A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Jásdi István: A borász asztala

Fajták, amikkel itt mi nem foglalkozunk

2019-12-04 | Jásdi István


Jásdi István: A borász asztala

Fotó: www.facebook.com/jasdiborterasz

 

Jásdi István további bejegyzései itt olvashatók el.

 

 

Kedden újabb 17 tételt kóstoltunk a most már szokásos rendben: 10 pont, az ár, amit fizetnénk érte, vak kóstoló, 3-4 tételenként megbeszéléssel.

 

A tanulságok, amelyekkel nem kötelező egyetérteni:

 

Méltán elfelejtett fajták

 

A legtöbb ősi magyar fajtát nem a kommunizmus butasága törölte ki a hazai szőlőkből. Elengedték őket eleink, mert megbízhatatlanok, nem tudnak nagy minőséget, nem tartják el a gazdájukat. Többedszer is ilyennek ítéltük a bakatort. Nem igazán bizonyított a jó házból való kéknyelű.

 

Fajták, amelyek nem hozzánk valók, bár máshol sokat tudhatnak

 

Syrah, cabernet sauvignon. Nem meglepő módon az egyik legszebb tétel Gere Attila 2012-ese volt. Sok gyümölcs, szilvától az erdei gyümölcsökig, lekerekedett struktúra, csak kicsit tapadós tannin. Ikonék Fekete tulipán-ja szép volt. Kánikulai években meleg fekvésekben akár be is érhetnek.

 

A teszten nagyszerűen szerepeltek olyan lenézett fajták, mint a turán vagy a zweigelt. Északon (Sopron), jó borász (Luka Enikő) kezében különlegesen szép tételek születtek belőlük. Igaz a 2017-es évjáratból, tehát nem sokat tudtunk meg az érlelési potenciálról. A fekete leányka Ménesről emlékeinkben izgalmas, barbár élvezetes bor volt. Ez a 2011-es tétel már régen túl volt a csúcson. Egy villányi meleg évjáratos pinot noir újra azt bizonyította, hogy ez a fajta is hűvösebb vidékre való.

 

Nem lelkesített fel bennünket az újonnan felfedezett generosa (2018). Gyümölcsös, könnyed, de gyorsan öregszik.

 

Kóstoltunk nagyon drága Sancerre-t (sauvignon blanc, jó struktúrával, szép ízekkel és maradék cukros, szép savú, drága osztrák  rajnait.  A sorozat legszebb bora is ebből a fajtából került ki.

 

A 2007-es,  csobánci még túl a csúcson is a legösszetettebb, legnagyobb formátumú bor volt.

Saját magunk számára újra az a tanulság, hogy legjobb egy időben egynemű borokat kóstolni.

 

Mindig leveri a maradék cukros vagy botrytiszes a minőségileg jobb száraz fehéreket, az alkoholos nehéz vörös az elegáns, gyümölcsös tételeket. Tapasztaltunk hasonlót borversenyeken, ahol szép száraz fehérek mezőnyéből győztesen kerültek ki olyan maradék cukros tételek vagy vörösök, amelyek saját mezőnyükben (pl. Tokajban vagy Villányban) a futottak még kategóriába kerültek volna.

 

Kóstolni kell!