Félédes rozé, terroir fajtapezsgő, kortalan zweigelt

Márton-nap a Fertő tó körül

Márton-nap az újborok kóstolásának hivatalos ideje. Ebből a hagyományból alakult ki a burgenlandi Fertő tó környéki bortermelő településeken a Martiniloben rendezvénysorozat. Az ünnep tájékán a borászatok szélesre tárják kapuikat és bemutatják új boraikat – idén is több száz, többnyire kis pincészetbe várták a borkedvelőket. Mi ezúttal Illmitzben, Podersdorfban, Golsban és Joisban néztünk körül.

Illmitz főutcáján egymást érik a  borászatok, s jó időben a Martiniloben idején borkedvelők csoportjai jó hangulatban vonulnak az egyik helyről a másikra. Most viszont a rossz idő miatt  alig lehetett embert látni az utcákon, de azért a pincékben ott voltak az igazi borbarátok.

Illmitz és környéke valójában a természetes édes borok osztrák fellegvára, ahol még a kevésbé ismert borászok is remek itókákat készítenek. A nagyok rendszerint nem is vesznek részt a programban, mi ezért sem annyira, a nevekre, hanem a benyomásokra koncentráltunk. A takaros kapualjakra, a hangulatos udvarokra. Amelyik pince vonzónak tűnt, oda bementünk, amelyik nem annyira, oda nem. Igaz, ez utóbbira nem sok példa akadt. A pincék Illmitzen a településen belül, a rendszerint hosszú telkekre épült házak alatt vannak. Figyelemre méltó, hogy valamennyi borászatnak volt olyan  helyisége, ahol képesek voltak legalább harminc vendéget fogadni.

Mindjárt az első helyszínen meglepetés ért bennünket, miután a Tschida családi pincében Tschibanata, azaz bánáti rizling került a poharunkba. Ez egy magyar származású fajta, leginkább Erdélyben, Bánátban, a Szerémségben  és ezek szerint  Burgenlandban fordul elő. Igaz, nagy nyomott nem hagyott bennünk, de a hagyományok ápolása értékelendő. Aztán jött a Chernina, azaz a kadarka: 2011-es, vékonyka, de  élénk fűszerekkel. Kiváló ár/érték arányban, hiszen egy palack kevesebb, mint 3 euróba került. A továbbiakban már az újborokra koncentráltunk. Ennek során kiderült, hogy az általunk kóstolt idei borok közül mégsem az olaszrizlingek, sem a sauvignon blanc-ok nincsenek készen, de a sárgamuskotályok között találtunk már ihatót is. 

Az újdonság erejével hatottak a tavalyi szőlőből készült késői szüretelésű rozék

Ezzel lehet, hogy a sógorok kitaláltak egy új borfajtát, amely ugyan a színe, illetve a technológia miatt akár rozé is lehetne, de íze és jellege, és az alapanyag miatt eltér a megszokottól. Ezt különösen azok kedvence lehet, akik inkább a félszáraz, illetve félédes borokat kedvelik. Alighanem ezt a kört kívánja megszólítani egy másik újdonság, a vörösborlikőr is.

Illmitzben egy péntek estét töltöttünk el, több mint féltucatnyi pincében jártunk, ezek közül  a Weingut Galumbo nyerte el leginkábba tetszésünket  fehér, illetve édesbor szortimentjével. 

Terroir fajtapezsgők

Szombaton három település  között osztottuk meg a  rendelkezésünkre kóstolási időt.  Podersdorfban havas eső fogadott bennünket, itt már célzottan kerestünk fel pincéket, s hasonló tapasztalatokat szereztünk, mint Illmitzben. Annyi különbséggel, hogy itt a jól elkészített fehérborok mellett már találkoztunk igazán figyelemre méltó vörösökkel is. Különösen Franz és Josef  Lentsch pincéjében szereztünk jó élményeket.

Golsban már kora délután megtelt a Szigeti Pezsgőpincészet erre az alkalomra kóstolóteremmé alakított része. Különösen nagy sikere volt a speciális termőhelyekről származó szőlőfajtákból készülő pezsgőknek. Ezek közül feltétlenül kiemelendő az olaszrizling, a rajnai rizling, a sauvignon blanc és a tramini pezsgő. Egy meglepetés is várta a vendégeket: Robi, a robot is besegített a munkatársaknak, s töltögette a pezsgőt a poharakba.

A zweigelten nem fog az idő

Golsban  ezúttal is több mint 80 borászatba várták a borbarátokat, miközben remek programokat szerveztek a Borkultúrházban is. Itt az érdeklődők ízelítőt kaphattak a legjobb golsi pincészetek kínálatából. Kilenc helyi borászat működik együtt a Pannobile csoportban, amelynek bemutatóján két fehér és kilenc Pannobile márkanéven forgalmazott vörösbort kóstolhattak a borbarátok. A két fehér közül Beck Judith chardonnay-fehér burgundi cuvée-je bizonyult jobbnak. A vörösek közül Renner kékfrankosa emelkedett ki, de remekül sikerült Claus Preisinger, Gerhard és Brigitte Pittnauer, valamint Beck Judith cuvée-je.

A másik program egy vertikális kóstoló volt, ahol a 2003 és 2013 között készült Gols cuvée-k kerültek a poharakba. Az egyes évjáratok között, ami természetes, mutatkoztak eltérések, ám egytől-egyig azt bizonyították, hogy a zweigelt alapú házasításokon több mint egy évtized távlatában sem fogott az idő. A legemlékezetesebb tételek Siegfried Gsellmann 2011-es és 2005-ös,  Horvath Günter 2009-es,  Horst és Georg Schmelzer 2008-as, Helmut Preisinger 2007-es, Andreas Nittnaus 2006-os  Gols cuvée-je.  A két 2003-as Zweiget-kékfrankos házasítás közül nekem Reinhard Bruckneré tetszett jobban, de megéri a 20 eurót Georg Preisinger cuvée-je is.

Az utolsó helyszínünkre, Joisba, már öreg este érkeztünk. Azt már az induláskor elhatároztuk, hogy elmegyünk erre a magyarul Nyulas névre hallgató településre, amelyet leginkább Leo Hillinger borairól, és a főútról is jól látható modern pincéjéről ismerhetik a borbarátok. Az út viszont elkerüli, így viszonylag kevesen térnek be a faluba. Most nekünk is csak arra volt időnk, hogy kicsit elcsodálkozzunk azon, hogy itt is csaknem két tucat pince várta a borbarátokat. A két Kiss, a Sattler, a Pasler és a Pasler-Bäck pincékben szerzett tapasztalataink alapján kedvet kaptunk ahhoz, hogy tavasszal visszatérjünk Joisba, és alaposabban megismerkedjünk az itteni borokkal. Ekkor ugyanis, akárcsak a virágok, újra kinyílnak a burgenlandi pinceajtók.