Ne hülyéskedjetek! Vörösborok a Balaton partján?

Jövőre is meg kell rendezni

A hat éve a Jásdi Pincénél megrendezésre kerülő „Olaszrizling szerintünk”-re eleinte ugyanolyan megrökönyödéssel néztek szakmabéliek, szakírók és laikusok mint az idén Mikulás előtti napon megtartott „Vörös Balaton”-ra.
Mit akartok ti ettől a fajtától, ami egyébre sem való, mint fröccsbornak?
Ne hülyéskedjetek! Vörös borok a Balaton északi partján?

Az Olaszrizling közben csöndesen visszaszerezte a megérdemelt helyét a fejekben és a piacon is. Nemcsak a közben három helyszínre kiterjedt csopaki rendezvényen fogynak el hetekkel előre a jegyek, nemcsak a legjobb éttermek borválasztékának lett nélkülözhetetlen szereplője, de a szakértők is tisztában vannak már vele, hogy a legsokoldalúbb, legmegbízhatóbb és a termőhelyi karaktert a legszebben megjelenítő nagy minőséget adó Kárpát medencei fajtánk is egyben. A csopaki rendezvényt követte hamarosan a budapesti „Olaszrizling Október” és szimpóziumot tartott a Monarchia legfontosabb közös szőlőfajtájáról Ruszton az Osztrák Borakadémia is.

De „Vörös Balaton”? 4-én, pénteken 12 Balaton-felvidéki termelő hozta el 2-2 kedvenc vörösét és vacsorázott együtt a Jásdi Borteraszon. Köztük egészen kis területeken gazdálkodó, kevés tapasztalattal rendelkezők és több tíz hektáron kizárólag vörös borokat termelők. Olyanok, akiknek vörösborairól csak kevés beavatott tud, és olyanok is, akiknek vörös különlegességei sok ezer forintért kerülnek a fogyasztókhoz a legdrágább éttermekben Budapesttől Párizsig. Az itteni szokások szerint mindenki maga mutatta be borait és beszélt tapasztalatairól, gondjairól, céljairól.

A borok ugyanolyan változatosak voltak, mint a Balaton felvidék geológiája. Bazalt, permi homokkő, ősi gejzírek alkotta talajok, Pannon tengeri üledékek és Triász kori mészkő. A kísérletezés időszakának fajtabeli változatosságával: Kékfrankos és Kadarka, Cabernet Franc és Sauvignon, Merlot és Syrah, Sangiovese és Pinot Noir.

A termőhelyi és fajtabeli változatosságon túl azonban felfedezhető volt valami, amit a termelők értéknek gondoltak: minden tétel hordozta a termőhely különlegességét és valamennyi szép savakkal és nagyszerű gyümölcsösséggel bírt. Mindegyikből hiányoztak a száj-összehúzó tanninok és a letaglózó alkoholosság.

Fel kellett figyelni arra, hogy ezeken a termőhelyeken nem lehet elkészíteni a nagy volumenben, egységes minőségben, könnyen elmagyarázható borokat. A Balaton-felvidék a vörösborok esetében, ugyanúgy, mint az Olaszrizlingnél, az izgalmas borkalandozások területe. Az összefogásnak – kicsit talán a „Csopaki Kódex”-hez hasonlóan – a közös minőségi elvekről és a minőség biztosításáról kell szólnia.

Maradt a kérdés: mit szólnak mindehhez a szombati sétáló kóstoló jórészt borértőkből, borírókból összejövő vendégei?

A belépők jó előre elfogytak és a déltől megtelt a terasz. A leszállt köd ugyan eltakarta a szőlőket, Paloznak és Csopak templomtornyait és a Balatont, de a hangulat így is emelkedett volt. A borok mögött ott álltak gazdáik, és a vendégek egyetlen tételt sem akartak kihagyni.

Jó borok fogytak és jó beszélgetések alakultak ki. A vendégek zöme, a pincéket járva, már kóstolt balatoni vörösöket és értékelte is azokat, de senki nem volt, aki valaha ilyen keresztmetszetét érzékelhette volna a minőségnek és a változatosságnak.

A kóstolót nem lehetett megunni. Aki pedig jó falatokra éhezett, annak a veszprémi Chianti étterem kínált harapni valót.

Mire a vendégek tovább álltak vacsorázni a csopaki Márga Bisztróba, a füredi Kredencbe vagy a Horváth Házba, kialakult az egyetértés abban, hogy a balatoni vörösök szépek és változatosak, nagyon megérik a pénzüket és jövőre is meg kell rendezni a „Vörös Balaton”-t.

Forrás: Facebook