Harcsa vertikális horgászata

Tudod, hogyan kell harcsára vertikálisan horgászni? Nem? Akkor elmondom. Pedig tudom, hogy néhány őrült horgászon vagy horgászőrülten kívül senkit sem érdekel. De azért elmondom. Tehát az európai harcsa (Silurus glanis) hazai vizeink ma legnagyobbra növő fajtája, a sugaras úszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe és a harcsafélék (Siluridae) családjába tartozó faj. Tudom, hogy ez sem érdekel, de azért elmondtam.

Tudom, hogy ez sem érdekel, de azért elmondom. A harcsa horgászatának izgalmas szubkultúrája virágzik, külön horgásztársadalmi rangot jelent egy-egy termetesebb példány trófeájának begyűjtése. Sokféle módon horgásszák. A legizgalmasabb, talán hungarikum-számba menő a kuttyogatás, miszerint is egy speciális fadarabbal addig püföljük a vizet, amíg a fenéken pihenő harcsa ezt megunván felemelkedik, és dühében ráharap mindenre, amit talál.

Horgásszák úszóval bodorkával, stupekkel (ezt meg sem próbálom elmagyarázni), fenéken nadállyal, gilisztával, lótetűvel, békával (viszont mivel minden kétéltű itthon védett, ezzel ne is próbálkozz!). De amiért mindezt megemlítem, az a pergetés. Ennek során különböző méretű, színű, anyagú – élőlénynek látszó – tárgyat húzogatunk el vágyott harcsánk orra/bajsza előtt – remélve, hogy eléggé becsapjuk őkelmét, és a végén a bográcsunkban végzi.

Namármost, ezt a bizonyos pergetést lehet horizontálisan végezni, azaz a víz egy bizonyos rétegében vízszintesen vontatni a csalit, vagy vertikálisan, a vízfenékről függőlegesen felfele, egyenként letapogatva a víz rétegeit, hogy merre vadászik éppen ragadozó halunk. De hogyan is kerül mindez egy bormagazin blogjába? Ezt is elmondom.

Nemrégiben meghívást kaptam a Magyar Sommellier Szövetségtől egy Vertikális Tokaji Furmint Kóstolóra a hazai borvilág nem is akármilyen méretes „harcsája” celebrálásában, mint az erdőbényei Béres Szőlőbirtok. A délutáni borkóstolót Regéczy-Béres Melinda ügyvezető, Regéczy Dávid kereskedelmi vezető és Jarecsni János főborász tartották. Nagy megtiszteltetés volt, hogy személyesen dr. Béres József és kedves felesége társaságában kóstolhattam végig a borokat. És ahogyan a csali is fentről lefelé és lentről felfelé halad, mi is úgy cikáztunk szédülő fejjel az évjáratok között.

Néhány szó a technológiáról. Az egymást követő fiatal borászok, mint Bárdos Sarolta, Hudák Péter, majd ifj. Jarecsni János a tulajdonos alapvető elképzelését – azaz, hogy a XVI. század óta részben Lőcse város tulajdonában lévő Lőcse-dűlőt egy nemzetközileg is csúcsminőségű száraz bor reprezentálja a portfólióban – csak finom, stílusbeli árnyalatokkal módosították.

A kíméletes szüret, a teljes fürtös préselés, az első osztályú aszúszemek erjedő furmint alapborban való áztatása, a zempléni tölgyből készült kis fahordós erjesztés, finomseprős érlelés és palackos pihentetés sztenderd technológiája jó alapot teremt az egyes évjáratok közötti különbségek bemutatására. Az elhanyagolt terület rekultivációja elsőrendű feladat volt. Mivel nem volt élő információ a Lőcse minőségéről, csak régi leírásokat találtak, fontos volt minden évben néhány tucat, esetenként pár száz palackos tétel elrejtése a pincészet kincstárában. Kóstoljunk bele ebbe a nem hétköznapi sorba!

1. 2013. Világos, könnyed, zöldessárga szín. A brutális, 15,18% alkoholtartalom szépen belesimul a közepesen széles testbe. Kissé karcos, éles savak friss, zöld fűszeres karakter, nyári alma, vackorkörte ízei kavarognak poharunkban. Jól passzolt hozzá, a füstös, sültpaprika-krém, egyenesen a parázsról.
2. 2003. 14,9% alkohol. Mély szalmasárga. Mély és sűrű palackbuké, vibrálóan tokaji-diós, reszelt alma, napon aszalt barack illata. Széles, szikár, keményen száraz, de a savai már letisztultak, tartása még mindig férfias, életteli terroirbor, közepes kovássággal, leheletnyi fahordó-nyomokkal. Forró év volt. Nagyon sok nemzetközi díjat zsebelt be ez a még ma is élő tétel
3. 2005. 12,45% alkohol. Világos hajólakk színű. Florális, hársas, lehullófélben lévő rózsaszirom. élénk, telt és krémes szerkezet. A merész hordóhasználaton is átdöfő savak (7,2 g/l). Volt, hogy már temették, később újra feléledt. Most éppen nagyon magas szinten van…
4. 2008. Ismét magas, 14,31% alkohol. Vegyesvirágméz-sárga. A hordó már szépen simul. Savai nem vaskosak. Telt, súlyos, már-már szamorodnisan sűrű, sós-minerális, fehér portóis, fino sherrys jelleg, egy szép, aszús, gazdag év volt!
5. 2007. Világos zöldessárga stílus. Meglepően fiatalosan friss, még gyümölcsös, kerek és játékos, egy kicsit cseres lecsengés. Nagyon élő…
6. 2009. Közép-mély sárga. komplex, sokoldalú, be- és túlérett test. Nem aszús év volt. Jó arányok, talán a Vezúv testvérbora lehet.
7. 2011. Sűrű hajólakk. Még a fa egy kicsit erős, égett mandula, grillázs, dobostorta, csokoládé, felperzselt föld, tarló… Pihenjen még, csiszolódjon össze!
8. 2013. Visszafogott fahordó. Sokkal rövidebb hordóban tartás is! 3 hónap is elég lehet. Furmintosabb, körtésebb…, szegfűszeg, grépfrút, sok alkohol…
9. 2007-es 5 puttonyos aszú. Nagyon friss, barackos, játékos, vibráló. Lehet, talán kicsit vastagabbat várnék. Jól iható, túl jól… Szakmai cél az üdeség megőrzése!
10. 2013-aszú. 220 g/l felett. Kizárólag muskotályos aszúszemeket 48 óráig áztattak. Kirobbanó illatosság, murcisság, vadóc, vad, fiatal, még egy kicsi szénsavat is tartalmaz. Komoly tétel lesz!

Összességében elmondható, hogy a Lőcse-dűlő hazánk egyik legjobb terroirja, érdemes folyamatosan figyelemmel tartani, és további nemzetközi versenyeken megméretni. Ráadásul szárazon iskolázva még remek gasztronómiai társa lehet a címben említett halóriásnak. Talán erről is jutott eszembe?