Csak a bor emelheti fel a Balatont

Vinea Balaton: vissza a jövőbe!

A szerző a Junibor Egyesület tagja, a cikk a Vinoport-Junibor együttműködés keretében jelent itt meg.

Közben a helybeliek megélhetése és a fiatalok helyben tartása csak egész éves munkával lenne biztosítható. Erre a szezon valljuk be, tömegesen sosem lesz képes. Vele ellentétben a szőlő és a bor évezredek óta bizonyít.

A Balaton sokunk szíve csücske, de mindenkinek kicsit másképp. Más jut eszünkbe a Balatonról kortól, neveltetéstől és lakóhelytől függően. Történelmi távlatokban vizsgálva a tó környéke sokszor változott. Két dolog azonban évezredek óta állandó: a szőlő és a bor.

Szőlőt telepítettek örömükben a szolgálatuk végén itt letelepedett veterán római légiósok. Római kori uradalmak és villák mesés kincsei jelzik az egykor virágzó kultúrát. Egyházi szőlőkben tudták le kötelező robotjukat a környékbeli középkori vinitorok. Az ország legrégebbi egyházi szőlőadományozását igazolja Guden lovag 1079-es paloznaki oklevele. A benne szereplő szőlő a mai napig a paloznaki plébánia tulajdona.

A török korban a Balaton víztükre és az azt fürkésző mára romos Balaton-felvidéki végvárak, valamint a Bakony áthatolhatatlan dzsungele védték a hátországot. A várakba ha zsoldból ritkán is, de a környéken termett borból mindig jutott. Az tüzelte az ellenállást.

A reformkor jellegzetes tájképe volt a hegyek csúcsáig érő szőlők és a köztük megbúvó pincék, présházak. A bor a Monarchia minden csücskébe eljutott. Aki tehette ide járt pihenni, gyógyulni. Világhírű volt a füredi savanyúvíz, tele volt a helyi gyógyfürdő. Máig egy neves indiai vendég nevét viseli a füredi Tagore sétány, melynek parkjában számos híresség ültetett fát. A Balatonban ekkor még nem volt ildomos fürdeni. A tó a halászoké, valamint a lovaikat, marháikat itató helybelieké volt.

Hamvas Béla korára a balatoni szőlők kiheverték a filoxérát. Modern, fajtatiszta ültetvények jelentek meg. Meghatározó lett az olaszrizling. A magyar értelmiség a Balatonon keresett nyugalmat a háborús mindennapok gondjai elől. A borszeretők ízről felismerték a különböző hegyek borait. Mindenkinek megvolt a maga kedvence.A lugasok árnyékában Somlai, Badacsonyi, Csopaki, Szentgyörgy-hegyikerült a poharakba.

Bebetonozva

A háború után drámai változások következtek. A Balaton a dolgozó nép központilag kijelölt üdülője lett. A tavat körbebetonozták, szintjét szabályozták, egyen strandfürdők épültek. A tó természetes árterei megszűntek, ívóhely híján a halállomány drasztikusan megcsappant.

Nem lehetett többé külföldre utazni. A nyári üdülés netovábbját mindenkinek a balatoni pancsolás jelentette. Megjelentek a büfésorok, megszületett a szezon.A szőlőket nagyüzemi termelésre állították át a KGST igényei szerint. A szövetkezetek a hegyek szoknyáit művelték. A magasabban fekvő területeket háztáji célokra átengedték maszekba. Ennek eredményeként a szőlőhegyi pincébőlmegszületett a telek. A tóra néző telek gombamód szaporodni kezdett. Ahonnan nem volt kilátás, ott viszont szépen lassan az enyészet és az erdő lett az úr. Nem volt, aki szőlőt műveljen, kényelmesebbé vált a 3-4 hónap meló a parton.

A rendszerváltással jött a keserű pirula. A korábbi rendszer megszűnt, de eltűnni nem akart. A 90-es évek hőse az ügyeskedő vendéglátós, aki a szezon alatt összehozta az éves betevőt. A KGST borpiac és a téeszek szétestek. A szőlőket ambíciózus kisbirtokok vették át, a telek azonban tovább szaporodott. Jött a kárpótlási rendszer, megjelentek a szőlők helyén további telkeket vizionáló spekulánsok. Elsőrangú szőlőhegyek enyésztek el a parcellázások és az irreális dűlőárak nyomán. Sorra épültek a szőlők helyén a tájidegen álmediterrán villák úszómedencével. Papíron persze mind gazdasági épület volt tűzivíz tározóval.

Szellemek fogságában

A mai Balaton az előző 50 év romjain próbál építkezni. A megújulás egyik legnagyobb gátja nem pénzügyi, vagy fizikai, hanem szellemi. A szezon, a telek és a spekuláns szellemei tartják fogva a tavat. A probléma kevesek számára nyilvánvaló, mivel csak azok látják, akik a Balatonon élnek és nem a fenti szellemek rabjai.

A fő katalizátor és egyben a legkártékonyabb szellem mindhárom közül a szezon. A bűvöletében élő döntéshozók kizárólag fürdőturizmusban, strandfejlesztésben, tájidegen turisztikai attrakciókban és kényszerprogramokban tudnak gondolkodni a szezon meghosszabbítása érdekében. A Balatont olyan fürdőhelyek mellé próbálják alternatívaként állítani, ahol az év nagy részében meleg tenger, pálmafák, fehér homok és zavartalan napsütés van. Ha fel is merül ötletként a bor és a szőlők fontossága, sosem prioritásként, legfeljebb fejlesztési tanulmányok töltelékszövegeként.

Közben a helybeliek megélhetése és a fiatalok helyben tartása csak egész éves munkával lenne biztosítható. Erre a szezon valljuk be, tömegesen sosem lesz képes. Vele ellentétben a szőlő és a bor évezredek óta bizonyít.

Vissza a jövőbe!

Számomra a Balaton kivételes vidék és elsőrangú termőhely. A természet drámai erejének remekműve, mely az ősi tengeröblök helyén egy mesebeli vulkánokkal tarkított tájat, és a lábainál húzódó európai nagytavat eredményezett. Minden négyzetmétere kincs!

Ha az előző 50 év kimaradt volna, akkor itt minden a borról, a gasztronómiáról, valamint az ember és a táj kivételes harmóniájáról szólna. A Balaton a sokat látott világpolgárok kedvelt találkozóhelye lenne, borai pedig messze ismertek és elismertek lennének. Úgy, ahogy régen is volt.

Sokat kell még tennünk a rontó szellemek ellen, hogy kikopjon a szezon, védett szőlővé váljon a telek, és kiábránduljon a spekuláns.

Mi, balatoni termelők a saját eszközeinkkel segítjük az ördögűzést. Igyekszünk minél több szőlőt telepíteni, jó borokat készíteni, és mellé igényes gasztronómiát építeni. Tesszük mindezt egymást segítve, egymással összefogva.

A Balaton művelés alatt álló szőlőinek mérete az utóbbi 50 évben jelentősen csökkent. A jelenlegi bő 10.000 hektár kétszerese is művelhető lenne.

Vinea Balaton

A Balatoni Kör, a Rizling Generáció és a Csopaki Kódex termelőivel közösen kísérletet indítunk el a balatoni bor és vele együtt a Balaton újraértelmezésére! Jól működő nemzetközi példák alapján a Balatont a mostani hat helyett, egy borvidékként képzeljük el, melynek borait hosszú távon három letisztult és erős garanciákkal ellátott minőségi kategóriába sorolnánk: Balaton / Hegy / Dűlő. Az első években a Balaton legfontosabb szőlőfajtája, az olaszrizling állna a rendszer középpontjában.

A Vinea Balaton rendszerében idén tavasszal két szint bevezetése a terv. A rendszer nyitott minden balatoni termelő számára. A nevezett borokat egy független, nemzetközi tapasztalattal bíró zsűri értékeli majd.

BalatonBor

A rendszer alsó szintjét jelentő BalatonBor egységes arculattal kerül bevezetésre. Küldetése, hogy régiós közösségi termékként előmozdítson olyan termelői integrációkat, mely lehetőséget nyújt a rossz piaci helyzetben lévő kisebb szőlőtermelők bevonására is. A Balaton letisztult piaci megjelenése itthon és külföldön is eladhatóbbá tenné a borokat. A növekvő kereslet megemelné a szőlőárakat, hosszú távon újraindulhatna az elhanyagolt  szőlők rekonstrukciója.

HegyBor

A hegybor szint a tó körüli sokszínű termőhelyi indentitást közvetítené. Már Hamvas Béla is leírta, hogy a balatoni hegyeknek külön karaktere van. A hegyi identitás a balatoni borkultúra szerves része. Minden termelőnek megvan a saját hegye, amit büszkén képvisel.

A „dűlő” vagy „válogatás” szint kidolgozása hegyenkénti lokális feladat. Példa a hegyszintű önkéntes szabályozásra a nálunk Csopakon immár négy éve működő Csopaki Kódex, mely csak dűlőborokat minősít. A kezdeményezéshez csatlakozott termelőkkel a legszigorúbb nemzetközi példák alapján 4 pillérbe gyűjtve fogalmaztuk meg a dűlőborral szemben elvárt kritériumokat.

A Vinea Balatont életre hívó közösségek nevében bátorítanék minden balatoni termelőt, hogy csatlakozzon a tervezett rendszerhez! Segítsük elő együtt a Balaton megújulását!