Borászképzés: vakokat a Képzőre

Vitaindító

Lassan tíz éve, hogy Hágában húsz magyar borászattal nagyszabású magyar borbemutatót rendeztek. Hárman utaztunk borászok egy kocsiban. 

Pontosabban két fiatal borász és én, egy öregedő borosgazda szakmai végzettség nélkül. A két fiatal a Balaton két partjának meghatározó családi borászatát képviselte. Szüleik is együtt koptatták ugyanannak az egyetemnek a padjait, ők maguk gyerekkoruktól belenőttek a szőlőbe és a borba. Érdekes módon ők ketten még soha nem találkoztak. Fölvetettem, hogy itt lenne az ideje, hogy generációjuk tagjaival építsenek valamilyen intézményes kapcsolatot. 

Jó hangulatú utazás volt, de azért esett szó szakmai kérdésekről is. Nem tudom már, ki beszélt arról, hogy az egyetemi felvételiken vizsgálni kellene a szaglást, ízlelést – szóval a kóstolási készségeket is. Illatokat, ízeket felismerni képtelen hallgatókat borásznak felvenni, olyan mintha siketeket vennének fel a Zeneművészetire, vagy vakokat a Képzőre. Politikailag korrekt, de amúgy hülyeség. Az amúgy magas színvonalú egyetemi képzés legnagyobb hiányosságának egyébként is a rendszeres borkóstolás hiányát tartották mindketten.

Az utazást követő hetekben egyetemi barátaimnak felvetettem a készségfelmérés kérdését. Valami olyasmit válaszoltak, hogy az egyetem a hallgatókból él, nem érdeke további szűrőket beiktatni, a rendszeres kóstolóknak pedig anyagi akadályai vannak.

A Pannon Bormíves Céh akkoriban felajánlotta, hogy tagjai havi rendszerességgel bármilyen, az Egyetem által összeállított tematika szerint ingyenesen kóstolókat tartanak a hallgatók számára. Sajnos, valamilyen okból ezt nem igényelték.

Jásdi István írása vitaindító, kiegészítő a Preambulum szövegéhez; a szerző az egyes témák körbejárása kapcsán várja a szakma és a kapcsolódó szervezetek reakcióit.

A most készülő, új Nemzeti Borstratégia Preambulumát itt olvashatja el>>

Jásdi István felvezető cikkét itt találja>>