A világ felé fordul az új szekszárdi generáció

Kékfrankos Április

A Szekszárdi borvidéken borászkodó új generáció egy ideje négy dologra fókuszál: a kékfrankosra, a kadarkára, a bikavérre, valamint az ezekhez szorosan kapcsolódó, és legalább olyan fontos borvidéki összefogásra.

A fiatal borászok már nem elégszenek meg annyival, hogy – az amúgy fontos és biztos alapot adó – tradíciók alapján folytassák a borkészítést. Külföldön tanultak, európai és újvilági borászatoknál dolgoztak és kóstoltak, különböző borászati és borismereti végzettségekre tettek szert, így elkerülhetetlen volt, hogy ezek az újonnan tanultak ne szivárogjanak be Szekszárdra is.

A fiatal borászok szerepét a borvidéken ifj. Heimann Zoltán így látja: "A fiatalok talán fogékonyabbak a változásokra. Míg az idősebb generáció inkább a testes, kerek, és nagy borokra törekszik, nekünk a kiegyensúlyozottság és az elegancia a fontosabb. Egyértelműen a világpiac felé akarunk nyitni, mégpedig a kadarkával, a kékfrankossal és a bikavérrel."

Az nem is kérdés, hogy a külföldi tapasztalatokra és a megújulásra szüksége van az összes borvidéknek Magyarországon. Néhány fajta előtérbe helyezése egyrészt megkönnyíti a fogyasztó számára a borválasztást a polc előtt, másrészt marketing szempontból is előnyös, könnyebben kommunikálható. Ezen kívül a borászok számára is kijelöl egy olyan utat, amelyet egyszerűbb követni.

Követhetnénk Olaszország példáját, ahol 20 borrégióra több mint 350 DOC szőlőfajta jut, és aki olasz bort akar inni, annak nem árt tudnia, hogy mi az a garganega vagy a falanghina, és melyik borvidéken terem. De nem véletlen, hogy az átlagfogyasztó leginkább a sangiovesét és a chiantit ismeri, a pecorinóról pedig előbb jut az eszébe a sajt, mint a szőlő vagy a bor. Más országoknál már bebizonyosodott, hogy kell az az adott helyre jellemző egy-két-három jól körülhatárolt fajta vagy borstílus. Argentin malbec, champagne, ausztrál shiraz, tokaji furmint vagy aszú, kaliforniai chardonnay, spanyol tempranillo, burgundiai pinot noir és chardonnay… lehetne folytatni a sort.

A szekszárdiak a kékfrankost emelték ki, ami nemcsak az egész országban, de a borvidéken is a legnagyobb területen termesztett kékszőlőfajta. Könnyebb vele dolgozni, mint – az egyébként szintén kiemelt – kadarkával, hiszen ellenállóbb, a kihívásokkal teli évjáratokban is szép bort ad. Sokféle bortípus készíthető belőle: friss rozé, siller, könnyedebb és komolyabb, hordós érlelésű vörösborok. A kékfrankos nemcsak fajtabor, hanem a szekszárdi bikavér alapja is. Ezt a széles skálát a szekszárdi borászatok ki is használják.

Sebestyén Csilla és Csaba, amikor nemrég Elizabeth Gabay MW náluk járt

"Most a különböző stílusok, egyrészt a könnyedebb, elegánsabb burgundi, másrészt a testesebb, komolyabb kékfrankosok megfogalmazása, illetve jelenleg még az útkeresés tart a borászatoknál" – mondja Sebestyén Csaba borász. A kékfrankos remekül adja vissza a különböző parcellák, termőhelyek karakterét, ezt a dűlőválogatások megjelenése is jól mutatja. Emellett elkezdődött a különböző klónok telepítése is, ezeknek néhány éven belül lesz kézzel fogható, kóstolható eredménye." A Kékfrankos Április szekszárdi mesterkurzusán egyelőre még nem ezek, hanem a tavaly a Szekszárd Palackba került kékfrankosok és bikavérek mutatkoznak be. 

A mesterkurzusra minden résztvevő pincétől egy bor került be, amit előkóstolás alapján, vakon válogatott ki a borászokkal Sebestyén Csilla borakadémikus, aki egyben a mesterkurzus egyik előadója. "Szeretnénk kihangsúlyozni a kékfrankost, a kadarkát és a bikavért –amelyek a Szekszárd Palackba kerülhetnek – és a három fajta fontosságát a borvidéken. Hiszünk abban, hogy Szekszárdnak ezekben a borokban van a jövője, amik a nemzetközi piacon is segíthetnek felhívni a figyelmet a borvidékre" – mondja Csilla.

(Nyitókép: Makovics Kornél)