül csinálok (a tavalyi letermett szálvesszők levágása és az idei leendő szálvesszők méretre vágása), már majdnem a végére is értem, igaz, néha mocsárjárásnak is beillett az a mozgásforma, amit ebben az ősz jellegű télben kényszerültem nap mint nap gyakorolni.

Komoly örömforrássá vált számomra egy új kis gasztrohely Gyöngyösön: az eddig meglehetősen sivár környékbeli gasztronómiai életben igazi mérföldkövet jelent a Mátra Lepény nevű hely megnyitása. Végre egy alapanyagokat tisztelő, mikrómentes, igazi hamburgert is készítő hely pattant ki a semmiből (a névadó lepényekre is néha elég sokat kell várni, szigorúan frissen készülnek), bónuszként pedig az elmúlt hetekben számos, méltán híres magyar kézműves sör is felbukkant az egység polcain és hűtőjében.

Következő bejelentkezésemkor ígérem, hogy a formálódó 14-es borokról is említést teszek majd...