Inkább mindig én tévedjek, a bor meg jó legyen
Egy borász naplójából
2015-12-17 | Árvay János
(A fotót Tóth Adrienn készítette az Árvay Pincészetnél.)
Végre sikerült a süllő beszerzése, amiről legutóbb írtam, bár nem volt egyszerű. Vajon megsütöttem jó sok fokhagymával együtt. Istenire sikeredett. Gyorsan főztem finomat, csak az előkészület húzódott el jobban mint én gondoltam... Kifiléztem, a család szerint túl lassan, mert majdnem megvacsoráztak, mielőtt elkészültem a halakkal.
Ausztráliában élő Jóska nagybátyám unokája látogatott meg minket
Kaptam az alkalmon és bárányt készítettem egyik este. Ezúttal Szabi Furmintot ittunk hozzá (ahogy a "keleméri" Erzsike ajánlotta), és tényleg működött.
Nagyon jó érzés volt látni a rokonlányt. Igaz hogy most találkoztunk először vele, de olyan volt, mintha mindig velünk lett volna. Angelikának először nehéz volt megértenie az ausztrál angolt, de aztán persze belejött.
Mosolygok ezen, amit leírtam. Olvastam valahol, hogy miért olyan érdekesen beszélnek Ausztráliában angolul. Állítólag azért, mert az első telepesek folyamatosan alkoholmámorban lebegtek és ezt az elferdült beszédet adták át a gyermekeiknek.
Hosszú évek óta mindig nagy karácsonyfánk volt
Megbeszéltük, hogy ez éven kisebb fát fogunk állítani. Marcikánk játszó ketrecének kell most a nagyobb hely. Így hogy erről írok, jutott eszembe, hogy lehet hogy nem a földre állítjuk, hanem inkább felakasztjuk a mennyezetről lelógatva, nehogy a kicsi megtépázza. Gyerekkoromban sok rokonnál láttam ilyet. A gerendás mennyezetről lógott lefelé a kis karácsonyfa. Díszítésnek legtöbbször vattacsomók, alma, ezüstös papírba csomagolt dió voltak rajta. A fánk ugyan kisebb lesz, de a csodálatos unokánk miatt az örömünk, boldogságunk sokkal nagyobb.
A 2015-ös Sauvignon Blanc gyönyörű, nekem nagyon tetszik!
Csak éppen annyira tömör a fajtajelleges illata, hogy még sok ember számára nehezen értelmezhető. Egyrészt igazuk van. Nem haragszunk. Szellőztetjük. Amúgy be kell ismernem, hogy elsőre tényleg túl sok. De majd januárban, palackozás után biztosan sokat kerekedik. Reméljük akkor már tetszeni fog.
Rendben van a 2013 Padi-hegy Furmint. Na akkor még egy vallomás. Szűrés után töltöttünk 12 palackot hogy ezt visszük a december 9-i Pannon Bormíves Céh karácsonyi kóstolójára. Megkóstoltam és nem tetszett. A Magyaroszágon már nem kapható 2013 Isten-hegyet vittük helyette. Igaz, kaptam utána itthon, hogy ezt a pár palackot a skóciai exportból csíptük le, ahol Michelin-csillagos éttermekben poharazzák.Aztán megkóstolták a többiek is a 2013 Padi-hegyet. Mi volt a bajod ezzel a borral, jött a kérdés. Belekortyoltam én is, és a tartályba is szimatoltam. Lehet hogy én voltam rossz passzban? A bor az kitűnő… vagy netán a biodinamikus naptár szerint kihúzott nap volt, amikor semmi sem jó?
Lobog benne az élet, az ásványosság, a sósság. Na, így legyen inkább mindig, hogy én tévedjek és a bor meg jó legyen.
Tudják, néha... Inkább nagyon sokszor. Mint Marcink, aki most a szavakat gyűjti, én hallok valamit, és később gyúl ki a lámpa a fejemben.
Dűlők és kőzetek
Büszkén szoktam elmondani, hogy Rátkán és Mádon a kőzetek színe olyan, mintha a szivárvány színeit látnánk. És hogy a színek az ásványi elemek és komplexeinek a jelzése.
Fantasztikus svédasztal van a szőlő számára. Azt vesz fel, „eszik” ami a legjobban kell neki.
Egy budapesti kóstolón odajött egy férfi, megnézte a kirakott köveinket. Majd azt mondta a barátjának és nekünk, hogy szépek a kövek, de csak egy kőzet, ami fontos. Nem értettem mit akar mondani. Majd kiemelt egyetlen egy darabot, hogy EZ AZ AMI SZÁMÍT! Vagyis a zeolit.
Sejtettem ugyan eddig is (mert figyelek arra azért, amit Szepsy Pista mond), hogy ez a kőzet mennyire fontos. Na, akkor még jobban figyelek ezután arra, hogy a parcelláinkban mennyire van jelen.
A Pannon Karácsonyra visszautalnék még, mert idén is kiosztásra került a Bussay László Emlékdíj. A díjat az kapja, aki az adott évben a legtöbbet tette a magyar borászokért és a borkultúráért. Idén is a legjobb helyre került, ezúton is szeretnék gratulálni Borbás Marcsinak!